Mit tanulhat az ember a vezetési gyakorlat legkiválóbbjaitól? Alábbiakban néhány figyelemre méltó egyéniség tapasztalatait összegeztük, ezzel kívánva útravalót adni olvasóinknak.

1. A. G. Lafley (a Procter & Gamble vezérigazgatója)

– Legnehezebb kihívás: ismeretlenül került a vállalat élére, a piacok bizalmával nem rendelkezett. Kinevezését követően, majd első pár munkahete alatt is jelentősen estek a cég részvényei. Az érdekeltségek vezetői világszerte éles kritikával illették már akkor, amikor még sem ideje, sem módja nem volt jelentősebb lépések megtételére.

– A kritika jelentősége: a megfigyelők számos csoportját különböztethetjük meg. Akadnak szabotőrök, szkeptikusok és kivárásra játszók. A feladat így nem más, mint jelentéktelenné tenni a szabotőröket, konkrét és megnyerő tervet rakni a szkeptikusok elé, a többieket pedig minél hamarabb a jó ügy aktív harcosaivá tenni.

– Az optimális kommunikáció: az e-mail remek dolog, de a legjobb a szemtől szembeni kapcsolat. Amikor csak teheti, a kontaktusnak ezt a módját választja. Ezen belül saját mondanivalóját egyszerűen, röviden, érthetően adja elő, s a rendelkezésre álló idő legnagyobb részét a beszélgetőtárs(ak) felvetéseire, válaszaira, kérdéseire hagyja.

– A kedvenc vezető: Lincoln. Minden lehetséges kártyát kijátszották ellene, mégis végig ugyanazt tartotta személyes érdeklődésének és tevékenységének fókuszában: az Unió egységét.

2. Stanley O’Neal (a Merrill Lynch vezérigazgatója)

– A csapatmunkáról: körülvenni magad a legjobb emberekkel és rengeteg energiát fektetni abba, hogy közös megközelítést hozz létre a stábban. Olyan környezet kell, amelyben az emberek teljes potenciáljukat képesek kihasználni a cél érdekében. Az emberi tudás mennyiségét semmi sem helyettesítheti.

– A jövő vezetőinek felkutatása: mindig az integritást keresi, amely a vezetői szerep alapfeltétele. Az, hogy egy ember hogyan áll hozzá egy lehetőséghez vagy egy problémához, sokkal fontosabb, mint hogy végül milyen eredményre jut. Ez mutatja ugyanis meg, hogy más ügyekkel és kihívásokkal hogyan nézne szembe.

– Szeretett vagy rettegett főnök? Nem akarhatunk olyan vezetők lenni, akiktől félnek az alkalmazottak. A félelem negatív mozgatórugó, és közel sem vált ki maximális teljesítményt. Ehelyett a bölcs vezetőnek sokkal inkább a tisztelet kivívására kell törekednie – ami gyökeresen más kategóriát jelent a félelemhez képest.

– Kedvenc vezető: Martin Luther King. Útja során – ahogy minden emberi lény – megtapasztalta a félelmet, ám sohasem hagyta, hogy az felülkerekedjen törekvésein.

3. Carol Bartz (az Autodesk vezérigazgatója)

– A figyelem fontossága: a vezetői tevékenység olyasmi, ami természetességgel, belülről fakad. Ugyanakkor fejleszthető, „tuningolható” is. Ennek érdekében folyamatosan figyeli a körülötte élő és dolgozó embereket. Feldolgozza azt a számos (jó és rossz) megközelítést, szempontot, amellyel nap mint nap találkozik.

– Mire van szüksége egy vezetőnek? Nyugalomra, higgadtságra. Ha a vezető nem nyugodt, hogyan várhatja el embereitől, hogy azok legyenek? Kemény helyzetekben hogyan tehetné őket kiegyensúlyozottá, ha maga sem az? Olyan ez, mint amikor a gyermekek vagy a kutyák szavak vagy mozdulatok nélkül is megérzik, ha az ember nem kedveli őket. A kisugárzás is lehet kézzelfogható.

– A lehető legnagyobb hiba: ha valaki túlságosan komolyan veszi magát. Ez akkor is előfordulhat néha, ha egy vezetőnek egyébként jó humora van. Különösen újonnan kinevezetteknél tapasztalható gyakran ez a jelenség. Úgy érzik, mindenre tudniuk kell a választ, és nem ronthatnak az imidzsükön. A valóságban azonban mindenki arra lehet leginkább büszke, amilyen valójában, természetesen.

– Kedvenc vezető: Bill Clinton. Amikor az ember bemutatkozik neki, a rá irányuló rendkívül őszinte figyelemtől úgy érzi, mintha ő lenne az egyedüli a szobában.