Egy fiatal férfi egy élelmiszerbolt pultjai között bóklászik, majd távozni akar az üzletből. A kijárat azonban zárva van. „Elnézést – kiáltja az eladónak – az ajtó nem nyílik!” „20 euróba kerül – mondja az eladó – láthatja: belépés ingyenes, kijárat fizetésköteles!” Ez a jelenet az Unicredit Bank televíziós reklámjából származik, és a lakossági számla ingyenes zárását hirdeti.

Ami világszerte minden országban viccnek tűnik, az Olaszországban savanyú valóság: az olaszok átlagosan 150 eurót kötelesek fizetni, csak hogy zárolják számlájukat egy bankban. Vagy akár 700-at, ha még értékpapírokat is át akarnak helyezni.

Igazságtalan praktikák, abszurd privilégiumok, bebetonozott piacrészesedés, és nem csak a bankszektorban. A közjólét kárára sokan biztosítani tudják maguknak a piaci monopóliumot. „Olaszország egy helyben topog” – figyelmeztet Luca Cordero di Montezemolo, a Confindustria iparszövetség elnöke és a FIAT vezérigazgatója.

„Kormányozzunk együtt!” – kiáltotta még 2001-ben Berlusconi hivatalba lépése idején a gazdaság főnökeinek. A liberális forradalom Margaret Thatcher példája alapján azonban elmaradt, a privatizáció pedig azóta is várat magára. Az állam továbbra is kezében tartja a legfőbb áram- és gázellátókat, az Enelt és Enit, és a legnagyobb légitársaságot, az Airline Alitaliát. A lakosság pedig fizeti a hozzá tartozó számlákat: Európa-szerte a legmagasabbat. Ugyanígy érintetlen maradt a posta és a vasút. Egyedül a korábbi tabakmonopóliumot, az Ente Tabacchit adta el a kormány röviddel azelőtt, mielőtt betiltotta volna az éttermekben és bárokban a dohányzást.

A World Economic Forum listáján Bella Italia a 24. helyről a 47.-re esett. A közjavak pazarlásában egy helyen említhető Bulgáriával és Bangladessel, a szervezett bűnözés terén pedig egy vonalban van Oroszországgal és Venezuelával.

A globalizáció teljes gőzzel söpri le Olaszország húzó ágazatait. A textil-, bőr- és cipőgyártás a 2005-ös év folyamán teljes 7 százalékkal csökkent. Kína nemcsak olcsó trikókat és bugyikat visz be az országba: az ország legfontosabb textilközpontjában, a toscanai Pratóban 180 000 lakos közül ma már 25 000 kínai.

Szerencséjük van azoknak, akik privilegizált gazdasági szektorban dolgoznak. A gyógyszerészek száma például jogilag korlátozott. Egy 7500 fős közösségben csak egyetlen aszpirineladó dolgozhat. Ha meghal a gyógyszerész, a licenc tovább öröklődik. Olaszország a lobbik országa.