A mértéktelenül és önzően termelő emberiség már régóta fenyegeti bolygónk egyensúlyát. A víz- és levegőszennyezés kérlelhetetlenül növekszik. A meggondolatlanságot, nemtörődömséget a klíma szenvedi meg, ezen kívül évente ezernyi állatfaj pusztul ki. Az űr- és információs technológia helyet adott a gazdaság globalizációjának, és még nagyobb nyomornak. Míg a világnak most van leginkább szüksége szolidaritásra, az individualizmus vált kultusszá. A pénz pedig még az embernél is fontosabb. Mégis, ha közelebbről szemügyre vesszük, az életszínvonal a világon mindenhol emelkedett, az átlagéletkor évente két hónappal nő, és a háborúk is egyre kevesebb áldozatot követelnek.

A tudomány fejlődésének köszönhetően minden eszközünk megvan ahhoz, hogy a világ kihívásaival szembenézzünk. Mint ahogy sikerült befoltoznunk az ózonréteget, a szénmonoxid és a klíma problémáját is képesek vagyunk megoldani. Ahogyan sikerült a szénkorszakból olajkorszakra váltanunk, a hidrogénnek is eljöhet az ideje. 2030-ra a világ népessége 8,5 milliárddal a tetőfokára hág, majd elkezd csökkenni. A biológiai kutatásoknak és felfedezéseknek köszönhetően a legsúlyosabb betegségeket valószínűleg kivonjuk a forgalomból. Egy kérdés azonban marad: leszünk-e elég bölcsek és bátrak ahhoz, hogy éljünk is a tudással? Képesek lesznek-e a franciák felülkerekedni irracionális problémáikon, és a múltban való bolyongás helyett előre nézni? Röviden: akarjuk-e vagy sem? Ez itt a kérdés 2006-ban.