1974 óta nem volt ilyenre példa: az Egyesült Államokban 8 elektromos társaság kopogtatott az NRC (Nukleáris Biztonsági Hatóság) ajtaján, azzal a kívánsággal, hogy építhessenek 13 atomerőművet. Skip Bowman, a NEI (az Egyesült Államok Atomenergiaügyi Intézete) elnöke kijelentette, 2020-ig legalább 20 új erőműnek kell beindulnia, az elsőnek 2015-ben. Ez egy olyan reneszánsz kezdete, mely a 2003-as olajáremelkedésig elég valószínűtlennek tűnt. Az atomenergia pedig hanyatlani látszott ára, összetettsége és kockázatossága miatt. Ma már drágák a kövületes üzemanyagok, ráadásul lelőhelyeik geopolitikai szempontból nem túl előnyösek, és még az üvegházhatásért is felelősnek tartják. Ezért számos érv szól az atomenergia mellett: szén-dioxidtól mentes, és forrása, az uránium, nyugodt területeken is fellelhető.

Franciaország már 1974 óta rendelkezik egy óriási atomenergiai programmal. Világrekordnak számít, hogy az elektromosság 80%-át atomenergiából nyerik. Most ez az ország is fordulat előtt áll: viták folynak az EPR-erőműről, amelyet az EDF szeretne építeni Flamanville városában, a La Manche normandiai partjainál. Az Areva számára persze ennél többről van szó. Vincent Maurel, az egyik igazgató szerint az EPR a nukleáris reneszánsz elindítója. A vállalat már Finnországban is él, és fejleszti stratégiáit, hogy az EPR-t el tudja adni Kínában és az Egyesült Államokban is. De ahogyan a konkurens vállalatok, mint a az amerikai Westinghouse, a kanadai AECL vagy a japán Mitsubishi, az Areva is még számos más ország felé nyit. Igazából az USA adja meg a hangot. Atomipara 1997-ig csak gyengült; akkoriban 63 társaság 108 erőműve létezett az Államokban. Azóta az iparág újraszerveződött, a nagyok felvásárolták a kicsiket, és ezzel párhuzamosan a törvényes szabályozás is megváltozott. Most, hogy az amerikai atom ilyen jól megy, a többi nemzet is próbál ez irányba fordulni. Az Egyesült Királyság atomenergiai központjai mára elöregedtek, és ha nem cserélik ki őket, 2020-ra csak elenyésző részét tudják majd ellátni az elektromosságnak. De úgy tűnik, Tony Blair már intézkedik is. Vannak ám ilyen szempontból kevésbé előnyös európai országok, mint pl. Ausztria, Görögország és Írország, amelyek egyáltalán nem rendelkeznek atomenergiával. Az olyanok, mint Franciaország és Magyarország ellenben jól járnak. Németország, Spanyolország, Belgium és Svédország még nem döntöttek az atom jövőjéről, de ellene semmiképp sincsenek. Ami Ázsiát illeti, az atomenergia szintén igencsak fejlődőben van.

De meddig tart majd vajon a nukleáris reneszánsz? Az atomenergia minden előnye ellenére csak egy opció a többi közt, és csak részben elégíti ki az energiaszükségletet. A világ villamosenergia-termelésének kb. 16%-át fedi le. Ráadásul időközben egyéb energiaforrások is versenyképessé válhatnak. A Nuclear Engineering folyóirat 2005. decemberi számában az atomenergiát olyan decentralizált energiai mikroforrásokkal hasonlítják össze, amelyek szintén nem bocsátanak ki gázt, vagy csak keveset: kis turbinák, fotovoltaikus cellák, szélenergia. Arra a megállapításra jutottak, hogy ezek a mikroforrások 2010-ig meghaladhatják az atomenergia-termelés kapacitását. Mindenesetre pillanatnyilag az amerikai nép nagy része támogatja az atomenergiát, az európaiak még emésztik. Skip Bowman szerint az atomenergia nem csak a politikusok, hanem a mindennapi emberek választása is lesz. Az energiapolitika jobban foglalkoztat bárkit, mint valaha.