« Vissza: lapszemle tartalomjegyzék 

Egy ígéretes folyamat
A 'Promising Process'
By Cristian Caryl
Newsweek International, September 19, 2005


Észak-Korea úgy döntött, hogy szeptember 13-án visszatér a nukleáris programjáról szóló hatoldalú tárgyalásokhoz. Az újabb fordulót megelőzően Tom Lantos, a kaliforniai kongresszusi képviselő, a külügyi bizottság demokrata vezetője négy napos látogatást tett Kim Dzsong-Il egyre elszigeteltebb országában. Látogatásának célja az volt, hogy az elsőszámú koreai vezetőkkel ismertesse az Egyesült Államok álláspontját az ország nukleáris programját illetően. Múlt heti hazatérése után Christian Caryl beszélgetett vele:


Caryl: Miért volt szükség arra, hogy két magas rangú amerikai politikus (Lantos és republikánus kollégája, Jim Leach) repüljön Észak-Koreába, és a tárgyalások hivatalos keretein kívül találkozzon az ország vezetőivel? A hatoldalú tárgyalások komoly válságba kerültek talán?

Lantos: Nem, azt hiszem ez helytelen magyarázat lenne. Már januárban is jártam Észak-Koreában, ahol számos megbeszélésen vettem részt, melyek célja az volt, hogy normalizálja a két ország kapcsolatát – éppen ahogyan azt Líbia esetében is tettem, ahol az elmúlt másfél évben öt alkalommal jártam. Ezen látogatások gyümölcsei pedig már kezdenek beérni. A januári - és a Jim Leach-csel tett mostani – látogatásom célja tehát az volt, hogy olajozottabbá tegyem a véleményem szerint rendkívül ígéretes folyamatot.


• Mi az Önök előtt álló következő lépés? Elfogadni egy az általános alapelvekről szóló nyilatkozatot ahelyett, hogy rögtön a belebonyolódnának a részletekbe?

Pontosan. Ami azt illeti, azt az üzenetet hagytam magam után Észak-Koreában, - és mint tudja, kint tartózkodásom ideje alatt a Katrina hurrikán pusztított Floridában - hogy az amerikai emberek figyelme belső ügyeikre fog irányulni. A Kongresszus és az amerikaiak türelme drámaian lecsökkent az elmúlt időszak fejleményeinek hatására. Így nem fogjuk jó néven venni az olyan halogató diplomáciai lépéseket, mint amilyeneket a közelmúltban tapasztalhattunk. És az észak-koreaiaknak tanácsos lenne megérteniük, hogy az idő nem nekik, hanem épp ellenük dolgozik.

Látogatásom során kiemeltem, hogy belefáradtunk folyton azt hallgatni, hogy mi rossz szándékkal közeledünk. Utam során engem nem a rossz szándék vezérelt. Túl kell jutniuk a régi kliséiken és szlogenjeiken, és le kell tudni ülniük az üzletről tárgyalni.


• Hogyan lehet az Egyesült Államok és Észak-Korea között kölcsönös bizalmat kiépíteni?

Találkozóink alkalmával két dologgal kapcsolatban panaszkodtak nekem. Ez egyik a North Korean Human Right Act és egy ehhez kapcsolódó nagyköveti találkozó volt. Itt kihangsúlyoztuk, hogy az emberi jogok tiszteletben tartása az egyik legalapvetőbb kérdés a Kongresszusban, valamint, hogy a State Department által készített ezer oldalas jelentés más országokkal is foglakozik, nem csak Észak-Koreával. Elmondtam nekik, hogy jelenős rész foglalkozik Kínával, és mégis rendkívül élénk diplomáciai, gazdasági, kereskedelmi, politikai, kulturális kapcsolatot ápolunk vele.

A másik aggályuk, melynek hangot adtak, az az amerikai-dél-koreai közös hadgyakorlatokkal volt kapcsolatos. Először is kiemeltem, hogy ők is rendszeresen tartanak hadgyakorlatokat. Másodszor pedig arra is felhívtam a figyelmüket, hogy a kínaiak és az oroszok épp most fejezték be közös hadgyakorlatukat, és kapcsolataink mindkét országgal mégis egyre tovább bővülnek. Tehát fel kellene hagyniuk azzal, hogy minden miatt panaszkodnak, ami nekik nem tetszik, mivel az nem viszi őket előbbre. A megegyezésre kellene inkább fókuszálniuk, és így egy idő elteltével szavahihetőkké válhatnak az Egyesült Államok szemében, egy olyan államnak, amely betartja ígéreteit és megállapodásait, amit ezután már csak jó dolgok követhetnek.


• A bizalom elsőszámú kerékkötője természetesen az ország állítólagos urániumdúsító programja. Szóba került-e ez egyáltalán a találkozók alkalmával?

Hogyne. Kiemeltem annak a szükségességét, hogy a félsziget legyen atommentes övezet, amivel ők is egyetértettek.


• Az atommentes övezet is tényleg szerepel a reális megoldási javaslatok között? Ezzel a Bush-kormányzat is egyetértene?

Azt hiszem igen. És a megállapodásnak teljes mértékben ellenőrizhetőnek kell lennie. És ezt ők is megértik.


• Úgy gondolja, hogy Észak-Korea engedélyezni fog egy oly alapos kivizsgálást, amely alapvető előfeltétele annak, hogy egy ilyen megállapodás működjön? Nem érne fel ez egy rendszerváltással?

A mi feladatunk lesz elmagyarázni nekik, hogy az ő hosszú távú érdekeit szolgálja, ha elfogadják az IAEA előírásait. Erre tudok hozni egy tökéletes példát Líbiából. Másfél évvel ezelőtt, első találkozásunk alkalmával Kaddafi elmesélte nekem, hogy egy nála vendégeskedő arab vezetőtől megkérdezte: „Mit tenne, ha adnék magának egy nukleáris töltetet?” Majd megválaszolta saját kérdését: „Nos, nem sok hasznát venné, mivel ha használná, megsemmisítő válaszcsapással kellene szembenéznie. Így semmi értelme sincs annak, hogy adjak magának egy atomtöltetet, mivel semmi hasznát nem látja. De ha Önnek ebből semmi haszna nem származik, akkor nekem sem származik semmi hasznom belőle.” Majd Kaddafi ezt mondta nekem: „Tehát ezért kérem, hogy fogja az összes nukleáris fegyveremet és az egész programomat, és vigye el innen”. És mi pont ezt tettük.





© 2005-2006, Polgári Szemle Alapítvány