Miért válasszuk az egyszerű utat, ha előttünk a bonyolultabb? Thierry Breton gazdasági miniszter legalábbis ebben a szellemben gondolkodhatott, mikor november 30-án a La Tribune-nek adott interjújában közölte, hogy az államadósság 2000 milliárd euróra rúg. Márpedig 2005 végére az összeg, melyet az állam, a társadalombiztosítás és a helyi önkormányzatok kérnek kölcsön, nem több, mint 1167 milliárd euró. Ez az összeg a bizonyos, és ha pontosak akarunk lenni, az, amelyik a múltbéli kiadásokat támogatja. Igaz, létezik egy másik adósság, amely a jövőbeli kiadásokra utal, és már nem olyan bizonyos. Vegyük például a nyugdíjat, ami ebben az esetben talán a legnagyobb falat: fizetni kell majd, de pontos összegének meghatározása számos gazdasági, jogi stb. feltételezésen alapul. A nyugellátáshoz pedig még hozzáadódnak a betegbiztosítás költségei, a vasúthálózat adóssága stb. Elég összetett becslésekről van tehát szó, amelyek pedagógiai erővel is bírnak, hiszen tőlük függ, mit cselekszünk a jelenben, hogy pl. mennyire vagyunk mértékletesek. És ugyebár mindenki ismeri a tücsök és a hangya történetét; e két szereplő közül pedig az ember inkább az utóbbi stratégiáját részesíti előnyben. Így már kezd érthetővé válni, miért is mondott Breton 2000 milliárdot. De mégsem volt ez olyan ügyes húzás. A La Tribune-nek azt mondta, mindez összege az 1167 milliárd és annak a jövőbeli 900 milliárd eurónak, amelyet a közalkalmazottak nyugdíjára szánnak. 450 milliárd az állami közalkalmazottak, és ugyanennyi a helyi önkormányzati közalkalmazottak részére. Az általános számítások szerint (pontos adatok a www.minefi.gouv.fr weboldalon) a nyugdíjak 890 milliárd eurót tesznek ki, tehát közel jár a 900 milliárdhoz, csakhogy ez csupán az állami közalkalmazottakra vonatkozik. Akkor Breton honnan szedte az adatokat? A Péberau-misszió előzetes számításaiból. Az egyik probléma itt az, hogy egyik számítás sem homogén, a másik pedig, hogy az állami közalkalmazottak nyugdíjára vonatkozó számításbeli eltérés, vagyis a 890 és a 430 milliárd euró különbsége azzal magyarázható, hogy az első esetben a visszafizetendő kölcsönök összességét, a második esetben pedig csak a megfelelő járulékok által nem finanszírozott részét vették figyelembe.