« Vissza: lapszemle tartalomjegyzék 

Amiért Amerika nem is keresztény ország
Why America Is not a Christian Country
By Thomas Fleming
The Spectacor, 27 August, 2005


Bush elnök kijelentése, amelyben az intelligens design (a természetfeletti által vezérelt életfejlődés – a szerk.) oktatását az evolúciós elmélet mellett, azzal párhuzamosan oktatandó teóriának irányozza elő az amerikai iskolákban, megerősítésként hathatott a jelenlegi adminisztráció európai és tengerentúli bíráló számára egyaránt. Itt van még egy példa arra – mondhatják –, hogy az USÁ-t gyakorlatilag fundamentális zombik irányítják, akiknek vallási meggyőződése már-már bin Laden köréhez hasonlítható. Ez a logika azonban nem lát a jelenség mögé, és valójában szem elől téveszti az igazságot. Ebben a logikában mindössze a választás lehetősége marad: vajon melyik oldalon áll az ember, a vallási fanatizmus vagy a kozmopolita, vallásellenes fanatizmus platformján?

Mindkét oldal egyetért abban, hogy Amerika ma az igazhitű keresztények hazája, s mint ilyen, számukra az ígéret földjével egyenlő. Az ún. „Öreg Európából” szemlélődve az Egyesült Államok az extrém vallásosság és a fanatikus puritanizmus otthona. Amerika azon része számára ugyanakkor, amely máig a Bush-kormányzat támogatója, Európa (az örök bűnös Franciaország vezetésével) szocialista, immorális mocsárvilág. A valóság mindezekkel az értékítéletekkel alapvetően ellentétes. Hogy rögtön a franciáknál maradjunk: e népet sokkal erősebb szálak fűzik saját tradicionális morálrendszerükhöz, mint az amerikaiakat a sajátjukhoz. Egy közelmúltban publikált adatsor az abortuszok számáról kimutatta például, hogy egy amerikai nőnél az abortusz valószínűsége 0,69%, míg egy franciánál ez az arány csupán 0,39% (a németeknél még ennél is alacsonyabb, mindössze 0,23%). A válások aránya az Egyesült Államokban több mint kétszerese a franciaországinak, a tinédzser-terhesség számai pedig Amerikában ötször magasabbak a francia arányoknál. Az amerikaiak tehát szexuálisan sokkalta elnézőbbek – s ezzel együtt puritánabbak az európaiaknál.

Milyen magyarázó tényezők lehetségesek tehát, amelyek ennek a különös hátterű amerikai puritanizmusnak a megértését egyszerűbbé tehetik számunkra? Az USA mindig is furcsa hely volt. Amíg a legtöbb ország annak is örül, hogy egyáltalán létezik, az Egyesült Államok tervet, végzetet, missziót is feltételez önmaga számára. Az első New England-i telepesek, majd Lincoln egyaránt biztos volt e kiválasztottságban épp úgy, ahogy a mai patrióta konzervatívok is meg vannak győződve róla, hogy Isten népének gyermekei. E megközelítésben aligha meglepő, hogy a legtöbb európait frusztrálja a tengerentúl messianisztikus tudata, számos felbőszített katolikus értelmiségi pedig egyszerűen csak egy szabadkőműves összeesküvésnek látja Amerikát. Ennek igazolására nem csupán a dollárokon feltűnő szimbólumokat, vagy Washington jellegzetes szabadkőműves megjelenését hozzák fel, ám azt a tény is, mely szerint a sokat emlegetett amerikai alkotmány egy szóval sem említi meg a kereszténységet. Az amerikai újkeresztények mégis biztosak az alapító atyák egykori sziklaszilárd, puritán hitében.

Ez, tudjuk jól: nem mindenben stimmel. Washington kezdetben az anglikán politikum jellegzetesen ellentmondásos egyházi kötődéseit igazolta vissza: John Adams unitárius volt, Jefferson egy alapvetően keresztény-ellenes istenhívő, Benjamin Franklin pedig szkeptikus szabadkőműves. Ugyanakkor Amerika történetén periodikus jelleggel végigsöpört a vallási feléledés és egy-egy Keletről Nyugat felé menetelő és híveket toborzó, radikális egyházi vezető hatása. Magam 60 évet éltem az Egyesült Államokban, ebből 25-öt ateistaként, majd 35-öt egyre inkább keresztényként. De azzal a puritanizmussal és spiritualizmussal, amelyről a július 4-i politikai szónoklatokban hallhatunk, szinte sohasem találkoztam. Az amerikaiak praktikusak, minden más népnél inkább azok. Politikai és üzleti vezetői szerint a vallásosság jól kiegészíti ezt: aki templomba jár, elmegy munkába is, vigyáz a családjára és fizeti az adót. Ez adatokkal alátámasztható, s nagy általánosságban igaz. Azonban nem kereszténységet jelent, hanem egyszerűen vallásosságot.

Elérkeztünk az amerikai vallásosság kulcsához: a tengerentúli keresztények sokszor maguk is hangsúlyozzák, hogy hitük nem mindig konkrétan a keresztény moralitás alapján ölt cselekvést, annál tágabb keretei vannak, s nagyobb szabadsága. Példának okáért a keresztény közösségek ugyan panaszkodnak az amerikai média vallásellenes attitűdjére, ám érintettnek már nem érzik magukat a közélet mindennapos istenkáromló, poszt-keresztény immoralitásától. Ne feledjük, hogy arról az országról beszélünk, ahol Britney Spears az Episzkopális Egyház tiszteletbeli szóvivője. Ebben az országban támogatták katolikus tömegek a morálisan megbukott Bill Clintont, s ma ebben az országban élvezi az újkeresztények széleskörű támogatását az eredeti egyházi tanításokat és a Vatikán véleményét is figyelmen kívül hagyó háború elindítója, George W. Bush. Az egyik legnépszerűbb televíziós prédikátor, Pat Robertson igyekezett elterelni a figyelmet a Katrina hurrikánról, miközben a venezuelai elnök meggyilkolására szólított fel, s Ariel Sharont vádolta azzal, hogy az Isten által nekik rendelt föld elhagyására kényszeríti a zsidó telepeseket.

Amikor a messziről jött ember az amerikai vallásosságról beszél, általában az evangéliumi protestantizmust érti alatta. Ez azonban rendkívül tág kategória, amely a kálvinistáktól a televíziós prédikátorokig sokakat magában foglal. Így aztán az Egyesült Államok sohasem volt a szó egyházi értelmében keresztény ország. Az amerikai társadalom ma többségében gyenge jellemű keresztény választókból áll, akik keresztényellenes politikai eliteket választanak hivatalba időről időre. Bár a republikánusok kommunikációjukban partnerei a vallásos választóknak, ám a gyakorlatban a kisujjukat sem mozdítják holmi keresztény moralitás erősítéséért, megőrzéséért. Beszédes, hogy a legprominensebb amerikai katolikusok a sokat emlegetett neokonzervatívok, akiknek az eredeti, liturgikus valláshoz vajmi kevés a közük. Ők ugyanis a templomban is az amerikanizmust képviselik. Ha Amerika tényleg keresztény állam lenne, Hollywood már csődöt jelentett volna, s mindkét politikai párt elitje helyében másokat találnánk.




© 2005-2006, Polgári Szemle Alapítvány