Belgiumban fiskális menekülteknek hívják őket, ezek a menekültek azonban Chanelt viselnek. A magas adóterhek miatt hagyták el Franciaországot. Hivatalos adatok szerint az ország naponta átlagosan egy milliárdos adófizetőről kénytelen lemondani 1997 óta. Ekkor ugyanis a forradalmi egyenlőség (égalité) és testvériség (fraternité) eszméihez ragaszkodva a franciák szembefordultak az európai uniós trendekkel, és míg a legtöbb ország eltörölte a leggazdagabb állampolgárait súlytó jóléti adónemet, addig Párizsban épp ezen adónem maximális mértékét meghatározó sapkát törölték el. Ennek köszönhetően egyesek jövedelmük jóval nagyobb részét fizetik be az államkasszába, mint amennyit hazavisznek. Ezzel párhuzamosan Franciaország csatlakozott a nyitott európai határok mozgalmához, tavaly pedig az Európai Bíróság is elmarasztalta, mivel külön adót vetett ki az országot elhagyó vagyontömegre. Ennek eredményeképpen ezt az adónemet el kellett törölnie. Így állhatott elő az a helyzet, hogy Franciaország 20 leggazdagabb gyáriparos családjából 13 részben vagy teljes egészében külföldre menekítette vagyonát. Ilyen az Auchan mögött álló Muillez, vagy a Carrefour’s-t tulajdonló Halley család. Legtöbben Belgiumba „menekülnek”, mivel ott is beszélnek franciául, és vonattal 85 perc alatt Párizsba lehet érni, és ott nem ismernek olyat, hogy jóléti adó, vagy hozzáadottérték-adó. Egy nemrégiben készült kormányzati jelentés azt mutatja, hogy az 55 év fölötti, 15 milliós vagyonnal rendelkezők elsősorban Belgiumban vagy Svájcban találnak új otthont, míg a 3 vagy 4 milliós vagyonnal bíró 45 év körüli korosztály inkább Nagy-Britanniában vagy az Egyesült Államokban telepedik le. De a liberalizált Olaszország is egyre többeket vonz. Így az úgynevezett szolidaritási adó összesen 100 milliárd euró tőkeveszteséget jelent az állam számára, amihez még évente hozzáadandó újabb 5 milliárd euró, mely ennek a tőkének az éves hozadéka lenne. Mindez évi 2,6 milliárd euró éves bevételért. Azonban ha valaki hozzányúl ehhez az adónemhez, a franciák rögtön úgy könyvelik el, mint a gazdagok megsegítőjét. De ha nem változtatnak rajta, akkor mások fognak fizetni a gazdagok helyett. Nicolas Sarkozy, a 2007-es elnökválasztás egyik jelöltje azonban nemrégiben még saját pártját is meglepte a jóléti adó reformját kilátásba helyező kijelentésével. Franciaország rendkívül lomha növekedési mutatókkal bír, így nem igazán engedheti meg magának, hogy elveszítse legnagyobb adófizetőit. Az egyre növekvő ingatlanárak mellett évente újabb ezrek kerülnek a leggazdagabbak közé, így a jóléti adó 1997-hez képest mára kétszer annyi, azaz 335 ezer embert sújt. Vidéki farmerek és párizsi nyugdíjasok kerülnek Franciaország leggazdagabb családjaival egy csoportba, növelve ezzel a reformot követelők számát. De nem biztos, hogy ezzel haza tudják csábítani a fiskális menekülteket.