Lassan öt évtizede áll harcban egymással a kolumbiai FARC nevezetű gerillamozgalom és a kormány hadserege. A polgárháború mérlege: több mint egymillió halott és 6 millió menekült. Amióta 2002-ben az ország elnökének választotta a Harvardon végzett jogászt, Alvaro Uribe-t, azóta konszolidálódott a helyzet. Nőtt a közbiztonság, és a gazdaság mutatói is javultak. Uribe szereti magának elkönyvelni a sikert, legtöbbször azonban elfelejti hangsúlyozni, hogy Kolumbia sokat profitál az Egyesült Államok jóakaratából.

Az észak-amerikai kormányzat eddig 3,7 milliárd dollárt fektetett az ún. Kolumbia tervbe, mely célként a drogtermesztés leállítását és ezzel együtt a gerillák bevételeinek kiapasztását tűzte ki. Több ezer hektár kokaint égettek el vagy nyírtak le, az elmúlt három év alatt 51 százalékkal csökkent a drogelőállítás. (Hozzá kell tenni: a perui, bolíviai és ecuadori droggazdaság javára.)

A gazdasági és pénzügyi világ mindenesetre elégedett, a Kolumbia-terv biztonságot teremtett számukra. Egyes városokban fokozott katonai ellenőrzést vezettek be, és Uribe elnök fel is hívja a figyelmet az elért eredményekre: hivatalba lépése előtt évente 30 ezer gyilkosság és 3 ezer emberrablás volt, míg ez ma már csak 6 ezer gyilkosság és 167 emberrablás évente. De azért hozzáteszi: „Ez még mindig nagyon sok.”

A megmaradt erőszak és bizonytalanság ellenére a gazdaság ki tudja használni a megjavult helyzetet. Immár harmadik éve, így idén is 4 százalékkal nőtt az ország bruttó hazai összterméke. A katasztrofális biztonsági helyzetre való tekintettel, néhány évvel ezelőtt még lehetetlen lett volna Kolumbiával kereskedelmi kapcsolatba lépni, de ma már 200 millió euró összegben virágot exportál Németországba, amivel Kenya után a második legnagyobb exportőr az ágazatban. Ma már nem kell attól tartani, hogy a virágokkal együtt drogot is csempésznek a határokon kívülre.

Latin-Amerika többi államától eltérően Kolumbiában a sikernek nem a magas olajvagy más nyersanyagár az oka. Ennél sokkal fontosabb tényező, hogy a vállalatok ismét bizalmat helyeztek az ország gazdaságába. A beruházások részesedése a nemzeti össztermékből 13,9%-ról (2001) 19,5%-ra (2004) nőtt. Egyedül a hazai beruházások 2003 és 2004 között 33 százalékkal nőttek, főleg a textil, és kémiaiparba folyt sok pénz. Ráadásul a nemzeti valuta visszatért a pénzpiacra, 2004 végén sikerült a kormánynak kolumbiai pesóban kölcsönöket adni. Erre nem sok latin-amerikai ország volt képes. A pénzpiacokat, úgy látszik, nem zavarja a Kolumbiát környező területek krízise: Ecuadorban és Bolíviában is elkergették az elnököt hivatalából. Sőt, a beruházókat az sem zavarja, hogy minden második kolumbiai szegénységben él.