« Vissza: lapszemle tartalomjegyzék 

Németország pályára állítása
Getting Germany On Track – The FP
By William Drozdiak
Foreign Policy, January/February 2006


Feljegyzés Angela Merkel, Németország kancellárja

számára.


Szeptember 18-án, az arcodra kiült csüggedtség mindenről árulkodott. Annak ellenére, hogy a szavazatok alig több mint 35 százalékával a Kereszténydemokrata Unió (CDU), maga mögé utasítva riválisát, a kormányzó Szociáldemokrata Pártot (SPD), a CDU és testvérpártja, a Keresztényszocialista Unió 1949 óta a legrosszabb választási eredménnyel rukkolt elő. Habár nagyra becsült politikai partnered, a piacorientált Szabad Demokrata Párt 10 százalékos eredménye felülmúlta a várakozásokat, a megszerzett mandátumok még mindig kevésnek bizonyultak egy közép-jobb kormányzat felállításához, a nyolc éve regnáló szociáldemokrata –zöld koalíció leváltásához, az ambiciózus gazdasági reformprogram véghezviteléhez. Most, hogy a politikai realitás a riválisával kötendő nagykoalíció megkötésére kényszerített, a legtöbb szakértő sietve adott hangot aggályainak, melyek szerint a két párt közötti túl nagy ideológiai távolságot nem leszel képes áthidalni, és örülhetsz, ha két évig a kormányrúdnál maradhatsz.

Ezen hangok azonban alábecsülik képességeidet és kitartásodat. Épp az elvárások folyamatos túlszárnyalásával emelkedtél egyre feljebb a politikai ranglétrán, mígnem első nőként, és az első keletnémet származású politikusként elfoglalhattad a kancellári széket. Mint egy keleti harcművész, megtanultad, hogyan tüntesd fel gyengeségeit erősségekként. Egy kis szerencsével leszerelheted ellenfeleit, és egy erős koalíció élére állhatsz, amely helyreállítja a nemzet önértékelését és Európa legerősebb gazdaságát. Íme, hogyan is tedd ezt!

Mondd meg az embereknek, hogy vegyék fel újra a munkát: A világ leghosszabb vakációival, legöregebb diákjaival, és legkorábban nyugdíjba vonuló munkaerejével Németország tovább nyújtózkodott, mint ameddig a takarója ér. 82 milliós lakosságából 27 millió dolgozik teljes munkaidőben, azaz minden egyes dolgozó állampolgárra három eltartott jut. Az alacsony születési ráták, az engedékeny nyugdíjfeltételek, a nagylelkű állami támogatások és a magas munkanélküliség aláásták az ország egykoron oly nagyra becsült munkamorálját, gazdasági dinamizmusát. Annak ellenére, hogy Németország a világ egyik legnagyobb exportőre, a munkaköltségek oly magasak – egy német munkás alkalmazása óránként 33 dollárba kerül, míg Amerikában ez 19 dollár, Lengyelországban 6 dollár – hogy a vállalatok rohamos ütemben helyezik ki termelésüket olcsóbb, keleti országokba. A társadalom bevándorlókkal szembeni ellenérzését látva pedig a szomorú demográfiai helyzet a fiatal külföldi munkaerő becsalogatásával való orvoslása nem jöhet szóba. Németországnak fel kell eleveníteni az 1950-es évek szemléletét, melynek köszönhetően oly hamar kiheverte a második világháború pusztításait. Az embereket meg kell győzni arról, hogy ne vonuljanak nyugdíjba az 50-es éveikben, a mallorcai nyaralóra gyűjtögetve nyugdíjukat, hanem 60-as éveik derekáig dolgozzanak. A szakszervezeteket pedig meg kell győzni arról, hogy nincs értelme az egyre kisebb számú gyáriparosok érdekeinek védelmében síkraszállni, mivel Lengyelországban és Szlovákiában ugyanazt a munkát a német bérek töredékéért is elvégzik. A magas fokú technikai szaktudásra és az erős iskolarendszerre alapozva Németországnak a kifinomult technológiai iparban és a szolgáltatási szektorban kell a jövőben kiemelkednie. El kell juttatni az emberekhez, hogy a változás és a gazdasági reformok elengedhetetlenek a megszokott német életszínvonal további fenntartásához.

Adj munkát bírálóidnak is: A CDU soraiban gyakran lehet hallani, hogy túl sokat engedtél a koalíciós tárgyalásokon, amikor a 14 tárcából nyolcat átengedtél a szociáldemokratáknak, köztük a pénzügyeket, az egészség-, a munkaügyet, valamint a külügyet. Ez a lépés azonban rendkívül okos volt, hiszen ezzel a társadalom számára legnehezebben elfogadható reformok után a felelősség terhe az ő vállukat nyomja majd. A kormányban szerepet vállaló szociáldemokraták pedig lehet, hogy lassan rájönnek, hogy itt az ideje megváltoztatni az ország túlzottan engedékeny munkaerő-piaci szabályait, hogy el kell fogadtatni az emberekkel, hogy ugyanannyi vagy kevesebb bérért többet kelljen dolgozniuk, vagy hogy csak 67 éves korukban vonuljanak vissza. Ha ezeket a reformok sikerül elfogadtatni a munkásosztály körében oly népszerű SPD vezetőivel, akkor már elérted a lehetetlent. Ha azonban vonakodnak magukévá tenni a reformokat, még mindig kiállhatsz a nyilvánosság elé, és mondhatod, hogy lám, a koalíciós partner rosszul végzi a dolgát.

Erősítsd meg a gyengélkedő Európát: Németország sorsa nagyban függ az Európai Uniótól, így az EU válsága a ti válságotok is. Mivel a 25 tagú unió az elkövetkezendő években, – évtizedekben – újabb bővítések elé néz, az európai integrációnak szüksége van egy új politikai szemléletre, mely lelkesítőleg hat az újabb generációk számára, akik már garantáltnak veszik a békét és a prosperitást. Németországnak – politikai és gazdasági súlyából, valamint fekvéséből kifolyólag – az integráció felélénkítésének élére kell állnia. Lehet, hogy inkább le szeretnéd már zárni Európa határait az újonnan érkezők előtt, és inkább kint szeretnéd tudni Törökországot, azonban ne feledd, hogy a világ drámai változásokon mehet keresztül akár egy évtized leforgása alatt is. A nyitott ajtók ösztönzően hathatnak Törökország, Ukrajna vagy a Balkán politikai és gazdasági stabilitására, míg a zártak csak etnikai forrongásokat szíthatnak, melyek a határokon átkelve ismét az egymásnak feszülő nemzetek Európájához vezethet.

A külügyminisztered legyen fontos támaszod: A nemzetközi porondról érkező folyamatos kihívásoknak kezelése céljából tartsd a kezed a külügyminisztériumon. Úgy tűnik, hogy ez nem lesz nehéz, hiszen Frank-Walter Steinmeier – habár kancelláriaminiszteri posztot töltött be a Schröder kormányzat idején – egy pragmatikus, hatékony szervező, aki vallja, hogy a belpolitikának nincs helye a külügyekben. Adj ne ki fontos megbízásokat, és ahol tudod, használd kapocsként koalíciós partnered felé, hiszen nagy szerepet tölthet be a hazai jogalkotás során platformokra szakadó SPD összetartásában is.

Légy kemény Putyinnal: Az ország keleti szomszédainak megnyugtatása külpolitikusaid egyik kulcsfontosságú feladata lesz, akiket komolyan aggasztott Putyin és Schröder egymásra találása. Ennek módja pedig, hogy felhívd a figyelmet a putyini vezetés autokratikus voltára, hogy menyire érvényesül országában a sajtószabadság, a bírói függetlenség, vagy az emberi jogok Csecsenföldön. Továbbá viszonozni kellene Putyin nemrégiben tett berlini látogatását, amikor is németül tartott beszédet a Bundestagban. Minél hamarabb tanácsos lenne elutazni Moszkvába, majd ott egy Duma előtti, orosz nyelven előadott beszédben méltatni a demokráciát, kiemelni az emberi jogok védelmének fontosságát.

Javíts a transzatlanti kapcsolaton: Külpolitikád másik kulcsfontosságú feladata, hogy javíts a washingtoni kapcsolatokon, hiszen Bush elnök és Schröder a végére szinte már beszélő viszonyban sem voltak. Téged azonban már eleve jobb másként várnak, hiszen Bush nagyra becsüli a kommunista elnyomás alatt szerzett tapasztalataidat, az ezek által táplált szabadság iránti elkötelezettségedet. Még ha lesznek is vitatott kérdések kormányaitok között, mint például a teljes jogú török EU-tagság vagy az iraki háború kapcsán, Washingtonban melegen fogadnak majd, és hálájukat fejezik ki országod afganisztáni szerepvállalásáért, ugyanis Németország az Egyesült Államok után a második legtöbb csapatot az országba vezénylő hatalom. E hangnemet még barátibbá teheted, ha felajánlod Németország segítségét az iraki biztonsági szervek kiképzése és a 2006-ra tervezett kivonulás előkészítése terén. Condoleezza Rice tanácsadói pedig meg vannak győződve arról, hogy az szolgálja legjobban az Egyesült Államok stratégiai érdekeit, ha együttműködik Németországgal, legyen szó a terrorizmus elleni küzdelemről, Kína és India rohamosan növekvő gazdasági potenciáljának kezeléséről, a demokrácia közel-kelti terjesztéséről, vagy hatékonyabb nyugati energiabiztonsági stratégia kidolgozásáról. Kormányodnak ki kell adnod, hogy az Amerika iránt érzett ellenszenv ideje lejárt. Nagy hiba lenne, ha nem élesztenéd újra az 50 évvel ezelőtt a transzatlanti együttműködés alapjait lerakó német-amerikai kapcsolatokat épp akkor, amikor Európa vezetői belső gondjaikkal vannak elfoglalva.





© 2005-2006, Polgári Szemle Alapítvány