Németország a világ első számú exportőre. Külkereskedelmi mérlege 200 milliárd dolláros többletet mutat. A nagy német cégek pedig óriási profitokat zsebelnek be.

Hamburgban például, ahol semmi sem látszik a gazdaság nehézségeiből, a Nivea tulajdonosának, a Beiersdorf AG-nek a profitja eléri a 6 milliárd dollárt. Igaz, ezt nagyrészt Lengyelországban, Thaiföldön, Mexikóban és Kínában nyitott új üzemeinek és lerakatainak köszönheti. A légitársaság- gigász, a Lufthansa az elmúlt három évben 8 százalékkal növelte eredményét, így elérte az 5 milliárd dollárt. Alkalmazottainak létszáma azonban Németországban csak 12 000, ugyanúgy, mint egy évtizeddel ezelőtt. A cég vezetői nem hagynak kétséget felőle: létszámbővítésre a jövőben is csak az alacsony bérköltségű országokban gondolnak. A gazdagság, a legnagyobb multinacionális cégek profitja így nem „csorog le”.

Nem csoda, ha a munkanélküliség hosszú ideje 10 százalék körül stabilizálódott. A lakosság körében nagy a bizonytalanság, az emberek félnek a munkanélküliségtől. Még a vezető állásúak is inkább 10 éves autóval járnak, mint hogy új gépkocsit vegyenek. Arra gondolnak, jöhetnek még nehezebb idők, ezért inkább beteszik a pénzüket a bankba. Így a lakossági fogyasztás csökken. Megfelelő piacbővülés híján az éves gazdasági növekedés csak 1 százalék körül van, és ez nehéz helyzetbe hoz olyan országokat, mint Franciaország, Olaszország és az Egyesült Államok, melyek exportjának jelentős részét Németország szívja, illetve szívná fel.

Miközben az amerikaiak vidáman költekeznek és rántják elő lépten-nyomon a hitelkártyájukat még a nehéz idők közeledtével is, a németek a weimari idők óta félnek az eladósodástól. Ezért jövedelmük 11 százalékát ma is félreteszik. Csak a leggazdagabbak: a felsőosztály, a bárók és a grófok költekeznek. Az újságok ezzel párhuzamosan tele vannak vele, hogy az átlagpolgár egyre szegényebbé válik, s mindenki spórolni igyekszik. A német takarékosság fénykorát éli.