Vasipar: a Mittal Steel célba veszi az Arcelort. Pénzügy: a BNP Paribas az olasz Banca Nazionale felvásárlását tervezi. Mindkettő jól illusztrálja, amit a szakértők egyre inkább hangoztatnak: a manőverek visszatértét. Idén várhatóan új koncentrációs hullám söpör végig.

A vállalatok növekedni szeretnének a tengődés helyett. Tegnap a francia közmű- és energiaipari óriásvállalat, a Suez vásárolta föl az Electrabelt; ma már az egyik élenjáró építőanyag-gyártó csoport, a Lafarge fordul Észak-Amerika felé. Három motiváció igazolja a nagy pezsgést. Először, szeretnének új területeket meghódítani. Ez jól látható a BNP Paribas esetében, amely már a hatodik olasz bank ajtaján kopogtat. Ha Baudouin Prot vezérigazgatónak minden jól megy, a francia bank megerősítheti jelenlétét az eurózónában. A Saint-Gobain által felvásárolt angol BPB gipsztermékgyártó esete is ebbe a kategóriába tartozik. Most, hogy a vállalatok átalakultak, adósság nélkül, újra ostromolhatnak.

A második motiváció a szektorális koncentrációkban rejlik. Az Arcelor és a ThyssenKrupp a kanadai Dofasco acélgyárért versengtek, és most az előbbi a Mittal zsákmányává vált. Ami egy másik területet, a szeszipart illeti, a Pernod Ricard tett milliárdos nagyságrendű ajánlatot még tavaly a brit Allied Domecq-nek. A harmadik, utolsó indíték: a tisztán pénzügyi műveletek. A 80 éves belga milliárdost, Albert Frèret szinte mindenhol Taittinger pezsgővel fogadják az olasz banki piacon. Épp 6,5%-ot tett magáévá a Lafarge tőkéjéből, amivel a cementgyár első számú részvényesévé vált. Mivel Frère jó üzleti szimatáról híres, valószínű, hogy ez csak a kezdet. És ezzel nincs egyedül. Valószínű, hogy minden efféle manőver csak a kezdete valaminek.