« Vissza: lapszemle tartalomjegyzék 

Tigrisek karmok nélkül
Tigers With No Claws
By Rushir Sharma
Newsweek International, November 28, 2005


Minden rohamosan növekvő piacnak megvan a maga sztárja. A fejlődő piacok legutóbbi hirtelen megindulásának alkalmával – mely mintegy tíz évvel ezelőtt ért véget – a délkelet-ázsiai tigrisek töltötték be ezt a szerepet. Thaiföld, Indonézia és Malajzia akkoriban 8 százalékos GDP növekménnyel és a legkedvezőbb részvénypiaci mutatókkal büszkélkedhetett. A fejlődő országok példaképként tekintettek rájuk, magas megtakarítási rátájukkal, a rendelkezésre álló tettre kész munkaerővel, és koherens makroökonómiai menedzsmentjükkel a fellendülő ázsiai gazdaság jelzőfényévé avanzsálódtak.

Ma egy újabb felfutásnak lehetünk szemtanúi, amely 2003 márciusában kezdődött. A befektetők egyre nagyobb összegeket pumpálnak ezekbe a gazdaságokba, melynek következtében a feltörekvő piacok átlagosan 150 százalékkal bővültek. De az ázsiai piacok ez alkalommal elmaradnak a listavezető kelet-európai, közel-keleti és latin-amerikai piacok mögött, mely államok rendkívüli növekedési mutatókkal bírnak.

Az igazat megvallva azonban a magas növekedési ütem nem mindig jár együtt ugyanolyan ütemű részvénypiaci bővüléssel. Az 1990-es években például, amikor a kelet-ázsiai GDP- mutatók meghökkentették az egész világot, a térség egyes részvénypiacain csupán lassú növekedés volt észlelhető. De ez akkor volt, amikor a vállalatvezetés színvonala nem volt olyan magas, a menedzsment ténykedése gyakran nem vágott egybe a részvényesek érdekeivel. Mára azonban a vállalati kultúra jóval kifinomultabbá vált, a részvénypiac jóval érzékenyebb a reálgazdaság folyamataira. Így a piacok azt üzenik az elemzőknek, a fejlődő ázsiai gazdaságok nem képesek újból felvenni a 80-as és 90-es évek lendületét. A tengerentúli befektetők elhagyni látszanak Délkelet-Ázsiát. Thaiföldön például a külföldi működőtőke-befektetés bruttó hazai termékhez viszonyított aránya fele a tíz évvel ezelőttinek, míg Indonéziában és a Fülöp-szigeteken ez a mutató az 1995-ös szint negyedére esett vissza. Kínát és Indiát leszámítva az 1997-98-as válságot követően kevés új befektető érkezett Kelet-Ázsiába. Így a kapacitások kihasználása felé haladva egyre erősebb inflációs nyomás nehezedik ezen gazdaságokra, ami nem csekély mértékben a nyersolaj világpiaci árának megugrásnak is betudható (azonban számos, olajbehozatalra szoruló kelet-európai ország a termelékenység javítását ösztönző reform meglépésével meg tudott birkózni a problémával).

A Délkelet-Ázsia sosem arról volt híres, hogy itt folyna a legnagyobb hozzáadott értékkel bíró termelés, soha nem invesztált jelentősebb összegeket a humán tőke képzésébe. A gyártóipar frontján alul maradnak Kínával szemben, míg India és Lengyelország a nyugatról kihelyezett, kifinomultabb iparágak területén vág elébük.

Csökkenteni kellene az egyoldalú gyártóipartól való függőséget a szolgáltatási szektor bővítése érdekében. De a legtöbb ázsiai országban a túlzottan szabályozott gazdasági rendszer jelenti a legnagyobb akadályt a fellendülés számára. A kormányzatnak ahelyett, hogy a fizikai munka további erőltetésétől várná a gazdaság növekedését, központi reformokkal – a pénzügyi szektor megerősítésével, vagy a humán tőke fejlesztésével – kellene kezdeményezőként fellépnie.

A latin-amerikai és a kelet-európai részvénypiacok még akkor is hasonló hozammal bírtak, mint a kelet-ázsiaiak, mikor azok jóval nagyobb növekedési mutatókkal rendelkeztek. Ennek oka, hogy jóval hatékonyabban térítették meg a befektetett tőkét. Most ezekben a térségekben a növekedés üteme meghaladja a kelet-ázsiait, utóbbiak azonban továbbra is kérnek. A részvénykibocsátások értéke itt valószínűleg eléri az évi 80 milliárd dolláros szintet, míg Latin-Amerikában alig haladja meg a 7 milliárd dollárt. Kína és Indai a 80 milliárdnak a felét teszi ki, azonban ők rendkívüli GDP-növekményt regisztrálhatnak. A térség többi fejlődő országa nem tarthatja fenn továbbra is ezt a magas szintű, tőke iránti keresletet, főleg hogy az ő növekedési kilátásaik már nem olyan kecsegtetőek. Először is meg kellene nézniük, milyen messze hullott a csillagjuk, majd pedig meg kellene gondolni, hogy érdemes lenne egy-két ötletet átvenni azoktól, akiket fényük korábban túlragyogott.





© 2005-2006, Polgári Szemle Alapítvány