Viktor Juscsenko 2004. decemberi elnökké választását óriási eufória övezte Ukrajnában, mindenki a gazdaság gyors felfuttatását várta tőle. A nemzeti bank liberális nézeteket valló egykori elnöke ígéretet tett a korrupció és a gazdaságot megkötő versenyellenes rendszabályok felszámolására, az ország kapuinak a külföldi befektetők előtti megnyitására. Az áttörés azonban még egy évvel a választások után is várat magára.

A narancsos forradalomnak persze megvan a maga eredménye. A médiát például sikerült felszabadítani az állami cenzúra alól, de gazdasági téren is több előrelépés történt: a Krivorizsztal acélgyár sikeres októberi privatizációja 4,8 milliárd dollárt hozott a konyhára. Szintén októberben, az osztrák Raiffeisen Bank pedig felvásárolta az ország második legnagyobb pénzintézetét, az Aval Bankot (1 milliárd dollárért). „A politikai kockázat számottevően csökkent, így a befektetők sokkal magabiztosabbak” – mondja Tomas Fiala, a kijevi székhelyű brókerház, a Dragon Capital üzleti igazgatója. Hiába kezd egyre vonzóbbá válni Ukrajna a külföldi befektetők számára, a reformok túl lassúak, ami a gazdaság teljesítményére is rányomja a bélyegét. A GDP 2005-ben csupán 3 százalék körüli mértékben növekedett, ami komoly visszaesés a 2004-es 12 százalékhoz képest. E lassulás mögött jelentős mértékben az acél világpiaci árának visszaesése áll, mely Ukrajna első számú exportcikke. De hasonlóan káros volt a tavaly szeptemberben menesztett miniszterelnök, Julia Timosenko gazdaságpolitikája is, aki újra nemzeti kézbe szerette volna tudni a megelőző érában eladott vállalatokat. A jelenlegi miniszterelnöknek, Jurij Jekanurovnak a visszanemzetesítés elutasításával sikerült valamelyest visszaállítania a befektetői bizalmat. A márciusi választások közelsége miatt azonban e kormány az ügyvivői feladatoknál sokkal többet nem igazán tud ellátni. A választások tétje pedig rendkívül nagy, hiszen a január 1-jén hatályba lépő alkotmánymódosítás következtében ezután a kormányt nem az elnök, hanem a parlament adja majd.

A változások pedig még több gondot hozhatnak az elnök fejére. Juscsenko pártjának ugyanis nem csupán Timosenko, de a korábbi elnök, Viktor Janukovics szimpatizánsaitól is tartania kell, a lakosság pedig, csalódva a forradalomban, az ellenzéket tűnik pártolni. A legutóbbi közvélemény-kutatási adatok szerint Juscsenko pártja csupán a harmadik, 12,2 százalékos támogatottsággal. Az új kormánykoalícióban így a három párt közül kettőnek mindenképp szerepelnie kell, tehát Juscsenko pártjának vagy Timosenkóékkal kell ismét együtt kormányoznia, vagy nemkívánt szövetségre kell lépnie Janukoviccsal. Elemzők szerint az előbbi verzió a legvalószínűbb, és a régi, korábbi posztjába visszatérő miniszterelnök asszony visszatér intervenciós gazdaságpolitikájához. Így, hogy az elnök kezei meg vannak kötve, a forradalom támogatói pedig megosztottak a bizonytalan kimenetelű összecsapás előtt, senki sem veheti biztosítottnak a narancsos forradalom sikerét.