A főiskolákra szóló jelentkezési procedúra a sokat emlegetett „amerikai utazás” egy tipikus szakasza. A diákok jelentős része számára gonosz és bonyolult árnyként jelenik meg, amellyel talán jobb nem is találkozni. Egy olyan országban, ahol a főiskolai diploma az egzisztenciális és társadalmi boldogulás előfeltétele, a gazdag és felső középosztálybeli diákok biztonságban érezhetik magukat jövőbeni lehetőségeiket illetően. Nyilván nem mindegyikőjük kerül be a vezető egyetemekre, ám olyan főiskolákra igen, amely középtávon képviseli érdekeiket. A többi réteg számára azonban a bekerülés nehéz, s a tendenciák azt bizonyítják, hogy egyre nehezebb. A nemzet szellemi kapacitása és akadémiai teljesítménye egyaránt lefelé tendál, ha a szegényebb diákok tömegei kimaradnak a főiskolákról. Egy átlagos BA (bachelor) diploma megszerzéséhez olyan családi háttér szükségeltetik, melynek éves bevételei elérik a 90 000 dollárt. Márpedig azon családok fiai közül, melyek bevételei nem haladják meg a 35 000 dollárt, csupán minden tizenhétből egyetlen diáknak jut ösztöndíj, tandíjmentesség. Ez pedig nem az az út, ahogyan a modern meritokráciának működnie kellene. Az amerikai felsőoktatási rendszer a huszadik század közepén teljes felülvizsgálaton ment keresztül. Az SAT rendszer széles körű bevezetése megteremtette a munkásréteg fiataljai számára az akadémiai lehetőségeket. A szükségleteknek megfelelően nyújtott kormányzati anyagi segély célja volt, hogy mindenki számára esélyt teremtsen, aki főiskolán szeretne tanulni. E vízió részben megvalósult, a kisebbségek számaránya az amerikai felsőoktatásban az 1960-as évek óta folyamatosan emelkedik, s a főiskolai campusok ma szinte összehasonlíthatatlanul sokszínűbbek, mint fél évszázada. Mindezek mögött azonban nem történt valódi társadalmi váltás. Ezt bizonyítja, hogy bár több szegény diák iratkozik be a főiskolákra, mint az 1970-es években, ám így is jóval kevesebb szerez diplomát, mint a tehetősebb családokból származók közötti arány. Mindezekről pedig a felsőoktatási rendszer legszívesebben hallgat.