Franciaország miért egyben az egyik leggazdagabb és legeladósodottabb ország a világon? A Pébereau bizottság válaszol: nagyúri pökhendiség, bohém tékozlás, mohóság. Van ebben valami regénybe illő könnyedség, csak a valóságban lefagy a mosoly az arcunkról, ha azt látjuk, hogy szinte az egész jövedelemadóból az államadósság kamatját fizetik.

Az adósság olyan, akár a koleszterin. Létezik egy egészséges és létezik egy veszélyes fajtája. Egészséges mértékű kölcsönből be lehet fektetni, és meg is lehet gazdagodni. Ha azonban adósságunk vészesen megnőtt, csak utódainkban reménykedhetünk, hogy visszafizetik, amit mi elfecséreltünk. Franciaországnak sajnos az utóbbi nehezedik a vállára. Nem is lenne semmi baj, ha a kölcsönöket kutatások, felsőoktatási intézmények és az infrastruktúra fejlesztésére fordítanák. Így talán termelni lehetne némi profitot is. Először is vegyünk szemügyre pár adatot. 2004 végére az államadósság 1 067 milliárd euróra nőtt. A közhivatalnokok nyugdíjáról nem is beszélve. A nyugdíjakkal együtt Thierry Breton szerint 45 éven belül ez az érték 2 000 milliárdra nő. Ezek szerint Franciaország az Unió egyik legeladósodottabb országa Németország, Olaszország, Görögország és Belgium mellett. Tegyük hozzá, hogy az említett országok legalább komoly erőfeszítéseket tesznek adósságuk visszaszorításához, míg a franciák csak még mélyebbre ássák a szakadékot. Az ország két dolognak köszönheti, hogy idáig jutott: a reformra való képtelenségének, és költekező hajlamának.

Hogyan kéne működnie egy jó miniszternek? Sokaknak van kialakult képe erről: a jó miniszter takarékos, és kevés pénzből sokat csinál. Tévedés. A jó miniszter elmondhatja magáról, hogy növekvő költségvetése van, de a pénz nem mindenhez elég. Lehet, hogy a középiskolai oktatásba évek óta sok pénzt fektetnek, ez még sem old meg minden problémát. Ebben az országban a több pénz többek közt arra jó, hogy pótolja valami a sokak számára fájdalmas reformlépéseket.