A közkeletű vélekedésekkel ellentétben földünkön nem a rák, az AIDS vagy a madárinfluenza jelenti a legsúlyosabb betegséget. A legbetegesebb dolog, amely az emberiség legtöbb gondolkodó agyát rabul ejti napjainkban, a következőkhöz hasonló megállapításokon alapszik:

– hogy a Föld kifogy erőforrásaiból;

– hogy az emberek többet vásárolnak, mint amennyit kifizetnek;

– hogy a vagyonszerzés valójában egy zéró összegű játszmává válik stb.

Bár a történelem időről időre cáfolta mindezen meggyőződéseket, az emberi szellem továbbra is az új realitásoktól elzárva, a tudatlanság barlangjaiba visszahúzódva kíván létezni. Még a politikai, gazdasági, közéleti szereplők, a média is ugyanezeket a frázisokat visszhangozza. Csak egyetlen kiragadott példa: amikor tavaly a General Motors 30 000 amerikai álláshely megszüntetéséről döntött, a szalagcímek drámai, hosszú távon meghatározó piaci eseményként számoltak be a leépítésről. Miközben az Egyesült Államokban hatnaponként (!) keletkezik ugyanennyi új munkahely.

Miért erős tehát ennyire a zéró összegű játszmák rémképe? Aki ebbe a felfogásba szorítja magát, végül maga válik zéró összegű gondolkodóvá. Ha pedig mindez a politikai osztály köreiben válik uralkodóvá, az végzetes lehet. Amerikában csak egyetlenegy ember lehet az elnök, és csak 50 polgár lehet kormányzó. A politikában egy figura sikere egyenlő egy másik vereségével: ez igaz, ám az élet más területein már nem ezek a szabályok.

Ám a közgazdászok többsége sem képes a szélesebb látókör alkalmazására. Amerika legnevesebb gazdasági egyetemi közírói képtelenek elképzelni a növekedést és a világ morális javulását egyszerre. Nem csodálkozhatunk tehát azon, hogy az igazi újítók (mint az üzleti világ esetében Peter Drucker) a közelébe sem mentek az egyetemi műhelyeknek, és sikereiket valóban csak így tudták elérni.

A média sem lehet büszke valóság iránti érzékenységére. A politikumhoz hasonlóan a zéró összegű játszmákra fekteti belső hangsúlyait: csupán egy reggeli hírműsor vezetheti a nézettségi listákat, és csupán egy vezető szerkesztő lehet a vállalati struktúrában. A környezet eseményeit is ennek alapján dolgozzák fel: csak az egyik (többnyire a rossz, a negatív) felét halljuk a világ tendenciáinak. Nem csoda, hogy a független vagy egyszemélyes médiumok (internetes blogok, szabadúszó tudósítók, stb.) népszerűsége egyre csak fokozódik.

A kivételek azonban csak erősítik a szabályt, és a zéró összegű felfogás lakosságra gyakorolt hatása lesújtó. Az amerikaiak többsége ma mélységesen negatívan látja gazdaságát, országának helyzetét, saját kilátásait. Az emberek agyába ültették a fekete-fehér világszemléletet, amelyet gyorsan és teljeskörűen fel kell hogy számoljunk.