Túl gyorsan eltemettük. Közép-Európától üldözve, megfosztva attól a hatalomtól, amelyet századokon keresztül szerzett, elszegényedve hét évtizednyi gazdasági uralom után Oroszország a Fal leomlása óta úgy tűnt, a perifériára szorult. Elfelejtettük, akár az Osztrák-Magyar Monarchiát, vagy a Fényes Portát, de azt is, hogy azért a világ egyik legnagyobb országa maradt, végtelenül gazdag altalajjal.

Az, hogy Oroszország gázzal zsarolja Ukrajnát, csak nekik szól: ők, Oroszország egykori bölcsője, majd alárendeltjei, mégiscsak függenek tőle. Vlagyimir Putyin következetes ember. Miután országa a Szovjetunió összeomlása és természetes kincseik kifosztása következtében meggyengült, az újgazdagok legfüggetlenebbjeit kezdte összetörni, ezeket az oligarchákat, akik túl gyorsan jutottak vagyonhoz a gazdaság privatizációjából. A sajtót elnémította, megtörte a regionális hatalmakat, akik az állam távolságából éltek, és megfélemlítette mindazt, aki ellenállhat. Befolyását megerősítette a Gazprom gázmonopólium fölött, melynek a Kremlin a főrészvényese; véget vetett az első orosz olajtársaság, a Jukosz internalizációjának, melynek vezetőjét, Mihail Hodorovszkij börtönre ítélték; és most, hogy ő rendelkezik vele, előszeretettel veti be az új fegyvert, ami nem más, mint az energia.

A világ szomjazik. Venezuela Chavez-el az élen, a közel-keleti bizonytalanságoktól meggyengült arab kormányok, de még az Egyesült Államok is függővé válnak Oroszországtól, melynek már senki nem tudja tagadni hatalmát. Putyin ismertette az új játékszabályokat. „Ami az 1990-es éveket illeti, a zárójel újra bezárva.” Mostantól Oroszországnak senki nem szabhat feltételeket, értette meg velünk.