« Vissza: lapszemle tartalomjegyzék 

A láz
The Fever
By the Editors
The New Republic Magazine, July 25, 2005


Bárki bármit is mond, a Legfelsőbb Bíróságba az elnök által jelölt Sandra Day O’Connor az amerikai konzervatív karakter prototípusa. Ezzel George W. Bush megtalálta azt a bírót, akit keresett: ezzel pedig mára gyakorlatilag teles egészében magáénak tudhatja az operatív és a törvényhozó hatalmat. A demokratáknak a jelek szerint nem marad más, csak a MoveOn.org (az egyik legismertebb amerikai liberális kampányszervezet – a szerk.) reklámjai. A hatalom ma nemes egyszerűséggel a republikánusokhoz tartozik.

Ezzel a hatalommal azonban idővel a részegség, a visszaélés, az öntömjénezés is vele jár – márpedig e veszélyekkel szemben a GOP (Grand Old Party – a republikánusok népszerű elnevezése – a szerk.) Bush elnöksége alatt vajmi kevés immunitást mutat. Joggal merülhet tehát fel a kérdés, mely szerint végül is kinek kedvez inkább O’Connor hivatalba lépése?

Mint az köztudott, Bush élvezi saját táborának stratégiai és pszichológiai támogatását. Még sincs béke hátországában: a mai konzervativizmus számos eleme szinte összeférhetetlen más összetevőkkel, s az egyetlen vitathatatlanul közös alapot csupán a liberalizmus megvetése jelenti. Az elnök filozófiája ennek megfelelően olykor egyre ellentmondásosabbnak tűnik a hagyományos konzervatív logikával összevetve, legyen szó háborúról, költségvetésről, homoszexuálisok jogairól. Ez a „sokszínűség” nem segít az elnök híveinek abban, hogy forradalminak érezzék vezetőjüket – még ha erre vonatkozóan érezhető is a lázas vágyakozás.

A radikalizmus, amelyet Bush maga is büszkén vall, talán hasznos lehet a választási harcban, ám a választások már jó ideje véget értek. Amikor az extrémizmus nyomán a republikánusok egy része nyilvánvalóvá teszi, hogy nem elégszik meg két hatalmi ág birtoklásával, hanem az összeset akarja, akkor olyasmire feni a fogát (’államszervezet’), amelyet a konzervatív tábor más része eredendően rossznak és minimalizálásra szoruló daganatnak kiált évtizedek óta. A múlt liberális vívmányait, a tág lehetőségeket a konzervativizmus saját politikai győzelme érdekében használja – s ezzel érvényteleníti.





© 2005-2006, Polgári Szemle Alapítvány