« Vissza: lapszemle tartalomjegyzék 

Irány Dél
Going South
By Clay Risen
The New Republic Magazine, November 7, 2005


A 20. század legnagyobb részében az amerikai Dél egyet jelentett a mezőgazdaságra berendezkedett társadalommal, az alacsony bérekkel, a szerény technikai fejlettséget igénylő iparágakkal (főként a textiliparral). Ám az 1980-as évektől szembetűnő változás indult meg: a szövetségi államok kormányzatai autógyárakat, hi-tech fejlesztőközpontokat csábítottak a régióba. Ezzel egyidejűleg a térség ”hazai” nagyvállalatai, mint a Wal-Mart, a WorldCom, az SBC vagy a Wachovia egyre nagyobb sikereket értek el, s jórészük felkerült a Fortune magazin híres 500-as sikerlistájára. A Dél gazdasági forradalma technikai munkahelyek százezreit teremtette meg, a kertvárosok terjedtek és lakosságuk nőtt. A régió oktatása új irányt vett, és a növekvő igényeknek megfelelően (errefelé korábban a felsőoktatás jórészt kivételesnek számított a fiatalok körében) dinamizálódott.

A ’90-es évek közepén aztán munkaerőhiány ütötte fel a fejét, amelyet egyre inkább spanyol ajkú bevándorlók (legálisak és illegálisak) kezdtek feltölteni. 1990 és 2000 között 6 déli államban a latin bevándorlók száma átlagosan több mint 200%-al nőtt – egyes államokban közel 1000%-al. A szolgáltató-, technológiai- és összeszerelő ágazatok izzó munkaerőpiacának köszönhetően az olyan államok, mint Észak-Karolina, Georgia vagy Nevada a latinok növekvő tömegeivel néztek szembe, akik egyaránt érkeztek az USA még délebbi államaiból vagy egyenesen külföldről. A szakértők szerint e rendkívül nagyszámú bevándorlónak legalább a 80% papírok nélkül, illegálisan tartózkodik az ország területén. Különös ismertetőjegyük, hogy a hagyományos emigráns csoportokkal ellentétben (akik általában először koncentráltan jelentek meg 1-1 területen, amerikanizálódtak majd csak ezek után szóródtak szét a kertvárosi társadalomban) a bevándorlóknak ezen újhulláma rögtön a nagyvárosok – mint Dallas vagy Atlanta – hatalmas külvárosaiban telepedik le a könnyebb munkahelyszerzési lehetőségek miatt. Mi több, jelentős részük éppen az amerikai metropoliszok belső körzeteinek sokszínűsége elől húzódik a perifériára.

Mindennek az eredménye korábban nem ismert foglalkoztatottsági és szociális bizonytalanság a régióban élő középosztály körében. Nem arról van szó, hogy az alacsonyan képzett és dokumentumokkal nem rendelkező bevándorlók veszélyeztetnék a ”bennszülött” amerikaiak munkahelyeit, ám az alacsonyabb színvonalú, manuális munkalehetőségek feltöltésével megszűnik a biztos és gyors elhelyezkedési lehetőség azok számára, akik elveszítik korábbi munkahelyüket. A legális és illegális bevándorlók alkalmazásának térnyerése így egyre erősebben érezhető félelmet és bizonytalanságérzetet generál a lakosságban. Ezt csak fokozzák a statisztikai adatok, amelyek a bevándorlás növekedésével párhuzamosan a városi bűnözés súlyosbodását is diagnosztizálják. S nem csupán erről a valós összefüggésről van szó, de a lakosság előítéleteinek növekedéséről is, ill. hogy egyre több negatívumot és mindennapi félelmet (pl. terrorizmus) kapcsolnak össze az új jövevényekkel.






© 2005-2006, Polgári Szemle Alapítvány