« Vissza: lapszemle tartalomjegyzék 

Franciaország: deformált identitás
The Shorn Identity
By David A. Bell
The New Republic Magazine, November 28 & December 5, 2005.


Ahogy a füst felszállt a párizsi külvárosokból, az amerikai sajtó e tárgyú írásait továbbra is homály lengte körül. A lapok többsége arról cikkezett, hogy a franciák megelégelték az új típusú, multietnikus társadalmi környezetet. A valóság azonban az, hogy Franciaország már nagyon hosszú ideje multietnikus közösség – pontosan azon az úton vált azzá, amelyen a többi nyugat-európai ország és az Egyesült Államok is jár. A mai helyzet megítélésekor tovább kell látnunk annál, minthogy kinyitjuk a telefonkönyvet valamelyik francia városban, s ebből hosszú távú következtetéseket vonunk le. Elvégre nem csupán arab neveket találnánk benne, hanem Kowalskikat, Gonzaleseket, Chungokat is szép számmal. Egyes külvárosokban, mint a párizsi Belleville vagy Porte d’Ivry, az ázsiai franciák problémamentesen élnek nagy számban. Sokuk a sütőiparban dolgozik, stílszerűen baguettet árul. A jelenlegi legígéretesebb államférfi, Nicolas Sarkozy például egy magyar apa és ez görög zsidó anya gyermeke.

Nem arról van tehát szó, hogy Franciaország képtelen integrálni a bevándorlókat: a tény az, hogy az integrálás eddigi általánosan alkalmazott metódusa mostantól már nem működik. Azokra az etnikumokra, amelyek képtelenek magukévá tenni a republikanizmust, a (származási, vallási, stb.) sokféleség elvének elvetését a politikai képviseletben, a jelenlegi modell nem képes hatni. A kérdés az, hogy erre a régi francia alapelvre egészében halálos veszélyt jelentenek-e az érintett kisebbségek, avagy elegendő ”csupán” velük kapcsolatban megújítani a régi gyakorlatot. A jogi, törvényi környezet mindkét esetben újjáépítésre szorul.





© 2005-2006, Polgári Szemle Alapítvány