« Vissza: lapszemle tartalomjegyzék 

Nincs luftballon, nincs válság
No Bubble, No Slump
By Simon Nixon
The Spectacor, 31 December 2005


A legfrissebb adatok tükrében bizton állítható, hogy a brit ingatlanpiac összeomlását már legalább négy éve folyamatosan előrevetítő szakértők tévedtek. Országszerte azzal számolnak, hogy az ingatlanpiaci árak az év végére 2,4 százalékkal fognak növekedni – ami ugyan szerény emelkedés, de emelkedés. Az utóbbi hónapokban folyamatosan növekedett a vásárlók érdeklődése az ingatlanok iránt, egyre több hitel-elbírálási kérelmet nyújtottak be, melyek közül egyre többet fogadtak el, és egyre több vásárlás is végbement. Minden előrejelzés azt mutatja, hogy 2006 folyamán is hasonló kedvező, bár szolid, folyamatoknak lehetünk majd szemtanúi.

A pesszimista hangoknak az állt csupán a hátterében, hogy az emberek a jövő várható trendjeinek megítélésekor túlságosan is a múlt eseményeire hagyatkoztak. 1999-től 2004 derekáig a lakásárak 120 százalékos növekedést mutattak, melynek eredményeképpen a korábbi évekhez képest hosszú távon tapasztalt háromszorossal szemben ma egy átlagos ház értéke egy átlagos brit éves kereset hatszorosa. A feltevés nagyon sokáig az volt, hogy éppúgy, mint a korábbi ingatlanpiaci luftballonok esetében, az árak hirtelen vissza fognak zuhanni a történelmi átlag szintjére. Ez alkalommal azonban nem fognak, ugyanis a lakáspiac lendülete ezúttal nem a pénzügyi spekulációk az eredménye, hanem megváltozott körülményekre adott racionális piaci válasznak volt köszönhető. Három okból kifolyólag is okkal feltételezhetjük, hogy az árak nem esnek vissza a jelenlegi szint alá. Először is, Nagy-Britanniában koránt sem elég nagy a lakások kínálatának növekedési üteme. Egyszerűen nem építünk elegendő házat. A Policy Exchange think-tankje által nemrégiben közzétett tanulmány szerint Nagy-Britanniában állnak Európa legöregebb, kísértetjárta házai. Negyvenöt százalékuk még 1945 előtt épült, ami a legmagasabb mutató e téren Európában. Kevesebb házat építünk, mint az 1930-as években. A kormány adatai szerint a háztartások száma 30 százalékkal növekedett az elmúlt 30 évben, azonban 50 százalékkal kevesebb ház épült. Ez azt jelenti, hogy minden évben 30 ezer házzal kevesebb épül, mint ahány új háztartás alakul. Másodszor, fizetésünk után egyre magasabb hiteleket tudunk felvenni. Ez természetes velejárója a hosszú ideje tapasztalható alacsony kamatlábaknak és alacsony inflációs rátának. Harmadszor pedig, mivel a kamatlábak ilyen alacsonyak, az ingatlanpiaci befektetők kihelyezéseik jóval kisebb hozamával kell hogy számoljanak. A hosszú távú államkötvények hozama csupán 2 százalékkal haladja meg az inflációt, a tíz évvel ezelőtti 4 százalékkal szemben. Így a jövedeleméhes befektetők más, az inflációtól kisebb mértékben függő lehetőségekhez pártoltak át, legyen az részvény, bor vagy bérlakás.

Így jelenleg konszenzus van azzal kapcsoltban, hogy az ingatlanárak továbbra is szolid értékben, az inflációval azonos ütemben fognak növekedni. Ez jelentősen megnehezíti a Konzervatív Pártnak, és elnökének, David Cameronnak a dolgát, hiszen a követező választásokig nem számíthat semmiféle ingatlanpiaci csődre, ami egyenesen a Downing Street 10.-be repítené. Úgy néz ki, hogy a gazdaság továbbra is jól fog teljesíteni, és 2006-ban továbbra is 2,5 százalék körüli ütemben fog bővülni. Azonban tudni kell majd kezelni a magas lakásárak miatt kialakuló társadalmi problémát, mely leginkább az önállósodni kívánó fiatal népességet sújtja. Ugyanis már most azt kell látnunk, hogy az első lakásvásárlók átlagéletkora 34 évre emelkedett. A felvett hiteleket pedig egész hátralévő életükben törleszthetik, így nem csoda, hogy későbbre tolódott a családalapítás, és sokan nem tudnak eleget félretenni nyugdíjas éveikre. Senki nem akar visszatérni a magas kamatráták és magas infláció időszakához, azonban megoldást kell találni erre az égető társadalmi problémára. Ez a megoldás pedig a lakások kínálatának radikális növelése. Ennek egyik módja pedig újabb zöld területek feltörése és beépítése. Hiszen miért kéne egy egész generációt koldussorba jutatni csak azért, hogy néhány godalmingi tőzsdeügynöknek elég nagy kertje legyen ahhoz, hogy ne kelljen azt szagolnia, mit süt a szomszéd a hátsókertben?





© 2005-2006, Polgári Szemle Alapítvány