Az európai háztartások bevételét statisztikailag kiszámítani nem könnyű dolog. Korábban az egy főre jutó GDP-vel mérték. De az előállított áruk és szolgáltatások tömege nem felétlenül ad felvilágosítást a népesség valós vásárlási erejéről és gazdagságáról. Ily módon a nagyvárosok gyakran statisztikai „jólét-szigeteknek” tűnnek, miközben a valóságban a szegénység központjai. Bréma városa például a 20 leggazdagabb régió közé került, mivel ott hajókat építenek. Ez azonban közel sem jelenti azt, hogy minden brémai rendelkezne jachttal. A gazdagság másik elismert mérője a bevételi indikátor. Ez azt mutatja meg, hogy egységnyi pénzért mennyi árut kap cserébe az ember, vagyis mennyi ideig kell dolgoznia valakinek egy meghatározott áruért. Ilyen összehasonlítási alanyként lehet venni a kenyeret vagy a Big Mac-et is. Azonban ezzel az indikátorral is bajok vannak. A kenyeret szubvencionálják, a Big Mac ára pedig az olaj árához van kötve. Az orosz Big Mac például sokkal olcsóbb, mint német társa. A szegény és gazdag közötti viszonyok feltárására és a statisztikák javítására ezért a közeljövőben a szerző egy új indikátort vezetnem be: az Értelmetlen Vásárláshoz valóm Hajlandóságot (ÉVH). A kapitalizmusban pénzünk jelentéktelen része megy el táplálékra. Tudjuk: a legtöbb ember fizetését nem létfontosságú, hanem olyan dolgokra költi, melyek boldogságot, de legalábbis az életminőség javítását ígérik. Az ÉVH-termékekhez tartoznak például porcelánból készült kutyafigurák 79,90 euróért vagy az úgynevezett modern antikvitások, mint a fából készült babakocsi. A nőknél az ÉVH-termékek: luxusruhák, melyeket nem hordanak, de feltétlenül birtokolniuk kell, a férfiaknál pedig elektromos készülékek a lehető legtöbb nyomógombbal vagy vezeték nélküli készülékek. A szerző személyes ÉVH-indexe többek között egy 26 sebességváltóval rendelkező bicikli, egy 150 eurós üveg whisky és egy Fjodor Dosztojevszkij nevezetű kandúr, melyet interneten keresztül Belgiumból rendelt meg. Ugyanannyiba került, mint két ausztrál krokodil. Fjodor azonban intelligens, szeretnivaló és abszolút vezeték nélküli. Meleget és jó hangulatot teremt – de vajon egy olcsó sima krokodil nem tenné meg ugyanezt?