A 20. század második felében a globális demográfiai robbanás folyamata komoly félelmekkel töltötte el a világot. Robert McNamara, az 1970-es években a Világbank elnöki posztját betöltő politikus a népességnövekedés veszélyeit egy lapon említette egy nukleáris háborúéval. E félelem mára eltűnt, sőt a világ számára épp az ellenkező tendencia, az egyre aggasztóbb népességcsökkenés okoz problémákat.
Oroszország és Kelet-Európa népességfogyása közismert, mértékével azonban valószínűleg sokan nincsenek tisztában: Oroszország népessége várhatóan 22 százalékkal fog csökkeni 2005 és 2050 között, míg Ukrajnáé 43 százalékkal. A jelenség a gazdag államokban is kezdi felütni a fejét. Japán lakossága is fogyásnak indult, amit Olaszország és Németország is hamarosan követ majd. 2030-tól várhatóan még Kína népessége is csökkenni fog. Az ENSZ adatai szerint 2050-re összesen 50 országban fognak kevesebben élni, mint ma.
A demográfiai fogyás azért aggasztja az embereket, mert kéz a kézben jár a gazdasági visszaeséssel. Ahogyan fogy a népesség, úgy csökken az ország GDP növekedésének üteme is. Sőt, egyes gazdaságok még szűkülésnek is indulnak. Az eredmény pedig: a gazdasági befolyás számottevő visszaesése. A kormányokat is aggasztja a népességcsökkenés, mivel számukra a magas GDP azonos a nagyhatalmi státussal. Minél nagyobb a gazdaság, annál nagyobb a hadsereg, és annál nagyobb a geopolitikai potenciál. De a vállalatok sem szeretik ezt a népesedési trendet, mivel szűkül a hazai piac. A lakosságnak nincs oka aggodalomra, hiszen végül is számukra a jólét szintje számít, ami pedig az egy főre jutó GDP mértékével áll kapcsolatban.
A központi kérdés így az, hogy milyen összefüggés van a népességfogyás és az egy főre jutó nemzeti jövedelem növekedése között. A rossz hír, hogy ez az összefüggés egyre csak gyengül: fejlett gazdaságokban a népesség öregedő tendenciáiból kifolyólag a munkaképes korosztály gyorsabb ütemben csökken, mint az egész népesség. Ennek nem minden esetben kell megtörténnie, mivel a termelékenység növekedési üteme követheti az egy főre jutó GDP növekedésének ütemét. Mivel egyre kevesebb munkaerő áll majd rendelkezésre, és mivel a munka hatékonyságát fokozó technikai fejlődés irányába ható nyomás egyre jobban felerősödik, a munkaerő termelékenysége gyorsabb ütemben növekedhet. Mindemellett pedig a nyugdíjkorhatár emelésével is meg lehet akadályozni a munkaképes korosztály túlzott beszűkülését.
Az emberek szeretnek aggódni, ellenben azok, akik a demográfiai fogyás miatt idegeskednek, hajlamosak átsiklani a lényeg felett. Lehet, hogy a kormányok okkal bosszankodhatnak a nemzetgazdasági potenciál csökkenése miatt, a lakosság számára azonban az új demográfiai trendek az egyre magasabb életszínvonalat hozó aranykor eljövetelét jelenthetik.