« Vissza: Polgári Szemle tartalomjegyzék 
Az exvazallusok felkelése
Aufstand der Ex-Vasallen
von Anne Grüttner
Die Zeit, 6. April 2006


Miközben Közép-Amerika gazdaságilag és politikailag is egyre kiszolgáltatottabbá válik az Egyesült Államokkal szemben, a nyersanyagban gazdag déli országok fokozatosan távolodnak az északi nagyhatalomtól. A kilencvenes években az amerikaiak szigorúan szemmel tartották déli szomszédjaikat, a Nemzetközi Valutaalapon (IMF) és a Világbankon keresztül erős nyomást gyakoroltak a súlyosan eladósodott latin országokra. 2001. szeptember 11. délelőttje azonban új prioritást hozott: ma a Közel-Kelet és az ázsiai biztonságpolitikai érdekek élveznek előnyt. Dél-Amerikában mindeközben baloldali fordulatot vett a politikai élet. Az újkormányok már nem a „hagyományos elithez” tartoznak, hanem az elszegényedett, hátrányos helyzetűek közül kerülnek ki. Legelőször 1998-ban a szegénysorból származó Chavezt választották Venezuela elnökévé, őt követte Lula da Silva Brazíliában, majd hatalomra került a provinciális bal-peronista Nestor Kirchner Argentínában. Tavaly Chilében Michellet Bachelet, míg Bolíviában a kokainparasztok szakszervezeti elnöke, Evo Morales került az állam élére. A latin-amerikai politikai váltás az Egyesült Államok számára a hagyományos szövetségesek elvesztését jelenti. A leszavazott dél-amerikai elit évtizedek óta az Egyesült Államok bábja volt. Gyerekeiket elit amerikai egyetemekre küldték tanulni, maguk pedig gyakorta jártak Miamiba pihenni. Az átlag dél-amerikai véleménye az Egyesült Államokról ezzel szemben negatív. Legtöbben még mindig a hetvenes évekbeli katonai diktatúrák idején zajló beavatkozásokat veszik zokon. Valamint felelősségre vonják Washingtont az előző 20 év gazdaságpolitikájáért, amely a legtöbb országban a szegénység elterjedését jelentette.

Az USA egyetlen hű szövetségese szinte már csak Kolumbia maradt, itt Északról nagyon sok pénz érkezik a kokaintermesztés és -terjesztés befagyasztására. (Az USA katonai költségvetésében erre fordított pénzösszeg az iraki háború mögött a második helyen áll.) Alvaro Uriba kolumbiai elnöknek azonban a határokon túl kevés befolyása és érdeke van, a konzervatív politikus egyetlen célja saját országa érdekeinek a kielégítése.

A nyersanyagboomnak köszönhetően az elitcserével egyidejűleg Dél gazdaságilag is egyre távolodik Északtól. Az ázsiai és kínai kereslet felvitte az olyan nyersanyagok árát, mint a réz vagy az acél, amelyből Latin-Amerikában bőséggel akad. Brazília ma már nagyobb méretű kereskedelmet folytat Ázsiával, mint az USA-val. Chile pedig több rezet ad el Kínának, mint az Egyesült Államoknak. Amerika kezében egyre kevesebb eszköz marad a régió befolyásolására. Az IMF-en keresztül sem tud már lépni, Brazília és Argentína nemrég fizette vissza összes adósságát a valutaalapnak. A venezuelai Chavez, mint a világ ötödik legnagyobb olajhatalmának elnöke ennél még messzebbre megy: szubvencionális olajszállításokkal segítséget nyújt olyan vezetőknek, mint Nestor Kirchner vagy Fidel Castro, állami kölcsönöket is vesz tőlük, így indirekt módon finanszírozza háztartásukat.





© 2005-2011, Polgári Szemle Alapítvány