A szerzők a Kempelen Farkas Társaság (www.kft.sk) kutatásának résztvevői. A társaság a felvidéki magyar doktoranduszok és fiatal kutatók szövetsége. A cikk alapjául szolgáló tanulmány a Szövetség a Polgári Magyarországért Alapítvány támogatásával készült.
1. BEVEZETÉS
Egy jól működő adórendszer fontos része minden gazdasági rendszernek. Milyen is egy jól működő adórendszer? Erre a kérdésre nehéz választ adni, de léteznek bizonyos pontok, melyekben a mai közgazdászok többsége megegyezik. A modern adórendszer legyen igazságos: a nagyobb jövedelemmel rendelkezők vegyék ki nagyobb hányaddal a részüket a teherviselésből. A modern adórendszer támogassa a polgárok vállalkozószellemét: ne diszkriminálja túlságosan a sikeres lakosokat. A modern adórendszer legyen a lehető legegyszerűbb: ne tartalmazzon kivételeket, melyeket a szabályok kijátszására lehet kihasználni. És nem utolsósorban pedig, a modern adórendszer legyen effektív: legyen képes a modern állam kiadásainak fedezésére.
Észrevehető, hogy a jól működő modern adórendszerrel szemben támasztott követelmények nincsenek teljesen összhangban, ezért nehéz olyan adórendszert összeállítani, mely megfelelne a felvázolt ideáloknak. Különösen nehéz helyzetben vannak a közép-európai posztkommunista országok, melyek 1989-ben a semmiből indulva kezdték meg új adórendszereik megtervezését. A helyzetet tovább bonyolította, hogy ezek az országok híján voltak saját tapasztalatoknak, egységesen alkalmazható külföldi példák pedig nem léteztek. Ez egyrészt sok hibát eredményezett, melyek javítása a mai napig tart, másrészt viszont olyan friss gondolatokhoz és reformokhoz vezetett, melyek a nyugati fejlett gazdaságokban nehezen elképzelhetők.
A merész adóreformokhoz csatlakozott 2004-ben Szlovákia is, mely többek között bevezette a gazdasági szakirodalomban sokat vitatott egykulcsos személyi jövedelemadót is. A tanulmány szerzői három fő célt határoztak meg: melyek 1. bemutatni azokat a friss gondolatokat és reformokat, melyek a szlovákiai adóreformok hátterében álltak; 2. felvázolni a Szlovákiában végrehajtott adóreformok következményeit mind a lakosság, mind a szlovák gazdasági rendszer szempontjából; 3. rámutatni a szlovák adóreform azon elemeire, melyek jól sikerültek, és azokra is, melyeket – a szerzők szerint – nem tanácsos követni más országokban.
2. A SZLOVÁK ADÓRENDSZER ÉS ANNAK REFORMJA 2004-BEN
2.1. A szlovák adóreform fő lépései
2.1.1. A szlovák adóreform alapelvei és céljai
A szlovák adóreform véghezvitelének fő célja egy olyan adórendszer kialakítása és működtetése volt, amely motiválja:
| – | a foglalkoztatást és a munkát, |
| – | a vállalkozásokat a beruházások és fejlesztések megtételére, |
| – | és ily módon munkahelyteremtésre. |
Az adóreform előkészítésében alapvetően
három elvet követtek, amely a következők (IFP 2005):
| – | igazságosság, |
| – | hatékonyság, |
| – | egyszerűség. |
Az igazságosság képviselését az új adórendszerben azon elgondolás alapján fogalmazták meg, hogy az adóterhelés társadalmilag elfogadott legyen. Egyrészt a horizontális értelmezés szerint az adó mértéke egyenlő kell hogy legyen egy adott mértékű jövedelemre vonatkozóan, a jövedelem forrásától függetlenül, amelynek feltétele az adókulcsok számának csökkentése és a kivételek, illetve engedmények minimalizálása. Másrészt a vertikális megfontolás szerint a magasabb jövedelemmel rendelkezők több adót fizessenek a náluk alacsonyabb jövedelemmel rendelkezőknél. Ez kétféleképpen biztosítható: a progresszív marginális adózással, amikor az adó a jövedelem növekedésénél nagyobb mértékben nő, az effektív adó mértéke tehát nő; vagy pedig az arányos adózás révén, amikor az adó a jövedelem növekedésével azonos ütemben nő, az effektív adó tehát konstans. Az igazságosság elvének érvényesítése voltaképpen enyhíti a lakosságon belüli jövedelemkülönbségeket.
A hatékonyság elve lényegében azt mondja, hogy az adórendszert meg kell tisztítani az adókedvezmények és különböző kivételek sokaságától, mert az a társadalmi effektivitást csökkenti, hiszen a termelés és fogyasztás nem csak a kereslet és kínálat által vezérelt. Ugyanakkor ezen elv mentén követhető az adókulcsok csökkentésének és a fizetőkör szélesítésének gondolata is. Az adózás önmagában jóléti veszteség a gazdaság számára, hiszen az befolyásolja a beruházást, megtakarítást és fogyasztást is, ily módon minél nagyobb az adóterhelés, annál nagyobbak a gazdaság számára a költségek.
Minél átláthatóbb és kiszámíthatóbb az adórendszer, annál jellemzőbb rá az egyszerűség. Ez árnyalva az adókulcsok számának és az adótörvények oldalszámának csökkentését jelenti. Ugyanakkor az adózó szempontjából legbonyolultabb kérdés maga az adóalap kiszámításának módja. Minél több a kedvezmény, kivétel és mentesség, annál inkább serkent az adórendszer a spekulációkra és az adóterhelés optimalizálására. Ez egyrészt emeli az adminisztrációs költségeket és csökkenti a kontroll lehetőségeit, ugyanakkor az egyszerűbb rendszer csökkenti a vállalkozások közvetett terheit is.
Az adóreform legfőbb rövid távú célja a fiskális semlegesség biztosítása volt, azaz, hogy ne következzen be az adóbevételek nagyarányú csökkenése, vagyis az adóbevételek nagysága érdemlegesen ne változzon 2004-ben a reform hatására. Középtávú célként fogalmazták meg az államháztartás konszolidálását, a maastrichti kritériumok teljesítését 2007-re, az euró bevezetését 2009-ben, illetve a kiegyensúlyozott államháztartás kialakítását 2010-re. Hosszú távú fiskális célja a reform megalkotóinak az volt, hogy az államháztartási egyensúly tartásának feltételeit kialakítsák.
2.1.2. Az egykulcsos adórendszer bevezetése – főbb pillérek
A 2002 szeptemberében hatalomra jutott jobboldali kormány előtt, miután megtette az első stabilizációs lépéseket, megnyílt a lehetőség a kormányprogramban szereplő változások elindítására. Ezek közül kiemelt szerepet játszott az addig érvényben levő adórendszer reformja, melynek legfontosabb célja a szlovák gazdaság versenyképességének és dinamizmusának növelése volt. A 2004 januárjától hatályba lépett adórendszer messze túlszárnyalta az eredeti elképzeléseket, melyek a személyi jövedelemadó- kulcs csökkentésére, valamint az egykulcsos adó bevezetésének hatásvizsgálatára szorítkoztak. Az új adórendszer egyszerűbb, átláthatóbb, igazságosabb elődjénél, ami pozitívan befolyásolja a jövőben a vállalkozói és befektetői környezetet, megteremti az alapját az egészséges gazdasági fejlődésnek, valamint az adóalanyokat az adótörvények betartására és nem megkerülésére ösztönzi.
Az adóreformot a következő fő pillérekre fektették le:
| – | A közvetlen adók közvetett adók felé való eltolása. A közvetett adók beszedése hatékonyabb, kevesebb adminisztratív terhet jelent, befizetésének megkerülése körülményesebb. |
| – | A különböző kivételek és különleges elbírálások eltörlése. A gyakori törvénymódosítások következtében az adótörvény feleslegesen bonyolulttá és átláthatatlanná vált. A korlátozott átláthatóság sok „kiskaput” teremtett, a bonyolultság pedig magas fenntartási és ellenőrzési költségeket indukált a rendszerben. Példaként említhetjük, hogy csupán a jövedelemadóra vonatkozó törvény 37-féle adókulcsot, 90 kivételt, 66 adó alól felmentett jövedelmet és 19 adólapot nem növelő bevételt írt elő. Ezek eltörlése lényegesen egyszerűbbé és átláthatóbbá tette az adórendszert (MF 2005a). |
| – | Alacsony standard adókulcsok valamint az egykulcsos jövedelemadók bevezetése: A progreszszív marginális adó eltörlése lecsökkentette a jövedelemadó torzító hatását és korlátozta a vele párosuló gazdasági demotiváltságot. Miután mindenki egyenlő mérce szerint adózik, a munkaerő az összes bevételi szinten ösztönözve van, ami a termelékenység növekedését eredményezi. |
| – | Az adók gazdasági torzító hatásának minimalizálása. A torzító hatások nagy része az adópolitika nem fiskális (főként szociálpolitikai) célokra való felhasználására vezethető vissza. A reform a szociálpolitikai célok adópolitikáról való leválasztására törekedett. |
| – | A bevételek kettős adózásának lehető legkisebb szintre való csökkentése. Az örökösödési, ill. ajándékozási adók, valamint az osztalékadó eltörlésével a kettős adózás intézménye lényegében megszűnt (MF 2005b). |
2.1.3. Egykulcsos adó versus progresszivitás
A 2004-es adóreform előtti rendszerben különböző adókulcsok és jövedelmi sávok biztosították a progresszivitást, egyben annak az elvnek az érvényesülését, miszerint a magasabb jövedelmű csoportok jövedelmük magasabb hányadát fizessék be jövedelemadó formájában. Ez a megoldás azonban magas és növekedő marginális adókulcsokat eredményezett, melyek negatív hatásai széles körben bizonyítást nyertek (Emes–Clemens 2001). Holtz, Rider és Rosen (Carroll et al., 1998) úgy találta, hogy a magas és növekvő marginális adókulcsok csökkentik a tőkeképződést, mely a hosszú távú gazdasági növekedés kulcsfontosságú összetevője. Megállapítják továbbá, hogy a magas és növekvő marginális adókulcsok alacsonyabb gazdasági és jövedelmi növekedéshez vezetnek, alacsonyabb tőkeképződést indukálnak, a szociális jólétet csökkentik, valamint az elvártnál alacsonyabb aggregát munkaerő-kínálatot eredményeznek. Dióhéjban öszszefoglalva: a magas és növekvő marginális adókulcsok negatív hatással vannak a gazdasági növekedésre, mivel akadályokat állítanak a kemény munka, a megtakarítások és a befektetések elé.
Az egyik leggyakrabban félreértelmezett kérdés az egykulcsos adórendszernek a progresszivitásra, ill. a marginális adókra való hatása. A progresszivitás, ill. a vertikális méltányosság az egykulcsos adórendszerben is elérhető – az egykulcsos adó egyik fő előnye, hogy az adórendszer progresszivitását a magas és változó marginális adókulcsok hátrányos hatásainak kiküszöbölése mellett biztosítja. Ez a személyes, adóalapból leírható, nem adóköteles jövedelem adórendszerbe való beépítésével érhető el.1 Ennek a személyes kedvezménynek köszönhetően az alacsonyabb jövedelmű csoportok nem, vagy jövedelmük nagyon kis részét kötelesek adó formájában befizetni, míg a magasabb jövedelműek mind abszolút, mind relatív értelemben több terhet viselnek – jövedelmük nagyobb részével járulnak hozzá a teljes adóbevételhez. A rendszer másik nagy előnye, hogy a progresszivitás egyenlő (Szlovákiában 19%-os) marginális adó mellett valósul meg, ezzel elejét veszi a spekulációnak, a nagyobb munkateljesítmény hátráltatásának, ill. a magas és növekvő marginális adókulcsok fent leírt számos hátrányos hatásának.
2.1.4. Az egyszerűsödött szlovák adórendszer
A megreformált adórendszer egyszerűbb és áttekinthetőbb elődjénél. Az ebből fakadó előnyök ugyan nehezen számszerűsíthetők, az azonban vitathatatlan, hogy számtalan kivétel és különleges elbírálás eltörlésével az adórendszer gazdasági torzító hatása lényegesen csökkent. Ezen kivételek és különleges elbírálások kiiktatása a rendszerből több előnnyel jár:
a) Hatékonyabb erőforrás-allokációt biztosít: megerősödött a piaci mechanizmusok szerepe az adótörvény általi „motivációval” szemben. A különböző adókulcsok – legyen a megkülönböztetés az adóalap (például a személyi jövedelemadónál a jövedelem nagysága) vagy a bevételfajta (például a tőkenyereség- adó alacsonyabb adókulcsa, mint a jövedelemadóé) vagy az adóalanyok közti megkülönböztetések (például egyes befektetők, szektorok előnybe helyezése) – az adóalanyokat arra ösztönözték, hogy bevételüket alacsonyabb adókulccsal terhelt csoportba tolják, időben széttagolják esetleg más, kivételezett szektorokba helyezzék, így „optimalizálva” az adóterheiket.
b) Az egyes adónemeknek szélesebb adóalapot biztosít: ez magasabb adóbevételeket generál, így lehetővé teszi az adókulcsok csökkentését.
c) Átláthatóságot biztosít: több kivétel valójában adókiadás, a közpénzeknek a kivételezett szektorokba való áramlása volt (Moore 2005, 11–12).
A jövedelemadó egyszerűsödése feloldotta az üzleti élet egyik legnagyobb akadályát: a Szlovákiában működő vállalatok körében végzett felmérések az adórendszer komplexitását, és az adótörvények gyors változásait jelölték meg az egyik legnagyobb visszatartó erőként a vállalati szférában (MF 2005b).
A kormány várakozásai szerint az alacsony adókulcsok és az átlátható adórendszer elejét veszi az adófizetés megkerülésének, ill. az adócsalásnak, az adóreform pozitívan hat majd a vállalati környezetre közép- és hosszú távon, valamint a közvetlen külfölditőke-befektetések beáramlásának egyik fő ösztönzője lesz a jövőben. Mindezen hatások összessége az adóbevételek emelkedését eredményezhetik az adókulcsok nominális értékének csökkenése ellenére (MF 2005b).
2.1.5. Közvetlen adók
A legnagyobb jelentőséggel bíró változás a jövedelemadók terén az egykulcsos adó bevezetése volt, mely mind a fizikai, mind a jogi személyekre vonatkozik. Az így keletkezett egy, 19%-os adókulcs magában hordozza az egyenes adó előnyeit, viszont az adóalapból leszámítható (nem adóköteles) jövedelemnek köszönhetően az effektív adókulcs enyhe progresszivitást mutat: az alacsonyabb jövedelműek lényegében nem vagy nagyon kevés adót fizetnek, míg a magas jövedelem 19%-on adózik.
A reform keretében több kis adót eltöröltek: 2004. január 1-jétől az ajándékozási, valamint az örökösödési adó, 2005 januárjától az ingatlanátíratási adó került eltörlésre. A két fő érv ezen adók megszüntetése mellett az elhanyagolható részesedésük az állami bevételekben, valamint a vagyon többszörös adóztatása volt.
Személyi jövedelemadó
Az új adótörvény lényegesen leegyszerűsítette és ezzel átláthatóbbá tette a jövedelemadózást: megszüntette a jövedelem adózásának 21 módját, mely a régi rendszer alatt volt érvényben, beleértve az öt személyi jövedelemadó-kulcsot (10%, 20%, 28%, 35% és 38%).
Az egyszerűség és átláthatóság megteremtése érdekében a kivételek, speciális adóalapok és adókulcsok többségét megszüntették. A kisvállalkozók számára kialakított egyszerűsített adózási formákat eltörölték, az egyösszegű költségleírás lehetősége viszont megmaradt.2
Az adóreformban hátrányosan érintett alacsonyabb jövedelmű rétegek kompenzálása érdekében jelentősen megnövekedett az adóalapból leszámítható jövedelem mértéke (fő/év): a 2003-ban érvényes 38 760 SKK-ról (1015 EUR)3 a létminimum 19,2-szeresére4 [ez 2004-ben 80 832 SKK-t (2117 EUR-t)5 tett ki]. Az adóalannyal egy háztartásban élő, adóköteles jövedelemmel nem rendelkező házastársra leírható összeg ugyancsak 80 832 SKK a 2003-ban érvényes az 12 000 SKK-val szemben. Amennyiben a házastárs adóköteles jövedelme nem éri el a 80 832 SKK-t, az adóalany házastársára a két összeg különbségét írhatja le az adóalapból.
1. táblázat: A személyi jövedelemadó főbb változásai 2003–2004-ben
Megváltozott a gyermekek után leszámítható adókedvezmény is: 2003-ban 16 800 SKK-t lehetett leírni az adóalapból gyermekekként évente, 2004-ben ez 4800 SKK adóbónuszra változott, mely a fizetendő adó összegét csökkenti. Amennyiben az adóalany jövedelme meghaladta a mindenkori minimálbér hatszorosát, a gyermek után járó bónuszt, ill. ennek a fizetendő adóval módosított részét készhez kapja. Ez az intézkedés a munkanélküliség csökkentésére irányul, hiszen az adóbónuszra csak az jogosult, aki önálló vállalkozásból vagy munkaviszonyból származó jövedelemmel rendelkezik. Érdekes vonás, hogy a törvény nem tesz különbséget hazai, ill. külföldről származó jövedelem között,6 ezzel ösztönözve a munkaerő mobilitását az országon belül és külföldre egyaránt.
Vállalati jövedelemadó
A vállalati jövedelemadó-kulcs 25%-ról 19%-ra mérséklődött. Ugyanakkor az új rendszer nem ismeri az osztalékadó fogalmát, 7 megszűnt ezáltal a befektetésekből és tőkenyereségből származó bevételek kettős adózása. A befektetésekből származó jövedelem csupán egyszer, a vállalati nyereség szintjén kerül adózásra.
Az adókulcscsökkentés mellett az új adótörvény több olyan részletet is tartalmaz, amelyek az adóalap nagyságát befolyásolják. A törvényhozók a vállalat valós költségei és az adótörvények az adóalapot csökkentő költségekként kezelt tételei közti különbségek minimalizálására törekedtek. A veszteség adóalapból való leírásának módja lényegesen változott: a törvény már lehetővé teszi az egész veszteség leírását a veszteség keletkezését követő legfeljebb öt éven belül.8
Helyi adók
Az adóreformot költségvetési decentralizáció követte, mely a helyi adók jelentős strukturális változását eredményezte. A decentralizáció eredményeképp a helyi önkormányzatok fiskális hatásköre lényegesen bővült. A törvény nyolc helyi adó9 és egy helyi illeték kirovására jogosítja fel, és csak egyre kötelezi10 az önkormányzatokat. A törvény nagy szabadságot biztosít az önkormányzatoknak a hatáskörükbe tartozó illetékek és adók nagyságának meghatározásában. Mindezeken felül a személyi jövedelemadó 70,3%-a illeti a helyi önkormányzatokat, 23,5%-a a nyolc regionális önkormányzatot, 6,2%-a pedig a központi költségvetésbe vándorol.
2.1.6. Közvetett adók
A törvénytervezet megalkotói számoltak a közvetlen adók esetében bevezetett viszonylag alacsony adókulcsok állami bevételekre tett negatív hatásával. Az így kiesett bevételeket a kormány az adóterhek közvetett adók felé való eltolásával ellensúlyozta.
Hozzáadottérték-adó
Az adóreform előtt Szlovákiában két hozzáadottértékadó- kulcs létezett: a standard 20%-os és a 14%-os csökkentett adókulcs. 2004 januárjától a csökkentett kulcsot teljesen eltörölték és egy egyesített – 19%-os – adókulcsot vezettek be minden termékre és szolgáltatásra egyaránt. A 14%-os csökkentett adókulcs eredetileg szociálpolitikai célokat szolgált, de hatékonysága komoly kétségeket ébresztett. Az adókulcsok egyesítése nem utolsósorban a kedvezőbb adókulcson való elszámolásra irányuló spekuláció lehetőségének kizárását is megcélozta (Miklos. 2005, 14).
Fogyasztási adó
A fogyasztási adók emelése egyrészt az EU-s jogharmonizáció részeként jött létre, másrészt viszont a közvetlen adók csökkentése miatt kiesett állami bevételeket kívánta ez úton a kormány kompenzálni. Az emelések mértéke minden esetben meghaladta az EU által megszabott értékeket, kivéve a dohánytermékek esetét. Az első eredmények azt mutatják, hogy a fogyasztásiadó-törvény módosulása és a feltételek szigorítása visszafogta az adócsalás mértékét, ami többek között a megnövekedett fogyasztásiadó-bevételben mutatkozik meg (Miklos. 2005, 14).
2.2. Az adóterhelés alakulása az adóreformok után
2.2.1. Teljes adóterhelés
Az adóreform nemcsak a rendszer szerkezetén változtatott, hanem az adóterhelésen is, mind makro-, mind mikrogazdasági szempontból. Az adóterhelés nagyságát a fizetett adók és járulékok GDP-arányában (teljes adóterhelés) mérik.
Szlovákia a 25 EU-tagállam között 2003- ban a negyedik legalacsonyabb teljes adóterheléssel rendelkező ország volt a maga 30,6%-ával, ugyanakkor 1995 és 2003 között a legnagyobb mérséklést éppen Szlovákia vitte véghez, amikor az adóterhelés a GDP 9,9%-ával, az adóreform hatására pedig további 0,6 százalékkal csökkent.
A statikus nézet szerint ugyanazon adóalapra alkalmaztuk a 2003-as, illetve 2004- es személyijövedelemadó-törvényeket.
1. ábra. A teljes adóterhelés változása 1995 és 2003 között a GDP %-ában (ESA 95)
Az adóreform a tanulmányban leírt négy csoport közül csupán egy, az első csoportba tartozó adóalanyok szűk keresztmetszetét érintette hátrányosan. A 2004-ben, ill. a 2003-ban befizetendő adó közti különbség így sem jelentős: a leghátrányosabb esetben is alig haladja meg az évi 100 SKK-t. A maradék három csoportba sorolható adóalanyok mindegyikét pozitívan érintette az adóreform, tehát a 2003-as évhez viszonyítva ugyanabból az adóalapból kevesebb személyi jövedelemadó befizetésére kötelesek – köszönhető ez az adókedvezmények jelentős növekedésének, valamint (magasabb jövedelmű adóalanyoknál) a személyijövedelemadó- kulcs módosulásának. A múltban az adókedvezmények hosszabb ideig változatlan szinten tartása az adóterhelés növekedését idézte elő: a jövedelmek növekedésével az adóalanyok magasabb adózási sávokba kerültek, míg az adókedvezmények változatlanok maradtak. Az új személyijövedelemadó- törvény feloldotta ezt a problémát: az adóleírások nagyságát a létminimum összegéhez kötötte, mely a jövedelmek növekedésével évről évre módosul.
Amennyiben az adóalany legalább egy eltartott gyermek után adókedvezményre jogosult, a jövedelemre való tekintet nélkül jövedelme nagyobb részét kapja kézhez, mint változatlan feltételek mellett 2003- ban. A gyermekek számának növekedésével a pozitív hatások egyre markánsabbak. Azok az adóalanyok, akiknek az adóalapjukból számított adója nem haladja meg az általuk igényelhető adóbónusz összegét, a két összeg különbségét kézhez kapják, ami ezen csoportok esetében negatív effektív adókulcsot indukál. Megfigyelhető továbbá, hogy a magasabb jövedelműek esetében az adóalap növelésével a 2003-ban, ill. 2004-ben fizetendő adó összege jelentősen elválik egymástól. A rendszer kritikusai ebben elsősorban a magasabb jövedelműek előnyös megkülönböztetését, míg lelkes hívei ezen rétegek adódiszkriminációjának csökkenését, ill. megszűnését látják.
A dinamikus nézet esetében az infláció, valamint a nominális jövedelmek növekedésével is számoltunk. A gazdaság növekedését figyelembe véve, a statikus vizsgálatban előállt kép némiképp módosul: a nominális jövedelmek növekedése ellensúlyozta a statikus vizsgálat szerint hátrányosan érintett csoport veszteségeit. Az IFP11 számításai szerint 2004-ben a munkavállalók tiszta reáljövedelme nem csökkent, sőt a munkavállalók nagy része a reform bevezetésével nyert – elsősorban a gyermekes családok.
Egyedül a közvetlen adók vizsgálatából természetesen nem lehet egyértelmű következtetéseket levonni az adóreform lakosságra gyakorolt hatásairól. A jövedelemadó terheinek csökkenéséhez a másik oldalon a hozzáadottérték-adó kedvezményes kulcsának, valamint a fogyasztói adóknak az emelése párosul, melyek beépülve a fogyasztói árakba, csökkentették a reáljövedelmek vásárlóerejét. Ezt a negatív hatást azonban a reáljövedelmek emelkedése az adóalanyok jelentős részénél ellensúlyozta.
Külön figyelmet érdemel a szociálisan gyengébb, ill. veszélyeztetett csoportok helyzete, mint a nyugdíjasok, minimálbérből élők, munkanélküliek és nagycsaládosok.
2004-ben a minimálbért kereső adóalanyok tiszta jövedelme a személyijövedelemadó- törvény változásának következtében 11,7%-kal növekedett. Az alacsony jövedelmű rétegeket érintő infláció 2004-ben 8,3%- ot tett ki, tehát ennek a csoportnak ténylegesen 3,1%-kal javult a jövedelmi helyzete. A nyugdíjasokat közvetlenül nem érintette a személyi jövedelemadó változása.12 A nyugdíjak valorizációjának, valamint az egyösszegű kompenzálásnak köszönhetően ezen csoport tagjainak a reáljövedelme 0,4%-kal növekedett (IFP 2005). Saját számításaink, hasonlóan más gazdasági kutatásokhoz (Moore 2005; IFP 2005), világosan azt mutatják, hogy a reform javított azon családok helyzetén, ahol legalább egy szülő dolgozik.
2. táblázat. A jogi személyek adóterhelése Szlovákiában
2.2.3. A tőkejövedelem adóterhelése
A tőkejövedelem adóterhelését háromféleképpen mutatjuk be. Először a törvény által meghatározott adómérték változását követjük nyomon, amely megmutatja, mekkora adóvonzata van a jogi személy jövedelmének. Makrojellegű vizsgálat az, amikor egyes viszonyszámokon keresztül szemléljük az effektív adóterhelést. Végül megvizsgáljuk a tőkejövedelmek adóterhelését mikroszempontból is, bemutatva azok valós adóvonzatát.
3. táblázat. A jogi személyek jövedelmeinek átlagos effektív adókulcsa Szlovákiában
Az adóreform nyomán eltörölték az osztalékadót a kettős adózás elkerülése végett, amely azt eredményezte, hogy a jogi személyek jövedelmének összadózása 17,3%- kal csökkent 2003-hoz képest (IFP 2005). Az átlagos effektív adókulcs a tőkejövedelmek tekintetében 2004-ben 5,4%-os csökkenést mutatott (Jacobs et al. 2004), ezzel Szlovákia EU-szinten az ötödik helyen szerepel az adóterhelés terén. Feltételezik, hogy az alacsony mutató nemcsak a beruházásokat, de a magánszektor aktivitását és a tőkeallokációt is serkenti.
3. AZ ADÓREFORMOK POLITIKAI ÉS GAZDASÁGI HÁTTERE ÉS HATÁSA SZLOVÁKIÁBAN
3.1. Az adóreformok politikai háttere Szlovákiában
Már említettük, hogy egy esetleges adóreformhoz (és főleg az egykulcsos személyi jövedelemadó bevezetéséhez) nagy bátorságra és előrelátásra van szükség a politikai elit részéről. Manapság a kormányzás leggyakoribb formája több párt koalíciója, nagyon fontos ezért, hogy a koalícióban részt vevő összes párt magáévá tegye a reformprogramot és ne hátráltassa a reformokat.
Szlovákiára is jellemző, hogy az ország létrejötte óta koalíciók kormányoznak. Vladimír Mečiar kormánykoalíciója (1994–1998) baloldali populista beállítottságú volt, liberális gazdasági reformokról ezért szó sem lehetett ebben a kormányzati ciklusban. A helyzet 1998-ban változott, mikor a jobboldali politikai erők alakítottak kormányt. A parlamenti többség megszerzése érdekében azonban a jobboldali pártok szövetségre kényszerültek a Demokratikus Baloldal Pártjával (Strana demokratickej l’avice – SDL), mely a Szlovák Kommunista Párt utódpártja volt, s mint ilyen, természetesen a baloldali szocialista eszméket követte.
Az ideológiailag egymástól merőben különböző pártok koalíciója rányomta a bélyegét a Mikuláš Dzurinda nevével fémjelzett első kormányra (1998–2002). Komolyabb gazdasági reformok nehezen születtek, ugyanis a baloldal félt népszerűségének elvesztésétől. Születtek ugyan fontos reformok (a bankszektor restrukturalizációja vagy a stratégiai vállalatok privatizációjának elindítása), de az egykulcsos jövedelemadó bevezetése ebben a kormányzati ciklusban sem került terítékre.
A 2002-ben megtartott választásokon váratlan eredmény született, mikor a jobboldali és liberális pártok meglepő parlamenti többséget szereztek. Az új kormánykoalíció négy pártból állt össze (Szlovák Kereszténydemokratikus Unió, Magyar Koalíció Pártja, Kereszténydemokrata Mozgalom és az Új Polgár Szövetsége), melyek egyaránt jobboldali gazdasági eszméket vallottak. A jobboldali pártok koalíciója természetesen kedvezett a gazdasági reformterveknek is, melyeket minden párt támogatott.
Az új kormány hatalomra lépésével, melyet ismét Mikuláš Dzurinda vezetett, megnyílt az út az adóreformok előtt is. Fontos volt, hogy az egykulcsos személyi jövedelemadó terve több jobboldali párt (Demokrata Párt és a Kereszténydemokrata Mozgalom) választási programjában is szerepelt és később a reformelképzeléseket átvette a legerősebb jobboldali párt – a Szlovák Kereszténydemokratikus Unió is. 2003 folyamán a koalíciós pártok fokozatosan végső formába öntötték az adóreformok egyes elképzeléseit és a változások a parlamentben is probléma nélkül elfogadásra kerültek. Az adóreformok kidolgozásának fontos alakja Ivan Miklos. pénzügyminiszter volt, aki egyben a Szlovák Kereszténydemokratikus Unió egyik legbefolyásosabb politikusa is. A progresszív adóreformok 2004. január 1-jén léptek érvénybe, és ezzel Szlovákia bekerült a legmerészebb és legprogresszívabb reformokat végrehajtó országok csoportjába.
3.2. A szlovákiai adóreformok hatása a gazdasági mutatókra és a költségvetésre
3.2.1. Az adóreform hatása az állami költségvetésre
Minden adóreform fontos követelménye, hogy fiskálisan semleges legyen, azaz az adóreform bevezetése után a költségvetés adóbevételei ne csökkenjenek. Különösen fontos ez a közép-európai új EU-tagországokban, melyek célul tűzték ki az euró bevezetését. A közös európai valuta bevezetésének ugyanis alapvető feltétele a költségvetési stabilitás – az államháztartás hiánya nem haladhatja meg a 3%-ot.
Ez volt a szlovák adóreform egyik kiindulópontja is, mivel a szlovák kormány az euró mielőbbi bevezetését szorgalmazza és ragaszkodik a maastrichti kritériumok mielőbbi teljesítéséhez (melyek közül az államháztartás maximális 3%-os hiánya fontos követelmény). Ezért a pénzügyminisztérium rendkívül óvatosan közelítette meg az adóreform tervezetét, a fiskális semlegesség mindvégig alapkritérium maradt a reformok megtervezésekor. Az óvatosság jól látható volt az új adókulcsok meghatározásakor, mikor a 19%-os egységes adókulcsot a gazdasági elemzők nagy része túl óvatosnak ítélte, és maximum 17%-ot javasolt. Az illetékesek azonban kitartottak elképzeléseik mellett, véleményük szerint az első évek költségvetési eredményei alapján lehet majd vitát nyitni az egységes adókulcs csökkentéséről.
Most, másfél évvel az adóreformok bevezetése után, még talán korai mélyreható elemzéseket végezni, de néhány következtetést már le lehet vonni. Jelenleg a költségvetés 2004-es teljes adatállománya áll rendelkezésünkre, valamint a pénzügyminisztérium internetes oldalán (www.finance.gov.sk) megtalálhatók 2005-ös költségvetés legfrissebb (szeptember végi) eredményei és a pénzügyminisztérium év végi prognózisai is.
4. táblázat. A szlovákiai adóbevételek alakulása 2002 és 2005 között (milliárd SKK-ban)
Ha megnézzük a költségvetés teljes adóbevételét, szemmel látható, hogy a reformok után nem történt drasztikus adóbevétel- visszaesés. Míg a szlovák közszféra adóbevételei 2003-ban 219 056 millió koronát tettek ki, 2004-ben az adóbevételek elérték a 235 997 milliós szintet. A közigazgatás adóbevételei tehát évközi szinten 7,73%-kal növekedtek. Ha azonban figyelembe vesszük az inflációt, mely 2004-ben a Szlovák Statisztikai Hivatal adatai alapján 7,5%-ot ért el, az adóbevételek valós értéke nem mutat számottevő növekedést. Csökkenő trenddel számol a 2005. évi költségvetés-tervezet is, amely csak 201 Mrd korona adóbevétellel számol.13 Meg kell viszont említeni, hogy 2004-ben a pénzügyminisztérium alultervezte az adóbevételeket (220 Mrd tervezett adóbevétel – 236 Mrd valós adóbevétel), ez megismétlődhet 2005-ben is. Ezt a feltevést támasztják alá a 2005-ös év előzetes eredményei is, melynek első kilenc hónapjában a központi költségvetés adóbevételei 163,23 Mrd koronát tettek ki, ami jelentősen meghaladja az előző év azonos időszakának az eredményeit (152,25 Mrd korona). Ha a meglévő adatok segítségével előrevetítjük az év végi adóbevételeket, akkor ezek 217,6 Mrd koronát fognak kitenni, ami csaknem 4%- kal jobb, mint az előző év eredménye. Hasonló eredményeket mutat a pénzügyminisztérium legutolsó prognózisa is, mely a közszféra év végi adóbevételeit 250 Mrd koronára becsli.14 A pénzügyminisztérium elemzői az említett prognózisban előrejelzik a jövő évi adóbevételeket is, melyek várhatóan tovább nőnek és elérik a 268 Mrd koronát is.
Az adóreform nem befolyásolta tehát komolyabban a teljes adóbevételek alakulását Szlovákiában. Érdekes változások mentek azonban végbe az adóbevételek struktúrájában. A legjelentősebb változások természetesen a hozzáadottérték-adó és a jövedelemadó területén mentek végbe, itt került ugyanis bevezetésre az egységes 19%-os adókulcs.
A 2003-as év adóbevételeinek vizsgálata azt mutatja, hogy az adóbevételek legjelentősebb részét a hozzáadottérték-adó (héa) tette ki (83,7 Mrd SKK, a teljes adóbevétel 41,8%-a). Az adóreformok egyik legkomolyabb lépése az egységes 19%-os hozzáadottérték-adó bevezetése volt, mely felváltotta az addig használt két adókulcsot. Mivel több alaptermék (pl. élelmiszerek, utazás, sajtótermékek, könyvek stb.) adókulcsa emelkedett, várható volt a teljes héa-bevételek növekedése. A valós adatok viszont más képet mutatnak – a héa tervezett bevételei 113,8 Mrd-ot tettek ki, a valós bevételek viszont csak 105 Mrd-ot értek el. Ez azt jelenti, hogy a valós bevételek 8,9 Mrd-dal maradtak el a tervezett bevételektől.
Az adatok további analízise azt mutatja, hogy a héa-bevételek kiesése nem függ össze az adóreformmal. Szlovákia 2004-ben ugyanis belépett az Európai Unióba, ami jelentős változásokat hozott az importált termékeknél a héa terén. 2004. május elseje előtt az importált termékek héája a vámhivatal hatáskörébe tartozott és az importőrök kötelesek voltak ezt azonnal befizetni. Az EU-belépés ezt a folyamatot megváltoztatta, és a importtermékek héa-befizetésének eltolódása (és az adócsalások számának növekedése) okozta a teljes héa-bevételek kiesését. A pénzügyminisztérium számításai alapján az EU-tagság hatása a héabevételek csökkenésére 8,1 Mrd korona (IFP 2005). Az EU-tagság negatív hatását a héa bevételeire megerősíti 2003 és 2004 első négy hónapjának összehasonlítása a héa-bevételek terén. Ez az összehasonlítás kimutatja, hogy a héa-bevételek 2004 első négy hónapjában hozzávetőlegesen 20%-kal nőttek évközi szinten. A következő hónapokban viszont ez a növekedés teljesen eltűnt és a héa bevételeinek növekedése nem érte el a fogyasztás növekedését sem.15
Az adóreformok a jövedelemadó terén okozták a legmélyrehatóbb változásokat. A legnagyobb érdeklődés és várakozás az egykulcsos személyi jövedelemadó bevezetését kísérte – egyes közgazdászok a jövedelemadó- bevételek komoly csökkenését jósolták, mások viszont biztosak voltak a bevételek jelentős növekedésében. A pénzügyminisztérium elemzői ezért a jövedelemadó bevételeit tervezték meg a legóvatosabban, a bekövetkező változásokat ugyanis nem lehetett teljes mértékben felmérni.
A jövedelemadó bevételeiről fokozatosan beérkező adatok felülmúlták a várakozásokat és az optimista jóslatokat támogatták. A közszféra jövedelemadó-bevételeit 2004-ben 62 Mrd-ra tervezték – a valós bevételek ezzel szemben meghaladták a 73 Mrd-ot. A jövedelemadóból tehát 11,3 Mrd többletbevétel folyt be 2004-ben, ez 18%- os többletet jelent. Az évközi összehasonlítás is az adóbevételek stabilitásáról tesz tanúbizonyságot, a 2003-as jövedelemadó-bevételek 70 Mrd koronát értek el Szlovákiában, ami csaknem megegyezik az adóreform után befolyt jövedelemadóval.
A jövedelemadó-bevételek további vizsgálata azt mutatja, hogy mind a személyi jövedelemadó, mind a társasági adó bevételei meghaladták a költségvetésben tervezett értékeket. A személyi jövedelemadó bevételeit 27,8 Mrd tervezték, a valós bevétel azonban meghaladta a 35 Mrd koronát (27%-os többlet). Hasonló jó eredményeket értek el a társasági adó bevételei, melyek a tervezett 23,7 Mrd koronás bevételeket messze meghaladva elérték 33 Mrd koronás szintet (40%-os többlet). Pozitívumként lehet továbbá elkönyvelni azt a tényt is, hogy 2004-ben mind a személyi jövedelemadó, mind a társasági adó bevételei meghaladták az előző évi jövedelemadóbevételeket (10%-os, illetve 14%-os többlet).
Fontos kérdés az, hogy mi okozta a jövedelemadó- bevételek várakozáson felüli eredményeit. Már említettük, a jó eredményekben nagy szerepet játszott a pénzügyminisztérium konzervatív költségvetés- alkotási politikája. Mivel az adóreformok nagy változásokat hoznak, a pénzügyminisztérium szakemberei szándékosan alacsonyra tervezték a jövedelemadók bevételeit, hogy az esetleges bevételkiesés ne növelje az államháztartás hiányát. Az adóbevételek jó eredményei nemcsak a konzervatív tervezésnek köszönhetők, további faktorok is komoly szerepet játszottak.
A személyi jövedelemadó bevételeinek pozitív alakulásában nagy szerepet játszott például a reálbérek vártnál magasabb növekedése. A pénzügyminisztérium elemzői a költségvetés összeállításakor a reálbérek 0,6%-os csökkenésével számoltak, a valóságban a reálbérek 2,5%-kal növekedtek 2004-ben. A személyi jövedelemadó bevételeinek tervezésénél továbbá nem lehetett tudni azok számát, akik igénylik majd a gyermekekre vonatkozó adóbónuszt. Komoly gondokat okozott az is, hogy Szlovákiában ez ideig még nem készült statisztika arról, hogy mennyi alkalmazott tartozik az egyes bérsávokba.
A 2004-es társaságiadó-bevételek pozitív eredményeihez két fő faktor járult hozzá. Az első faktor a szlovákiai társaságok nyereségének a növekedése, mely 2004-ben 10%-os volt az előző évhez képest. Ez nagyban annak tudható be, hogy a társasági adó kulcsának a csökkenése csökkenti az „adótrükközés” rentábilitását és a társaságoknak jobban megéri nagyobb nyereséget kimutatni. Pozitív hatással volt a társaságok nyereségére 2004-ben a szlovákiai magas gazdasági növekedés is, az említett két hatás hányada viszont rendkívül nehezen kvantifikálható. A második faktor, mely nagymértékben hozzájárult a társasági adó bevételeinek pozitív alakulásához, az adóalap kiszélesítése volt. Az adóreformok egyik határozata ugyanis nagymértékben (mintegy 29%-kal) kiszélesítette a társasági adó alapját, ami megmutatkozott abban is, hogy a kimutatott nyereség és az adóalap közötti különbség 2004-ben 3,5 Mrd koronára csökkent az előző évi 30 Mrd koronáról (IFP 2005). Meg kell viszont említeni, hogy a kimutatott nyereség és az adóalap közötti különbség rendkívül volatilis volt a múltban Szlovákiában, ezért még nem lehet messzemenő következtetéseket levonni.
Az egyetlen adófajta, melynek bevételei csalódást okoztak az adóreformok után, a kamatok, nyeremények és egyéb jövedelmek után fizetett adó volt, mely automatikus levonással kerül befizetésre. A pénzügyminisztérium szakemberei a 2004-es költségvetés összeállításakor 11,4 Mrd bevételre számítottak ebből az adófajtából, az év végi eredmények azonban 5,7 Mrd bevételkiesést mutattak ki. A váratlan bevételcsökkenés döntően a kamatok vártnál nagyobb mértékű esésére vezethető vissza, mely visszavetette a kamatadókból származó bevételeket.
4. ÖSSZEFOGLALÁS
Leszögezhető, hogy az eddig beérkezett költségvetési adatok egyértelműen bizonyítják a szlovák adóreformok pozitív hatását a költségvetésre. A pesszimista gazdasági elemzők által várt adóbevétel-kiesés elmaradt, a reformok által legjobban érintett adótípusok (személyi jövedelemadó és társasági adó) bevételei nőttek mind a költségvetési tervekkel, mind a 2003-as év adóbevételeivel szemben. Bevételkiesés csak a kamatadónál és a hozzáadottérték-adónál mutatkozott, de a kiesés oka mindkét esetben az adóreformoktól eltérő hatásokra vezethető vissza.
Mi sem szolgálhat jobb bizonyékként egy nagy horderejű adóreform sikerére, mint a hatalmas hazai és nemzetközi pozitív visszhang. Természetesen a média reakciója nem feltétlenül szolgálhat mindig helyes mérőszámnak, annyi azonban bizonyos, hogy kimutatható előnyökkel jár az egykulcsos adórendszer választása. Talán a legfontosabb ezek közül az adórendszer átláthatóságának növelése, illetve a gazdasági alany ösztönzése a magasabb profit elérésére és tényleges kimutatására. Ezzel a legális munkavégzés aránya is növekszik. Az egykulcsos adórendszer elősegíti a szabadabb beruházást, megtakarítást és a fogyasztást, a gazdaság költségei csökkennek, ezzel reális alapot biztosít a külföldi működőtőke-beruházásoknak. Hasonlóan Szlovákiához, más átalakuló országnak is célszerű megfontolni ezen előnyök okos meglovaglását. Természetesen, az egykulcsos adótábla nem gyógyír minden problémára, ahhoz, hogy ténylegesen elérje célját, ki kell egészülnie más, a gazdaságot átfogóan befolyásoló gazdasági intézkedésekkel.
IRODALOMJEGYZÉK
Bautier, Philippe 2005. Taxation in the EU from 1995 to 2003. Luxembourg, Eurostat Press Office.
Carroll, Robert et al. 1998. Enterpreneurs, Income Taxes and Investment. Working Paper, No. 6374. Cambridge, Natonal Bureau of Economic Research.
Emes, Joel–Clemens, Jason 2001. Flat Tax: Principles and Issues. Vancouver, Fraser Institute.
Eurostat 1996. European System of Accounts (ESA 95). Luxembourg, Eurostat Press Office.
Hetényi István 2000. Miért, hogyan, mennyit? Adókönyv. Budapest, APEH. www.
Hetényi István 2004. Adózási dilemmák. Fejlesztés és Finanszírozás, 2004. 3. sz. 53–62. o.
Hodnotenie roku 2004 a vnímanie reforiem 2004. Bratislava, Centrum informačných stratégií. www.
IFP 2005. Prvý rok daňovej reformy alebo 19% v akcii 2005. Bratislava, Inštitút finančnej politiky. www.
Jacobs et al. 2004. Company Taxation in the New EU Member States. Manheim–Frankfurt, Ernst & Young–ZEW.
MF 2005a. Koncepcia daňovej reformy v rokoch 2004–2006 2005. Bratislava, Ministerstvo financií SR. www.
MF 2005b. Podklad k Daňovej reforme 2005. Bratislava, Ministerstvo financií SR. www.
Mikloš, Ivan 2005. Kniha reforiem – ako si Slovensko získalo medzinárodné uznanie v ekonomickej oblasti. Bratislava, Ministerstvo financií Slovenskej republiky.
Moore, David 2005. Slovakia’s 2004 Tax and Welfare Reforms. IMF Working Papers 05/133, Washington, International Monetary Fund.
OECD 2005. OECD Tax Database 2005. Taxation of Corporate and Capital Income, Table II.1. www.
1 Szlovákiában a létminimum 19,2-szerese.
2 Az összbevétel 25%-a egy összegben leírható, a kisiparosok az adóalap 60%-át írhatják le költségként.
3 A Szlovák Nemzeti Bank 2005. szeptember 12-én érvényes devizaárfolyama alapján.
4 Az eredeti tervezet szerint az adóalapból levonható, nem adóköteles jövedelem nagyságát úgy kellett volna meghatározni, hogy a 19%-os egykulcsos adó bevezetése után egyik jövedelmi réteg se fizessen több adót, mint a régi rendszer alatt fizetett volna azonos feltételek mellett. Az eredetileg javasolt 81 300 SKK személyi leírás helyett a parlament azonban 80 832 SKK-t hagyott jóvá. E feltételek mellett az adófizetők egy szűk keresztmetszete hátrányosan érintett az előző rendszerhez képest.
5 A Szlovák Nemzeti Bank 2005. szeptember 12-én érvényes devizaárfolyama alapján.
6 Feltétel viszont, hogy az adóbónuszt igénylő adóalany állandó lakhelye a Szlovák Köztársaság területén legyen.
8 A törvény szerint eddig a veszteséget öt év alatt, egyenletesen lehetett leírni, évente legfeljebb az adóalap nagyságáig, a leírás harmadik, negyedik és ötödik évében a leírás csak akkor volt lehetséges, amennyiben az adólap meghaladta a 150 000 SKK-t. A leírás további feltétele volt, hogy a leírt veszteség nagyságának megfelelő összeget a vállalat a következő adózási időszakban beruházásra használja fel.
9 Ezek közül a legjelentősebb az ingatlanadó, valamint a gépjárműadó.
10 Szemételszállítási illeték
11 Inštitút finančnej politiky.
12 A nyugdíj nem számít adóköteles jövedelemnek.
13 Ehhez azonban még hozzá kell számolni az önkormányzatok és a megyék adóbevételeit.
14 www.
15 Hasonló eredmények várhatók 2005-ben is: a költségvetés héa-bevételei várhatóan ismét elmaradnak a költségvetésben tervezett értékektől (117 Mrd korona tervezett héa-bevétel – 113 Mrd korona előrejelzett bevétel).
2 Az összbevétel 25%-a egy összegben leírható, a kisiparosok az adóalap 60%-át írhatják le költségként.
3 A Szlovák Nemzeti Bank 2005. szeptember 12-én érvényes devizaárfolyama alapján.
4 Az eredeti tervezet szerint az adóalapból levonható, nem adóköteles jövedelem nagyságát úgy kellett volna meghatározni, hogy a 19%-os egykulcsos adó bevezetése után egyik jövedelmi réteg se fizessen több adót, mint a régi rendszer alatt fizetett volna azonos feltételek mellett. Az eredetileg javasolt 81 300 SKK személyi leírás helyett a parlament azonban 80 832 SKK-t hagyott jóvá. E feltételek mellett az adófizetők egy szűk keresztmetszete hátrányosan érintett az előző rendszerhez képest.
5 A Szlovák Nemzeti Bank 2005. szeptember 12-én érvényes devizaárfolyama alapján.
6 Feltétel viszont, hogy az adóbónuszt igénylő adóalany állandó lakhelye a Szlovák Köztársaság területén legyen.
8 A törvény szerint eddig a veszteséget öt év alatt, egyenletesen lehetett leírni, évente legfeljebb az adóalap nagyságáig, a leírás harmadik, negyedik és ötödik évében a leírás csak akkor volt lehetséges, amennyiben az adólap meghaladta a 150 000 SKK-t. A leírás további feltétele volt, hogy a leírt veszteség nagyságának megfelelő összeget a vállalat a következő adózási időszakban beruházásra használja fel.
9 Ezek közül a legjelentősebb az ingatlanadó, valamint a gépjárműadó.
10 Szemételszállítási illeték
11 Inštitút finančnej politiky.
12 A nyugdíj nem számít adóköteles jövedelemnek.
13 Ehhez azonban még hozzá kell számolni az önkormányzatok és a megyék adóbevételeit.
14 www.
15 Hasonló eredmények várhatók 2005-ben is: a költségvetés héa-bevételei várhatóan ismét elmaradnak a költségvetésben tervezett értékektől (117 Mrd korona tervezett héa-bevétel – 113 Mrd korona előrejelzett bevétel).