– Mint gondol, Bajomi úr, mint egyetemi adjunktus, törekszik a magyar elitképzés az egyenlőségre?

A kommunizmus bukása után a magyar felsőoktatás gyökeresen megváltozott. Megszűntek a pártiskolák, és a felvételizők származása többé nem számít. A nagy bezártságot felváltotta a szakok nyitottsága: tíz év alatt megkétszereződött a 19 és 24 év közötti tanulók száma. Mivel ez a változás egy nagy gazdasági válság közepette zajlott, nem meglepő, hogy finanszírozásuk vagy magukra, vagy családjukra hárult. Az állami karokban a tanulók többségét az állam finanszírozza, de ma már vannak fizetős helyek is azok számára, akik ugyan sikeresen felvételiztek, de már nem jutott pénz oktatásukra. ők nem feltétlenül gazdagok, csupán szüleik készek áldozatokat hozni, mivel több az esélyük az állami finanszírozásra azoknak a jómódú családból származó tanulóknak, akik szelektív iskolába jártak.

– Fontos a diákok mobilitása, ha figyelembe vesszük, hogy már bárhol a világon folytathatják felsőfokú tanulmányaikat?

A magyaroknak megvan a lehetőségük kimenni tanulni a nyugati országokba, csupán az árak tartják őket vissza. Mivel Magyarországon olcsóbb az élet, úgyanúgy, mint az akár idegen nyelven is végezhető tanulás, a magyar egyetemek számos külföldi tanulót vonzanak magukhoz, főleg a szegényebb országokból, de akadnak jelentkezők Németországból és a skandináv országokból is bizonyos területekre, mint pl. az orvostudomány.

– Hogyan fog fejlődni a magyar elitképzés?

A jövőben a friss diplomásoknak olyan munkákkal kell megelégedniük, amelyek kevésbé felelnek meg várakozásaiknak, mivel az előkelő helyeket nagy részben azok foglalják el, akik megfelelő társadalmi és kulturális tőkével rendelkeznek. Az efféle kiváltság már kiskoruktól lehetővé teszi számukra, hogy előkelő iskolákba járjanak, és tanulmányaik egy részét Nyugaton végezzék. A magyar felsőoktatás egyre jobban beilleszkedik a kiterjedt piacba, és próbálja érvényesíteni előnyeit, mint pl. a külföldieknek való olcsóbb oktatás. De ahhoz, hogy a képzéseket el lehessen adni ezen a piacon, tartani kell egy bizonyos tudományos színvonalat. Vajon képes lesz erre a magyar felsőoktatás, ha ilyen kevés pénzt áldoznak a tudományra? Az is kérdéses, hogy mi lesz azoknak a tudományágaknak a jövője, amelyekre már nincs akkora érdeklődés, illetve akik a döntéseket hozzák, nem látnak bennük annyi pénzt. A pénzt, ami egyre inkább átveszi a hatalmat a tudás felett.