Az 1973–74-es olajválság óta először tudatosodhatott az európai kontinensnek, hogy az energiaszállítástól való függés politikai zsaroláshoz is vezethet. Oroszország ezúttal Ukrajnát büntette Nyugathoz való közeledéséért, Fehéroroszországot és Moldovát pedig figyelmeztette: ne próbáljon kitörni a befolyási övezetből. A történtekre adott orosz indok, mely szerint Ukrajna is világpiaci árat fizessen, még a kevésbé avatottak számára is gyanús. Egy a Gazpromhoz hasonlóan államilag ellenőrzött vállalat számára, mely élén Putyin egyik hű szolgája, Dimitrij Medvegyev áll, csak politikai számlák léteznek.

A nemrég múlt gázkrízis a tervezett gázvezetéket, ami Németországot közvetlenül összekötné Oroszországgal, még feketébb képben tüntetni fel. Oroszországnak ezáltal lehetősége lesz arra, hogy az eddigi „átvezető” országokat (Ukrajna, Fehéroroszország, Lengyelország, Észtország, Lettország és Litvánia) nyomás alatt tartsa anélkül, hogy emiatt a német fogyasztókat is „büntesse”. Ha pedig az olajvezetéket terv szerint Nyugat-Európa felé meghosszabbítják, Oroszország könnyedén szétválaszthatja az Európai Uniót. Így kerül közelebb végcéljához: kelet-európai „előterének” visszanyeréséhez.

Az orosz taktika így szól: „Oszd meg és uralkodj!” Az európai stratégiának ezért az összetartásnak kellene lennie. Ebbe az európai stratégiába pedig be kellene vonni olyan államokat is – így Ukrajnát – melyek még nem EU tagok, de demokratikus fejlődésük érdeke az uniónak. Hiszen Oroszországnak nincsen monopóliuma a hatalompolitizáláshoz.