Az ünnepelt amerikai rendező Brian De Palma jelenleg Szófia utcáin forgatja az 1940-es évek Los Angelesében játszódó új filmjét. Miért? A rendkívül olcsó forgatási költségek csupán az egyik ok. A másik talán még ennél is jelentősebb: „itt áll rendelkezésre a legjobb stáb, amellyel valaha dolgoztam” – árulja el a hollywoodi guru. A nem túl messzi Magyarországon, Budapest szomszédságában eközben a General Electric leányvállalata hozott létre félezer főt alkalmazó kiszolgálóegységet, amelynek jórészt fiatal alkalmazottai nemzetközi kereskedelmi ügyeket kontrollálnak külső országok között. A munkaerő még mindig olcsó, ám már itt sem ez a legfőbb szempont: a jóval költségtakarékosabb ázsiai helyszínekkel szemben ugyanis itt nyelvtudásban is felkészült munkaerő áll a multi rendelkezésére. Ráadásul a térség országai Európa bármely pontjából pár órás repülőút alatt elérhetőek. Tény tehát, hogy a tehetségek egyre éleződő globális versenyében Közép-Európa jelenti az egyik legbőségesebb aranybányát.

Tizenöt esztendő telt el a vasfüggöny összeomlása óta, Közép-Európa azóta nyitott a világra. A régió tíz állama ezalatt túlélte a vadkapitalizmust, a fájdalmas reformok sorozatait, kormányzatok drámai váltakozását. legtöbb ország mára az Európai Unió tagja – s a többiek is hamarosan azzá válhatnak. Ezzel pedig vitathatatlanul létrejön az öreg kontinens új, olcsó ipari régiója. A koncepció valóságát jelzi, hogy a térségbe évente kb. 37 milliárd dollárnyi külföldi működő tőke érkezik, amelynek tekintetében az országcsoport Kína után a második helyet foglalja el a globális versenyben. A részvénypiacok 3,5 - 6,5%-os növekedést könyvelhetnek el Lengyelországtól Észtországig. A régió százmillió lakosa az általános szegénységből egyre inkább potenciális fogyasztóvá válik, az államok többsége 15% körüli, egykulcsos adórendszerre tér át. A legjelentősebb nemzetközi vállalatok a Hewlett-Packardtól a SAP-on át a GE-ig kapva kapnak az alkalmon, hogy kihasználják a beruházásbarát környezet jelentette lehetőségeket. Csak Lengyelország kapcsán két nagyszabású innovációs terv látott napvilágot a közelmúltban: az IBM Krakkóba tervezi telepíteni új, 200 főt alkalmazó fejlesztési laboratóriumát, míg a Philips Wroclawban 3200 dolgozóra igényt tartó televíziógyártásba kezd hamarosan. Az összeszerelő gyártásban már előkelő pozíciókat kivívott régió egyre növekvő számban bocsátja a piacra magasan képzett munkavállalóit, melynek köszönhetően lassan a mérnöki és szoftverfejlesztői ágazatok számára is a legkedvezőbb kiszervezési célterületek közé kerül. Ezt támasztja alá, hogy például a Cseh Köztársaságban 2004-ben 150%-kal növekedett a szoftverpiacba irányuló beruházás. Az IBM közlése szerint 2005-ben Magyarország, Lengyelország és Csehország a 10 legkedvezőbb kutatás-fejlesztési környezet közé került a világon. A K+F állások számának tekintetében egyedül Nagy-Britannia múlja felül a közép-európai országokat.

REGIONÁLIS JELLEMZŐK

1. POZITÍVUMOK

. A nyugat-európai gazdasági növekedés kétszerese

. A műszaki és technológiai végzettségű munkaerő széles kínálata

. Rugalmas és pozitív munkamorál

. Alacsony vállalati bevételi adók

. Jó megközelíthetőség Nyugat-Európából és kis távolság a szintén gyorsan fejlődő volt szovjet területekre

2. NEGATÍVUMOK

. A jól képzett munkaerő jelentős része folyamatosan Nyugatra távozik

. A korrupció és a bürokrácia a térség legtöbb országában túlburjánzik

. A felkészült menedzserek száma alacsony

. A baloldali pártok továbbra is nagy befolyással agitálnak az egyéni gyarapodás ellen

. Gyenge minőségű úthálózat

. Öregedő társadalom

Mindezen beruházásokhoz a multinacionális vállalatok jó képességű munkaerőt keresnek, s a régióban ezt meg is találják. A fiatal munkavállalók között Lengyelországban a legmagasabb a diplomások aránya. Az ország egyetemein és főiskoláin évente 460 000-en graduálnak. S hogy nem csupán a már EU-taggá vált országok potenciáljairól van szó, jól jelzi, hogy a várakozások szerint csupán 2007–2008-ban csatlakozó Bulgáriába éppen ezekben a hetekben települ néhány amerikai szoftvercég fejlesztőközpontja, a hasonló cipőben járó Románia pedig autóipari K+F központot fogad be az év elején. Ne feledjük: olyan országokról van szó, amelyek kapcsán néhány esztendővel ezelőtt még csupán a hiperinfláció, a kormányozhatatlanság és a bűnözés juthatott az eszünkbe. Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank szakértője, Francesca Pissarides szerint azonban az üzleti környezet azóta folyamatosan és látványosan dinamizálódik.

Problémák természetesen itt is akadnak, csakúgy, mint Kína vagy India esetében. Közép- Európa fővárosai ugyan infrastrukturálisan kielégítő képet mutatnak, ám a vidéki városok és környezet már annál kevésbé. A szellemi potenciál kibontakozását hátráltatja a technikai és termelési elmaradottság, az igazságügyi eljárásokban továbbra is számottevő a korrupció. A maffianisztikus módszerek több helyütt még jelen vannak, amelyet ékesen bizonyít a bolgár Emil Kyulev pénzügyi csúcsvezető októberi likvidálása Szófia főutcáján. Ami talán még fontosabb: a bérszínvonal lassan, de biztosan kúszik felfelé. Bár ma még mindig messzemenően olcsóbbnak számít a munkaerő, mint Nyugat- Európában (egy lengyel ipari dolgozó ugyanazért a munkáért óránként 3 dollárt vihet haza, amiért egy németországi 19 dollárt), ám a helyiek is tudják: az alacsony felkészültséget igénylő munkahelyek idővel innen is keletebbre költöznek majd.

Ám a közép-európaiak mindezen problémákat megoldhatónak tartják, és azzal az optimizmussal tekintenek a jövőbe, amely napjaink Nyugat-Európájából olyannyira hiányzik. A helyi nagyvállalatok önálló nemzetközi terjeszkedésbe kezdtek, az egyetemi MBA-programok száma a régióban gyorsan nő. Az induló vállalkozások számára egyre szélesebb hitellehetőségeket kínálnak a bankok. „Érezni az energiát a levegőben” – erősíti meg fentieket Dragostina Grancharova, a Cisco Systems hálózatépítője. A legtöbb nyugati elemző állítja: Európa gravitációs pontja keleti irányba tolódott el. Budapest kereskedelmi központja elegáns kávézóival, legújabb típusú autómodelljeivel, felújított századfordulós épületeivel bárhol Nyugat-Európában könnyen illeszkedne a látképbe. A tendenciát jól szemlélteti Magyarország aktuális gazdasági minisztere, az internetszolgáltató szektorban korábban csúcsvezetőként működő, mindössze 33 éves Kóka János. „Mi mindennek a közepén vagyunk” – jelenti ki magabiztosan. A Német Gazdaságkutató Intézet (GIER) friss felmérése szerint Magyarország Új-Zéland és India után – Amerika előtt – a harmadik a világon az egy főre jutó újvállalkozás-indítások tekintetében.

Hogyan csinálta mindezt Közép-Európa? Ahogyan már említettük, minden az egyszerű munkafolyamatokat jelentő összeszerelő központok megjelenésével kezdődött – melyek között előkelő helyen említhetjük a gépjárműipar vezető óriásainak beruházásait (Toyota, Volkswagen, GM, Peugeot, Citroën, Renault, Fiat stb.). A folyamattal párhuzamosan megjelent a felismerés, amely a műszaki képzés fejlesztésében látta a továbblépés lehetőségét. „A mérnöki, matematikai és informatikai szakokat a korábbi rendszer nem becsülte meg, ám napjainkban újra felfedezik az ebben rejlő perspektívákat” – hangsúlyozza Jan Madey, a Varsói Egyetem számítástechnika-professzora. A Tenneco Automotive vezetői például eredetileg csupán az összeszerelő üzemeket kívánták az olcsó Lengyelországba telepíteni, ám rövid idő elteltével rájöttek, hogy a fejlesztői tevékenység számára is rendkívül ideális a környezet. „Ha ezeknek a kelet-európai szakembereknek megfelelő eszközöket és know how-t adunk a kezébe, már meg is teremtettük a hidat a komplex technológiák és az olcsó rendszerek között” – állítja Hari N. Nair, az említett vállalat első embere. A minőségi munkaerő terén Közép-Európa nemhogy nem drágább az ázsiai átlagnál, de számos esetben még olcsóbb is, ahogyan az egy kínai és egy bolgár IT-fejlesztő bérének összehasonlításában láthatóvá válik. Ehhez járul a kelet-európai munkavállalók rendkívül magas teljesítménye a munkamennyiség tekintetében: a lengyelek például átlagosan 1,984 órát dolgoznak évente, amely meghaladja az amerikaiak 1,777-es átlagát és messze fölülmúlja a németek 1,362-es arányszámát.

Amit ebből a rendkívül ambiciózus környezetből még hiányol a nyugati beruházó, az a menedzsmentbeli tapasztalat. A helyi vezetők nem rendelkeznek az ún. puha felkészültséggel: a motiválás, a flexibilitásra és csoportmunkára ösztönzés tudományával. A már említett MBA-programok emelkedő száma és minősége talán e téren is javulást hozhat (csak Bukarestben 4 különböző ilyen képzés működik). Az úttörőnek egyértelműen a budapesti Közép-európai Egyetem (CEU) MBA-programja számít, amely azóta már regionális vállalati csúcsvezetővé előlépett fiataloknak szolgált alma materéül. Ha a menedzserkínálat hiányosságai is megoldódnak, végképp feltehetjük a kérdést: meddig tartható fenn Közép-Európa mai dinamikája? A hosszú távú sikerhez egyelőre minden adott: robosztusan áramló külföldi tőke, fejlődő infrastruktúra, kiváló egyetemek, progresszív munkaerő-szabályozás. Ami a béreket illeti: még 2020-ban is csupán az EU-átlag harmadát-felét teszik majd ki Közép-Európában. Ahogyan a helyiek látják: az eredményesség ilyen körülmények között csupán rajtuk múlik. Lengyelország korábbi ipari minisztere, Henryka Bochniarz szerint „jövőnket a növekvő tudásunkra és felkészültségünkre kell építenünk”.