Strasbourgban az Európai Tanács képviselői január 25-én három óra intenzív vita után számba vették a totalitarista kommunista rezsimek bűneit, vagyis az egyes, illetve tömeges gyilkolásokat és kivégzéseket, a koncentrációs táborokban való haláleseteket, az éhhalált, a deportálásokat, a kínzásokat és a kényszermunkát. A veszteségek mérlege: 20 millió halott a Szovjetunióban, továbbá több százmillió a világ többi pontján. Az első lépés tehát megvolt, a java még hátra van, mivel nem fogadták el egy nemzetközi konferencia ajánlatát, amely a fenti bűnök hivatalos elítélését követeli a Miniszterek Tanácsától és a Végrehajtó Tanácstól. Az intézmény, mely magát a jogállamot testesíti meg, visszahőkölt volna a totalitarista vörösök bűntársaitól és utódjaitól, a reformálatlan kommunista pártoktól?

A Tanács 46 tagállama között ott találhatjuk Fehéroroszország kivételével az egykori szovjet birodalom rabjait. De a balti és magyar képviselők tisztánlátásában korántsem osztozik a francia, spanyol és a görög baloldal. Ami az orosz delegációt illeti, mindezt (személy szerint a kommunista Gennagyij Zsuganov) Oroszország provokálásának tartja. Az Európai Unió jelentős bővülése ellenére a 25 tagállam még mindig eltérően áll a történelemhez. A nyugat-európaiak a totalitarizmusnak csak a náci oldalát ismerték meg, míg a keletiek egyaránt szenvedték el Hitlert és Sztálint. Habár az előbbiek demokráciában élhettek, az utóbbiak Moszkva áldozatává lettek 1945 után. Márpedig valódi európai polgárság nem lesz addig, amíg nem tisztáztuk a múltunkat úgy, ahogy van. Mire vársz hát, Európai Parlament?