A Világkereskedelmi Szervezet (WTO) 149 tagországa 6 napig tárgyalt, végül megegyezett Hongkongban a kereskedelem liberalizációjáról. Kérdés, hogy valóban jutottak-e előbbre. Erre Peter Mandelson válaszol: „Ha valódi sikereket nem is érünk el, legalább a bukást elkerülhetjük.”

Ez a gyűlés valóban különbözött annyiban néhány előző rémálomtól (1999. Seattle, 2003. Cancun), hogy a 149 miniszter most nem a bukás kesernyés ízével távozott a helyszínről. Sikerült ugyanis elérni, hogy 2013-tól ne támogassák többé a gazdag országok (főleg az Európai Unió tagjai) mezőgazdasági termékeinek exportját. Ez jó hatással lesz a fejlődő országokra, de a 49 legszegényebbre is, amelyek kvóta és vámilleték nélkül kapnak majd hozzáférést a fejlett országok piacaihoz. Előrelépés az eddigi tárgyalásokhoz képest az is, hogy a szervezet vezetősége már nem arra alapoz, hogy összehasonlítja minden ország háború utáni és mostani állapotát. Hogy negatívumokat is említsek, a pesszimisták az ellen érvelnek, hogy az egyezmény termékeiknek csupán 97%-át érinti, és részben kizárja a gyapotot és a rizst. A gazdag országok kifogásolják, hogy a találkozó kizárólag a mezőgazdaságra irányult. Szóba sem került ugyanis az ipari termékek vámilletékének csökkentése, sem a nyitás a gazdag országok szolgáltatási piacai (bankok, biztosítások, telekommunikáció, stb.) felé. Az Észak és Dél közti kereskedelem kiegyenlítése még várat magára.