Nem mondhatni, hogy Jacques Chirac az adók mestere. Egy-két kivétellel szinte inden pénzügyi indítványa megbukott. Egyik példa, a helyreállítások TVA-jának (Taxe sur la Valeur Ajoutée – az áfa francia megfelelője) csökkentése. 2002-ben a jelölt megígérte, hogy 19,6-ról 5,5%-ra csökkenti. Köztudott, hogy európai partnereink beleegyezése szükséges, ám a németekkel nem jött össze. Január 23-án egy Angela Merkellel közös sajtókonferencián hivatalossá is vált az a bizonyos nein. A szintén 2002-ben ígért lemezek forgalmi adójának csökkentése is befuccsolt. Ami a személyi jövedelemadó (IR – Impot sur le Revenu) egy harmaddal való csökkentését illeti, az ügy elég kacifántos utakat járt be: félénken indult, majd levették a napirendről (2004. július 14.), végül újra színre hozták egy teljes reform szellemében, ám a terv korántsem sikerült úgy, ahogy azt az elnök elképzelte. Az iparűzési adó reformja, melyet 2004 januárjában jelentettek be, szintén tévútra tért. A Francia Parlament által december 22-én elfogadott légiadó (a szegény országokért) nem bizonyult túl hasznosnak, ugyanis csupán maréknyi ország (Egyesült Királyság, Chile…) volt benne a dologban.

2005. december 31-én az elnök beszámolt újévi fogadalmairól: adóztatni szeretné a vállalatok többletértékét. Azt hiszem, a jósoknak egyre könnyebb a dolguk