Nehéz kimondani, de szeptember 11. eredményekkel is járt Amerika számára: a lakosság jelentős része számára érthetővé vált, miért fontos figyelmet fordítanunk a világon, akár tőlünk igen távol történő eseményekre – mert azok közvetlen biztonságunkra is hatással lehetnek. E felismerés fontos volt, ugyanakkor kizárólag külső veszélyként definiálta az iszlamizmust. Eszerint a Nyugat – Amerika és Európa – célpontjai a terrorizmusnak, ám nem forrásai, amelyek ugyanis távoli helyeken, távoli kultúrákban keresendők. Az idei év júliusában, Londonban elkövetett robbantások talán árnyalhatják ezt a téves mítoszt. A britek most láthatják, hogy az iszlám fundamentalizmus akár őshonosnak is tekinthető a szigetországban. Felismerhetik, hogy Nagy-Britannia akár exportőre is lehet a terrorizmusnak, mert az országban kontroll nélkül felnövő és szélesedő radikális iszlám generációk innen indulva követhetik el támadásaikat nem csupán Londonban vagy New Yorkban, de a gyökerekhez viszszatérve akár a Közel-Keleten is.

Három Nagy-Britanniában tevékenykedő vallási vezetőről is tudunk, aki a fundamentalizmus ideologizálásában világszinten is jelentős szerepet játszik: Sheik Omar Bakri Mohammed, Abu Hamza Al Masri és Abu Qatada. Dokumentációkkal bizonyítható, hogy közülük Abu Qatada közvetlenül is igen nagy szellemi hatást gyakorolt Abu Musab Al Zarquawira, az iraki ellenállók mai legfontosabb vezérére. Az ilyen jellegű példák élesen rámutatnak a brit tolerancia meggondolatlanságára és egy magasabb fokú éberség szükségességére a jövőre nézve. Új intézményi politikára van szükség a szigetországban tevékenykedő vagy oda tartó vallási személyiségek irányába. Olyan korlátokra, amelyek ellehetetlenítik a dzsihádista ideológiák sikeres terjesztését belföldön. Ám ez nem vonatkozhat csupán a britekre, hiszen hasonló problémákkal néz szembe Franciaország is.