Március elején az elnöki hivatal több mint 1000 vallási és egyházi vezetőt hívott meg egy konferenciára a washingtoni Hiltonba. A résztvevők többsége nagy reményekkel érkezett s remélte, hogy hozzászólásával nyomot hagyhat az elnöki valláspolitika alakításában. A konferenciatermet megtöltötték az imámok, rabbik és evangelizációs egyházi vezetők – utóbbiak egyébként is a Republikánus Párt bázisának fontos közvetítői. A mindennapokban erősen különböző vallási irányzatok képviselői egyetértettek a társadalmi közösségek formálásában játszott közös misszióban, felelősségben. Ez az a szerep, amelynek támogatását a Bush-adminisztráció kezdetektől egyik legjelentőségteljesebb belpolitikai kezdeményezéseként kezeli. A jelenleg regnáló elnök már első ciklusának második hetében létrehozott egy olyan hivatalt, amelynek célja, hogy minden korábbinál több vallási közösséget tegyen fogadóképessé szövetségi támogatásokra. Az elnök szerint így eredményes infrastruktúra teremthető a bűnözést, kábítószer-fogyasztást és a fiatalkori elkallódás esélyét csökkentő egyházi szociális tevékenységekre. S bár a Fehér Ház egyéb prioritásai, mint a kül- és biztonságpolitika, sokszor háttérbe szorították a vallásügyet, Bush időről időre visszatér a témához.

A liberális vélemények természetesen hangot adnak félelmeiknek a szociális programfolyamokban növekvő egyházi-vallási szerep konstatálásakor. Fenntartásaikat elsősorban a radikális mozgalmi vezetők (mint Pat Robertson vagy Frank Graham) emlegetésével támasztják alá. Pedig a vallási közösségeknek juttatott pénz valójában még ma is meglepően kevés Amerikában. Az évi kétmilliárd dollár, ami vallási alapú szervezeteknek jut a szövetségi költségvetésből, alig több mint amennyit a nagyobb szerveződések Bush hivatalba lépése előtt kaptak a kormányzattól. Ráadásul az a 160 millió dollár, ami a Busht közvetlenül, ideológiailag is támogató szervezetek számláján landolt, a szektor teljes támogatási keretösszegének kevesebb, mint 3%-a. Röviden tehát: a Fehér Ház nem akarja, minthogy nem is tudná politikai támogatás vásárlására használni egyházi kapcsolatait. Ám a jobboldali társadalomkoncepcióknak megfelelő szociális tendenciák erősítését pártolhatja a kormányzat – s ezt elegánsan meg is teszi.