Az első kép, ami Oroszországról eszünkbe jut, az egy szegénység sújtotta, aranyórában legénykedő óriás képe. Az arany persze fekete, hiszen Oroszország Szaúd-Arábia után a világ második legnagyobb olajkészletével rendelkezik. Mikor az olaj ára az egekbe szökött, a Kremlt leginkább az a kérdés foglalkoztatta, hogy mit is kezdjenek a hirtelen jött rengeteg pénzzel.

Az olaj megváltoztatta Oroszországot – de Moszkvát mindenképpen. Mindenhol a gazdagodás jelei: élénk tőzsdei piacok, az ingatlanárak az elmúlt öt évben megháromszorozódtak, új előkelő éttermek, reklámplakátok tömkelege lepte el a várost. A Kreml mellett mindenfelé új épületeket húznak fel – egy ötcsillagos szállodát itt, egy üzletközpontot ott. A Bentley-szalonokban sehol máshol nincs olyan forgalom, mint Moszkvában. De nem minden olajdollár kerül forgalomba, ugyanis tavaly a kormányzat egy stabilizációs alapot hozott létre, mely július 1-jén 21 milliárd dolláros egyenleget mutatott, azonban az év végére elérheti az 52 milliárd dolláros szintet, ami a GDP 7 százaléka.

Moszkvában komoly vita bontakozott ki arról, mit is kellene kezdeni ezzel az összeggel. Egy része a szovjet államadósság visszafizetésére megy. Borisz Kagarlickij, az Institute for Globalization Studies igazgatója szerint azonban a kormány nem tudja, mit csináljon a fennmaradó összeggel. Egyesek a szociális kiadásokra, mások infrastruktúra-fejlesztésre költenék a pénzt, de vannak olyanok is, akik az ország biztonságát szeretnék növelni a pénzalapból. Mindezalatt Alekszej Kudrin pénzügyminiszter és German Gref gazdasági miniszter úgy gondolják, hogy a legjobb stratégia kifizetni a 107 milliárd dolláros államadósságot, majd a fennmaradó összeget félretenni a válságos időkre, amikor az olaj ára vagy a termelés szintje visszaesik. Úgy vélik, hogy a pénz elköltésével csak leállítanák a beindított gazdasági reformokat, inflációt gerjesztenének, és aláásnák az ország makrogazdasági stabilitását.

Az igazat megvallva a jelenlegi orosz helyzetben már felfedezhetők a „holland betegség” jelei, melyekkel először az 1970- es években találkozhattunk Hollandiában, amikor is az Északi-tenger olajmezőiből óriási pénztömeg áramlott az országba. Majd az olajexport hirtelen megugrása a holland valuta felértékelődéséhez vezetett, ami aláásta a kereskedelmet a hagyományos ágazatokban. Az orosz olajfüggőség növekedését látva az elemzőkben hasonló aggályok fogalmazódnak meg. Ilyen formában a pénzügyi alap inkább árt, mint használ az orosz olajipar számára. De a növekvő korrupció is egyre nagyobb problémát jelent. A Transparency International a 2002-es 71. helyről 2004-re a 90. helyre fokozta le Oroszországot e téren. Az ország egyszerűen nem rendelkezik a megfelelő intézményekkel, melyek kezelni tudnának a kormányhoz beáramló ekkora pénztömeget – mondja Konsztantin Ruskov, a gazdasági minisztérium munkatársa. „Tegyük fel, hogy döntés születne arról, hogy az egyik régiónak adunk 100 millió dollárt. Azonnal el fogják lopni az összeget.” Mások arra is felhívják a figyelmet, hogy a magas olajárak és a demokratikus államberendezkedés között negatív korreláció fedezhető fel. Az olajárak emelkedésével a kormány ugyanis egyre elkeseredettebb eszközökhöz nyúl, hogy rátegye a kezét az ország olajkészletére. „8 dolláros olajárak mellett Mihail Hodorkovszkij is szabad lenne” – mondja Borisz Nemtszov egykori miniszterelnökhelyettes.

Ami az átlagos orosz állampolgárt illeti, nem sokan gondolják, hogy az olajbevételeket rájuk fogják fordítani. Általánosan uralkodik az a nézet, hogy az olajból származó hasznot elsíbolják, és a hivatalnokok szétosztják egymás között. Az olaj jólétet hozott – de csak kevesek számára.