Tom Lantos, a kaliforniai demokrata – aki előszeretettel titulálja magát a kongresszus egyetlen megválasztott holokauszt túlélőjének – a Kongresszusi Emberi Jogi Bizottság ülésén az alábbi üzenettel fordult az informatikai világ három óriásához, a Googlehoz, a Microsofthoz és a Yahoo-hoz: „Ezek a rendkívül sikeres high-tech vállalatok igazán szégyellhetnék magukat!” Ezzel arra utalt, hogy a mamutcégek együttműködtek Kínával a véleménynyilvánítási és szólásszabadság intézményének háttérbe szorításában. A Google nemrégiben állította szolgálatba kínai keresőszerverét, melynek beépített szűrője kizárja a politikailag „vállalhatatlan” írások, vélemények, honlapok megjelenítését. A Microsoft pedig egy demokratikus átalakulást sürgető kínai disszidens blogját tiltotta be nemrég, míg a Yahoo információkat szolgáltatott a kínai kormánynak egy anonimitásba burkolózó, az egyetemes emberi jogok áthágásáról cikkező újságíróval kapcsolatban, akit aztán a hatóságok elfogtak, és tíz év szabadságvesztésre ítéltek.

Ami azt illeti, a cégek alkalmazottaival folytatott őszinte beszélgetések alkalmával ki is derült, hogy igenis szégyellik magukat, azonban mint mondják, nem volt választási lehetőségük. 130 millió felhasználójával az Egyesült Államok után Kína jelenti a második – de hamarosan már az első – legnagyobb piacot a világon az internetben érdekelt cégek számára. Az olyan gombamód növekedő cégek számára pedig, mint e három, elképzelhetetlen, hogy ignorálnának egy akkora piacot, mint Kína. Ha nem alkalmazkodnak a kínai cenzúrához, nem tudnak betörni az óriási piacra. Az erkölcsileg jót alapelvként tisztelő Google úgy védekezik, hogy sokkal több rosszat követne el azzal, ha nem lenne bent az ázsiai óriás piacán, hiszen így nagyjából az egész világot a kínaiak otthonába tudja vinni, amivel több jót tesz, mintha erkölcseihez konokul ragaszkodva visszautasítaná a kínai kormány ajánlatát. A Microsoft is hasonló filozófiai realizmus talaján áll: „El lehetne zárkózni az országtól, de azzal szintén hátat fordítanánk a problémának” – mondja Brad Smith, a Microsoft főtanácsadója.

Érvelésüket rengetegen támadják. Az Amnesty International egyik képviselője például semmi bizonyítékot nem talált arra, hogy a Google több információval látná el a kínaiakat, mint az otthoni cégek. Mások a „demokratikus szűrő” bevezetésének biztonsági kockázatát hangoztatják, mondván, hogy fennakad rajta minden Pekinget bíráló hang, az anti-amerikanizmust azonban beengedi. „Azt állítják, hogy mindent a nyitás miatt tesznek, miközben olyan erkölcsi kötelezettségeket vállalnak, hogy nem támogatnak semmilyen diktatórikus berendezkedést. Az egész csak a profitról szól” – véli Chris Smith republikánus képviselő, aki egyik nagy támogatója a hasonló magatartást tiltó új törvénytervezet elfogadtatásának.

De hogyan lehet a fenti kötelezettségnek megfelelni? Egyre többen egyetértenek abban, hogy a cégeknek tudniuk kell korlátozni tevékenységüket, mikor arról van szó, hogy szemet hunynak a kínai emberi jogi visszaélések felett. Ezt egy, a magánszerződésekbe már beiktatott, vesztegetés tilalmát kimondó klauzula törvénybe iktatásával lehetne elérni, így a cégek nem tudnák azt állítani, hogy a kezeik meg voltak kötve. Ez mégsem oldja meg ténylegesen a problémát: a világ legnépesebb országa lakat alá szeretné helyezni az internetet.