Harminc éve járunk rossz úton, ami az oktatási rendszert, de főleg, ami a munkára való felkészítést illeti. Mint ahogy azt jól észrevette Bertrand Schwartz munkaügyi szakértő, folyamatosan hosszabbítottuk a tanulási időszakot, ami még nem lenne baj, csakhogy az elméleti oktatás került túlsúlyba. Felbolygattunk egy egyszerű, de hatékonyabb rendszert, amely még valóban fel tudta készíteni a fiatalokat a nagybetűs életre.

Negyven évvel ezelőtt még voltak, akik már 14-16 évesen oklevéllel hagyhatták ott az iskolát. Ők kényük-kedvük szerint kezdhettek el dolgozni, pénzt keresni, így szüleiktől anyagilag függetlenedtek. Eleinte természetesen nem keresték agyon magukat, de 20 éves korukra teljesen képzetté váltak, és normális fizetést kaptak. Elegendőt ahhoz, hogy családot alapíthassanak, és autonóm életet élhessenek.

Manapság egy fiatal 22-23 évesen kap egy diplomát, majd munkanélküli-segélyért jelentkezik. Családalapításra nemigen gondolhat még. A főiskolán, egyetemen megszerzett egy általános (sajnos túl általános) műveltséget, de szakképzést nemigen kapott. Márpedig elvárják, hogy diplomájuknak megfelelő szintű munkához jussanak. Helyette azonban kénytelenek segélyből vagy kisebb munkákból élni, és közben pontosan tudják, hogy nem ezt érdemelnék. Csak hergelik magukat, hogy igazságtalanul bánnak velük. Akik pedig idő előtt abbahagyják a tanulást, főleg a munkanélküliek számát gyarapítják. Az, hogy a kötelező iskoláztatást 16 éves korig emeltük, kétségkívül jó dolog, de emellett még jobb lett volna alternatív tanulási lehetőségeket is biztosítani.

A jelenlegi rendszer mintha Jules Ferry volt közoktatási miniszter (1879-től) elméletének továbbfejlesztett változataként működne. Ő ezt állította: „Az iskolában tanuljuk meg a lehető legtöbbet, majd hasznosítsuk az ismereteket, mert már nem marad idő tanulni.” Mára már egyre tovább tanulunk, miközben a technika és a tudomány fejlődése pont az ellenkezőjét kívánná. Az ésszerű az lenne, ha már fiatalon kikerülnénk az iskolából, majd vissza-visszatérnénk az újabb ismeretek megszerzéséhez. Csakhogy ehhez komoly reformokra lenne szükség, és nem utolsósorban az oktatási rendszer összehangolására a vállalatokkal, és Franciaország első számú munkáltatójával: az állammal.