« Vissza: lapszemle tartalomjegyzék 

Transzatlanti turbulenciák
Transatlantische Turbulenzen
von Roger Cohen
Welt am Sonntag, 11. Dezember 2005


Roger Cohen a New York Times újságírója, az alábbiakban olvasható cikk a Princeton egyetemen tartott előadásának rövidített változata.


Amikor az ember az európai anti-amerikanizmusról beszél, érdemes először egy pillantást vetni Ázsiára és Indiára, ahol ez a jelenség épp az ellenkező irányba csapott át. Mi lehet az oka annak, hogy Ázsiának kevesebb problémája van Amerikával (és fordítva), mint Európának? Egyik ok talán abban rejlik, hogy Ázsia optimista földrész kifejezett fejlődési mentalitással, míg Európa jelenleg depresszióban szenved. Európában az időszellem teljesen más úton halad, mint Amerikában. Ezzel szemben az ázsiai álom nagyrészt megegyezik Amerikáéval.

Az Európai Unió és annak posztnacionális "valamije" sok amerikai fejében zavarokat okoz. Egy olyan nemzet, mely majdnem hatalma csúcsán áll, nehezen ért meg olyan országokat, akik hajlandóak lemondani szuverenitásuk egy részéről.

Ázsiában ugyan virágzik a nacionalizmus, de az Egyesült Államok ezzel még mindig többet tud kezdeni, mint Európával, mely utóbbi intézményesíteni és multilateralizálni akarja a világot. De miben rejlik Európa ás Amerika közötti legnagyobb különbség? Egyszerűen az a tény, hogy Amerika még mindig egy élő ötlet. A szabadság terjesztése Lengyelország vagy Románia számára még jelentőséggel bír, míg az olaszok vagy franciák inkább cinizmussal reagálnak rá. Ezért nem találunk Irakban németeket vagy franciákat, volt kommunista országból származó katonákat azonban igen.

Amerika tehát még mindig egy élő ötlet. A probléma azok számára, akik még mindig hisznek Amerika jótékony hatalmában, hogy az amerikai idea bepiszkolódott Abu Ghraib, Guantánamo és a megfoghatatlan iraki inkompetencia miatt. A rosszul véghez vitt jó politika rossz politikát eredményez. Ennek az ára pedig a növekvő anti-amerikanizmus mind a bal, mind a jobboldalon Európában és az egyre növekvő számú európai muszlimok körében. Mindezt Amerika nem hagyhatja figyelmen kívül. Európának azonban már sokan búcsút intettek. Az öreg világ nem elég dinamikus és instabil ahhoz, hogy fenntartsa Amerika érdeklődését.

Az atlanti szövetség természetesen fontos marad a Balkánon, Szíriában, Iránban vagy máshol, hiszen azt nem lehet és nem is szabad felbontani. Amerika és Európa hatékonyan ki tudná egészíteni egymást. Hiszen az anti-amerikanizmusból és az anti-európaizmusból senki sem tud profitálni. A legnagyobb szükség egy transzatlanti kibékülésre lenne - legalább átmenetileg. Ennél több a jelenlegi helyzetben valószínűleg nem érhető el, és még ez is nehézkes lehet.







© 2005-2006, Polgári Szemle Alapítvány