« Vissza: lapszemle tartalomjegyzék 

Minimális vonzerő
Minimal Appeal
By Cass R. Sunstein
The New Republic Magazine, August 1, 2005


Bár John Roberts személyében az elnök egyik új jelöltjét a Legfelsőbb Bíróságba már ismerjük, mégis hátra maradt némi rejtélyes homály körülötte. Elsősorban ő egy remek ember és egy kiváló jogász. Ám mindössze két évet töltött eddig bírói hivatalban, s a tapasztalatnak ez a hiánya rekordnak számít az eddigi jelöltek körében.

Ha meghatározzuk, mindez milyen irányban determinálja bírói tevékenységét, a mai alkotmányos elméletek közötti filozófiai szekértáborok szembenállásához lyukadunk ki. Az elmúlt száz év során négy alapvető variáció alakult ki a Legfelsőbb Bíróság hatókörét illetően. A többségi elvet vallók (majoritarians) a többi kormányzati ág mindazon döntéseit jóváhagynák, amely nem kerül konkrét ellentmondásba az alkotmánnyal. A maximalisták (perfectionists) az alkotmány hatókörének lehető legszélesebb kiterjesztését vallják, s ezen keresztül tartják megvalósíthatónak a demokratikus ideált. A minimalisták (minimalists) a kis lépések hívei, és csupán a legégetőbb kérdések megoldását utalnák a Legfelsőbb Bíróság feladatkörébe. S végül a fundamentalisták (fundamentalists) azt hangsúlyozzák, hogy az alkotmány mai értelmezésének meg kell egyeznie az alapító atyák értelmezésével és szándékaival – s az eredeti állapotok visszaállítására vagy fenntartására törvénymódosítások széles skáláját is szükségesnek tartják. Egy új jelöltnél a kérdés tehát az: vajon melyik csoportba sorolja magát, s melyikkel szemben viseltetik elsősorban fenntartásokkal? Mindezekre Roberts esetében eddig nem kaptunk világos választ.

A New Deal irányzat nagyhatású társadalmi programjai közül jó néhány a többségi elv prioritásának köszönhette legitimációját. A ”majoritáriánusok” számos bírósági és igazságügyi procedúrát állítottak félre a programok keresztülvitele érdekében, megfelelve ezzel Franklin Delano Roosevelt elnöknek és támogatóinak. Ehhez képest igazán meglepő, hogy a jelenlegi LB tagjai között nem találunk igazi majoritáriánust. A liberálisok között ez az irányzat már elveszítette népszerűségét, s legtöbbjük a maximalisták felfogásához közeledett, akik az egyéni jogok középpontba állításával erre a ”frigyre” tökéletesen meg is feleltek. A maximalisták mai felfogása azon csoportoknak szorgalmaz védelmet nyújtani, amelyek a demokratikus arénákban önmagukat nem tudják megvédeni (azonos neműek házasságáért küzdők, ingyenes egészségügyi ellátásért felszólalók, stb.). A legtöbb amerikai jogi akadémián ma ezzel a megközelítéssel találkozhatunk, ám annál kevésbé van jelen a szövetségi kormányzat intézményeiben.

A minimalizmus ennél sokkal inkább nevezhető élő irányzatnak. A minimalisták elvi megközelítésben konzervatívok, jelszavuk a stabilitás. A kis lépéseket részesítik előnyben. Nem kedvelik az ambiciózus teóriákat, s nem kívánnak többet tenni az éppen szükségesnél. Nem szeretnék a korábbi alkotmányértelmezések radikális revízióját, s kerülik a mély, jelentésbeli kérdésfelvetéseket. Adott kor bíráinak ugyan nem fontos elfogadniuk elődeik véleményét vagy minden egyes döntését, ám tiszteletben kell tartaniuk azokat. Ha határozatot hoznak, a minimalistáknak mindig tudniuk kell, mely elődeik hoztak hasonló döntéseket korábban. Első precedensek „fabrikálását” kerülni tartják szükségesnek. Ez az irányzat nem program, hanem metódus. Számos korábbi liberális személyiség mellett elsősorban konzervatív követőit találjuk. Ide sorolhattuk például a mandátumát idén átadó Sandra Day O’Connor tevékenységét.

A fundamentalista alkotmányfelfogás mindezektől gyökeresen különbözik. Ha röviden szeretnénk megfogalmazni tevékenységüket, azt mondhatnánk: akik a hitükért harcolnak. Értelmezésük szerint, ha például az alkotmány eredetileg nem tartalmazott nemi diszkriminációra vonatkozó kitételt, akkor napjaink ilyen tárgyú jogi kérdései is meg vannak oldva. A fundamentalisták jól tudják, hogy éppen a jelenlegi alkotmányos törvény az egyik legnagyobb akadálya sikeres működésüknek. Ennek megfelelően hajlamaik radikálisak. Igazi agendával rendelkeznek a szövetségi bírósági rendszerre vonatkozóan, céljaikban és identitásukban ragaszkodnak az elutasítás jogának gyakorlásához, az elnöki hatalom erősítéséhez, a magántulajdon jogának erősítéséhez, az automatikus jóváhagyás tradíciójának eltörléséhez, a Kongresszus gazdaságpolitikai hatalmának csökkentésére alkotandó új határvonalakhoz. Természetesen, ahogyan a nemzet, úgy a fundamentalista felfogás metódusai is változnak, s eddig az alkotmányosság körében ismeretlen kérdések kerülnek középpontba – éppen, mint amilyen a nemi vagy etnikai diszkrimináció kérdésköre.




© 2005-2006, Polgári Szemle Alapítvány