Gerhard Schröder könnyes szemmel vesz búcsút a hatalomtól. Október elején kamerák előtt közli: „A következő kormányzásban nem fogok részt venni.” És rövid mozdulattal kezével letörli könnyeit. Egy rövid pillanat erejéig visszatért a médiakancellár. Willy Brandt utolsó „unokája” hét évig irányította az országot. 1998-ban lépett hivatalba, akkor még legszívesebben egy nagykoalíciót alakított volna; paradox módon idén pont egy nagykoalíció tesz pontot a 61 éves kancellár pályájára. Joschka Fischer és Schröder, a „piros-zöld projekt” garantálói már a múlté. Ami maradt: 5 millió munkanélküli, drasztikusan eladósodott állami háztartás, erodálódott szociális rendszer. Pedig az Agenda 2010-zel és a Hartz IV elnevezésű gazdasági programmal akár sikeresek is lehettek volna.

Schröder soha nem volt a hosszú távú célok embere. 1998-ban így mondta: „a kormányzás jó muri” A gazdasági miniszter és SPD-elnök Oskar Lafontaine-t elkergette hivatalából, és hamarosan a „basta”-kancellár nevet kölcsönözték neki. Sok alkalmazott arra panaszkodott, hogy fontos döntésekről csak a médiából értesültek. A párt, amelyet Lafontaine után Schröder vett át, a főnökét csak ritkán láthatta. Nem úgy, mint elődje, Helmut Kohl, aki híresen nagy odafigyeléssel ápolta a helyi egyesületekkel a kapcsolatot. Az elmúlt években még SPD-s tartományi elnökök is hiába vártak Schröder telefonhívására. Egyetlen politikai szereplő tudott csak egyenrangúvá válni: a külügyminiszter, Joschka Fischer. Lassan bizalmas kapcsolat szövődött kettőjük között. Barátságnak ugyan nem volt nevezhető, inkább érdekkapcsolatnak, aminek nyomban véget is vetett Schröder, amikor már nem volt számára hasznos. Az új választások kiírásának tervébe is csak akkor avatta be a zöldpárti kancellárhelyettest, amikor már meghozta a döntést. Mindezt annak ellenére, hogy 2002-ben Fischernek köszönhetően tudott ismét nyerni a választásokon. 2002- ben a mellette álló politikusok úgy látták: kedvetlenül áll ismét hivatalba, és csak 2003-ban változtatott a „letargia”-politikán, egyből sokkolta is a pártot az Agenda 2010-zel. Az Észak-Rajna-Vesztfáliában tartott vesztes választások után május 22- én pályafutása legnagyobb taktikai hibáját követte el, amikor előrehozott választásokat követelt. Schröder mindig nagy játékos volt. Mindent egy kártyára tett fel, és vállalta a vele járó kockázatot. Ezúttal is majdnem sikerült neki. De csak majdnem.