DR. JÁROSI MÁRTON gépész- és energetikus szakmérnök, az Energiapolitika 2000 Társulat elnöke.
Több mint tíz éve nem készült Magyarországon átfogó energiapolitikai koncepció. Az energiaipari privatizáció és liberalizáció, valamint uniós csatlakozásunk alapvetően új helyzetet teremtett, az új nemzeti energiapolitika (stratégia) kidolgozása sürgető feladattá vált.
Helyzetelemzés
Az energetika alapvető ellentmondása. Az energiaátalakítás minden formája irreverzíbilis, növeli az entrópiát, az ember ökológiai lábnyomát1 a Földön, miközben igényt elégít ki. Az energiaigények ellátási szintjét a civilizált világban a fejlettség, az életminőség mérőszámának, a kultúra részének tekintik. Az igényeket mesterségesen még gerjesztik is, miközben az ellátási egyenlőtlenségek az egekbe szöknek.
A környezetvédelmi törekvések is a globális manipuláció áldozatává válnak. A legnagyobb szennyező USA nem ratifikálta a Kiotói (CO2) Egyezményt. A mesterségesen alakított virtuális világban a szegény országok kibocsátási kvótáival a gazdagok kereskednek.
Ki hoz itt áldozatot a jövőért? A környezetkímélőbb energiatermelési megoldások drágábbak, újratermelik az alapproblémát. Az ún. megújuló energiák támogatása tovább növeli a fogyasztói energiaköltségeket, miközben a befektetők extraprofithoz jutnak.
Ezek az ellentmondások nem oldhatók fel könnyen, mégoly hangzatos elvekkel sem lehet az adott történelmi és társadalmi viszonyok között az egyénen és egy-egy országon számon kérni a világproblémák megoldását.
Az ellentmondáshoz való tisztességes hozzáállás az, ha az egyén és a nemzet az erőforrásaival arányosan segíti elő a jó irányú változásokat; ezen az alapon kell nekünk, az adott történelmi korszakban, a magyar energiapolitikát is megfogalmazni.2
Rendszerváltozás az energetikában. Az energetikai rendszerváltozás Magyarországon a nemzeti energetikai piacoknak a globális tőke általi kisajátításaként írható le. A piacok megszerzése az EU-hoz történő csatlakozás előkészítésének jegyében történt. Az 1992-ben piaci szerkezetűvé alakított állami tulajdonú energiaipar már alkalmassá vált a piaci viszonyok szerinti működésre. Ennek ellenére a rendszerváltozás utáni energiapolitika, lényegét tekintve, a privatizáció és a liberalizáció megvalósítását3 tűzte zászlajára, s az egységes energiaszolgáltató rendszerek szétzilálását eredményezte4. Ez elsősorban a szélsőségesen neoliberális gazdaság- és energiapolitika következménye, amely a korlátlan privatizációt és a liberalizációt a fejlett világhoz való felzárkózás feltételeként állította be.
A rendszerváltás utáni kormányzatok fokozatosan vonultak ki az energetikából. Sem tulajdonosi, sem pedig szabályozási oldalról nem gyakoroltak meghatározó, felelős, közösségi érdekű befolyást az energetikára, amely mára a liberális befektetői érdekek függvénye lett.5 Energiapolitikai stratégiáról tehát nem beszélhetünk, csak sodródásról, a befektetői elvárásoknak való, gyakran kritikátlan megfelelésről. A politika nem támaszkodik szakmai- tudományos elemzésekre és vizsgálatokra. Az országnak nincs parlament által jóváhagyott, aktuális energiapolitikai koncepciója.
Magyarország energiamérlege
Energiafolyamatok. Az energiaátalakítás (szolgáltatás) hatásfokát az ún. „végső energia” és a primer energia aránya fejezi ki. A fogyasztói felhasználási veszteségek levonásával adódik a hasznos energiafelhasználás. Az energiapolitikának a teljes energiafolyamatra kell hatnia annak érdekében, hogy a hasznosított energiához minél kevesebb primer energia kerüljön felhasználásra. Ezt kívánja meg a gazdálkodási és a környezetvédelmi szempont is. Az iparban végbement szerkezetváltás következtében a hazai energiafelhasználás hatékonysága – és ezzel a GDP-re vonatkoztatott hatékonysága is – az utóbbi évtizedben jelentősen javult. Ez kedvezően hatott a környezetterhelés mértékére is. A kapcsolt energiatermelés – az együttes hőés villamosenergia-termelés – terjedése révén javult az energiaszolgáltatás hatásfoka is. Ugyanakkor az energiafogyasztás hatásfoka változatlanul nagyon alacsony, mintegy 43%-ra becsülhető. Emiatt az energiahasznosítás hatásfoka (a hasznos energiafelhasználás és a primerenergia-igény hányadosa) alig javult.
Energiaforrások. A hazai primer energiahordozó-források mind relatív, mind abszolút mértékben csökkennek, az importrészarány 2003-ban már 64% volt. Az elérhető források árszintje növekszik. Az országos energiahordozó- mérleg legfontosabb adatait a 1. ábra tünteti fel.
1. ábra: Az országos energiahordozó-mérleg %-ban az importrészarány feltüntetésével, 2003
Energiafelhasználás. Az összes energiafelhasználás a rendszerváltás óta stagnált vagy alig növekedett, s erre a jövőben sem kell számítani. A közvetlen végső energiafelhasználás forrását tekintve 40,3%-ban földgáz, 26,4%-ban folyékony szénhidrogén, az összes szénhidrogén-felhasználás 66,7%. A megújuló energiaforrások nem képviselnek számottevő szerepet. A lakossági és kommunális felhasználás részaránya 60,2%, a közlekedésé 17,2%, ami megközelíti az ipar 19,5%-os felhasználását.
Energiaigények. A jövőben az összes energiaigény enyhe csökkenését, esetleg stagnálását és a villamosenergia-igények közép-, illetőleg hosszú távú állandóságát indokolt feltételezni, miközben az egyes évek energiaigénye ingadozhat e körül a stabil átlag körül.
A megújuló energiaforrások energetikai szerepe a hazai közvélekedésben túlértékelt. A költség/haszon szemléletben nem minden esetben indokolható a piactorzító állami ártámogatás, amely növeli a fogyasztóiár-színvonalat; a fejlesztési támogatás pedig fontosabb helyekről von el forrásokat. A kötelező átvételű megújuló villamosenergia-források egy részének értékelhető teljesítőképessége a fogyasztói igények ellátása szempontjából kicsi, ezért jelentős tartalékkapacitások létesítését vonják maguk után, rendkívüli rendszerszabályozási terheket, többletköltségeket okoznak. Kitörési pontot jelenthet viszont a biomassza-hasznosítás,6 ideértve a biogáz-hasznosítást is. A biomassza-hasznosításhoz kapcsolódó energetikai növénytermesztés (motorhajtóanyagok, energiaerdő, energiafű) azért is nagy jelentőségű, mert az EU-előírások szerint több mint egymillió hektár földterületet kell kivonni az élelmiszer célú növénytermesztésből.
Energiapiacok. Energiapolitikai szempontból a természetes monopóliumokként jellemzett, vezetékes energiaszolgáltatások piacai a lényegesek. Az egyéb tüzelőanyagok piaca vagy nem jelentős súlyú, vagy már jól működő szabadpiac (motorhajtóanyagok, szilárd tüzelőanyagok), esetleg integrálva vannak más piacokba (energetikai szenek), így működésükhöz elegendő csupán a megfelelő jogi szabályozási környezet.
FÖLDGÁZPIAC
Tulajdonviszonyok. A privatizáció során a gázszolgáltató társaságokat külföldi – főleg német és francia – szakmai befektetőknek adták el. A gázszolgáltató társaságokban 59% tulajdonrészt szereztek a külföldi befektetők, a 40% magyar tulajdonból 22% volt az önkormányzatoké. Azóta különféle „piaci műveletek” eredményeként a multinacionális gázszolgáltatók szinte kizárólagos tulajdonosokká váltak. (1. táblázat)
1. táblázat: A gázszolgáltatók tulajdonviszonyai, 2004. június
A gázüzletág. A MOL Rt. gázüzletága kizárólagos szerepet tölt be a lakosság földgázellátásában, de befolyásolja a villany-, és a távhőpiacot is, hiszen a villamosenergia-termelés 40%-át a gázfűtésű erőművek adják, a távfűtés pedig csaknem teljes mértékben földgázbázisú. A privatizáció ellenére a MOL Rt. a gázipar területén – ellátási kötelezettsége és gáztermelő tevékenysége mellett gázértékesítői jogosítványa révén – eddig kulcsszerepet töltött be. A gázüzletág veszteséges voltára, illetve a világpiaci árakra hivatkozva a MOL Rt. folyamatosan zsarolta a kormányokat az áremelés érdekében. Az Orbán-kormány – a gázárak féken tartása céljából – 2002-ben felvetette a gázüzletág visszavásárlását, ami a kormányváltás után azonnal lekerült a napirendről.
A külföldi multinacionális energiaszolgáltatók tovább növelik befolyásukat a magyar földgázpiacon. A gázüzletágat (a Földgázellátó Rt. és a Földgáztároló Rt. 75%–1 részvényét) 2004 novemberében az az E.ON(-Ruhrgas) vásárolta meg, amely tulajdonosként a Dél-dunántúli Gázszolgáltatóban, a Fővárosi Gázművekben és a Közép-dunántúli Gázszolgáltatóban már jelen volt a földgázpiacon. A megállapodás szerint két éven belül a Földgázszállító Rt. 75%–1 részvényét, vagyis a szállítást is megvásárolhatja, tehát a teljes infrastruktúra a tulajdonába kerülhet. Ha ehhez hozzávesszük, hogy az E.ON a MOL Rt. és a Gazprom 50-50%-os tulajdonában lévő Panrusgáz Magyar–Orosz Gázipari Rt. gázimportáló cégből is kivásárolta a MOL Rt. részét, akkor világossá válik, hogy gyakorlatilag a stratégiai jelentőségű teljes gázellátó vertikum birtokába kerülhet.
Az E.ON Európa három legnagyobb villamosenergia- társaságának egyike, amely régiónkban is egyre jelentősebb szerepet tölt be mind a gáz-, mind pedig a villanypiacon. Magyarországon az észak-dunántúli, a dél-dunántúli és a tiszántúli áramszolgáltatóknak és a debreceni kombinált ciklusú gázerőműnek a tulajdonosa. Épül a nyíregyházi gázturbinás erőmű, sajtóhírek szerint Mohács és Győr közelében terveznek egy-egy nagy gázturbinás erőművet építeni. Ennek révén Bajorországtól Horvátországig egy összefüggő ív alakú területen kizárólagos joga van az áramszolgáltatásra, s növelni igyekszik a villanytermelésben való részesedését is. A tranzakció brüsszeli jóváhagyása esetén olyan – a tüzelőanyag-ellátástól a villanyszolgáltatásig terjedő – szupermonopólium jönne létre, amely befolyásolhatja az erőművek földgázvásárlási átlagárát, a villamosenergia-fogyasztók terheit és a hőszolgáltatás árait is.
Földgázárak. 2002-ben az akkori kormány korlátozta a gázáremelést. Az új kormány a MOL Rt. nyomásának engedve a gázárakat jelentősen (két év alatt 45%-kal) megemelte. Ennek következtében a „gázüzletág vesztesége” – amelyet az olcsóbb hazai termelés figyelembevétele nélkül, csak világpiaci beszerzési árakkal számoltak – csökkent, s 2004 óta már nyereséges a gázüzletág. 2003 októberétől a gáztörvény módosításával a lakossági gázdíjak növekedését fékező kompenzációs rendszert vezetett be a kormány, amelynek forrása a behozatali (import) ár és az olcsóbb hazai kitermelési ár különbözetének a 12%-os bányajáradék feletti része, amit a hazai gáztermelő MOL Rt.-nak kell befizetni. Csakhogy ez a kompenzáció fokozatosan csökken, majd eltűnik, hiszen a hatóságok minden évben 24%-kal nagyobb belföldi kitermelési árat ismernek el a gáztermelő MOL Rt.-nek. 2005-ben eddig már két alkalommal emelték a földgázárakat, politikai megfontolásból, elsősorban a nem lakossági fogyasztásnál. A főelosztó-vezetéki gázár 2005. január és 2005. november között több mint 50%-kal növekedett. Előbb-utóbb a piaci szereplők kikényszerítik a lakossági gázár emelését is. A hatékony árkompenzáció bevezetése elkerülhetetlenné válik a szociálisan rászoruló fogyasztók esetében.
Villamos piac
Tulajdonviszonyok. Mára a hazai közcélú erőművek teljesítményének 77%-át, termelésének 60%-át a külföldi tulajdonú erőművek adják. Az áramszolgáltatók részvényeinek döntő többsége külföldi szakmai befektetők tulajdonában van, csak egy kisebb, nem meghatározó részvénypakett van – még átmenetileg – a tőzsdén. A korábbi állami villamos társaság meggyengülésével párhuzamosan az MVM Rt.-nél sokkal nagyobb és komplexebb nemzetközi monopóliumok leányvállalatai vették át a vezető szerepet Magyarországon.
Erőművek. A termelői piacon mintegy 10 számottevő erőmű van, amelyek közül 4 a meghatározó, ezek adják a termelés 80%-át. A négy meghatározó erőművi társaság: az MVM (Paks), az Electrabel (Dunamenti), az RWE (Mátra) és az AES (Tisza) (3. ábra).
3. ábra: Az erőművek piaci részesedése tulajdonosok szerint, 2003
Ezek közül csak a Paksi Erőmű van állami tulajdonban.
Az ellátásbiztonság középtávú fenntartását és a fogyasztói árak mérséklését jelenleg a közüzemi nagykereskedői jogosítvánnyal rendelkező MVM Rt. biztosítja. Saját erőművei (Paks, Vértes) révén a termelés 41%-át adja, de a többi erőművel korábban kötött hosszú távú áramvásárlási szerződései (ún. erőművi portfóliója) révén befolyása a termelésre ma még 70%-os.
Átviteli hálózat, rendszerirányítás. A nagyfeszültségű átviteli hálózat az MVM Rt. tulajdonában van, a rendszerirányítást végző állami tulajdonú MAVIR Rt. most visszakerült az MVM-be. Ezzel Magyarországon is az úgynevezett TSO (Transmission System Operator) modell szerint történik a villamos átviteli hálózat irányítása és üzemeltetése, vagyis az átviteli és a rendszerirányítói engedélyesi tevékenységet egy társaság látja el, amely tulajdonosa is az átviteli hálózatnak. A magyar állam a MAVIR Rt.-ben fenntartandó, minimálisan 99%-os tulajdoni részesedését az MVM Rt.-n keresztül gyakorolja.
…a villamos piac privát szereplői jelentősen túlfinanszírozottak, ebből adódik a magas árszínvonal.
Áramszolgáltatók. A teljesen privatizált 6 áramszolgáltató három külföldi tulajdonosi csoporthoz (E.ON, RWE, EdF) tartozik. Az értékesítési oldalon, az együttesen fellépő áramszolgáltatók tényleges monopolhelyzetének káros következményeit a fogyasztók naponta érzékelhetik. Az értékesítési szektorban ugyanis már nincs hazai versenytárs. A privatizáció és a liberalizáció óta a villanyszolgáltatás minőségi színvonala csökkent, elmarad az európai átlagtól. Egy átlagos háztartás évente mintegy négy órán át marad áram nélkül.
Deformált költség- és jövedelemviszonyok. A privatizációt követően a villanyárak elszabadultak, és azóta állandóan emelkednek, például a lakossági nappali áram ára kereken háromszorosára növekedett. Az áremelések elsősorban a privatizált társaságok profitját növelték. A privatizáció óta mindig nagyobb volt a privatizációs szerződésekben garantált 8%-nál; 2004- ben az erőműveknél már 22,4%, az áramszolgáltatóknál 15,4% volt. Ez igen jelentős extraprofitot jelent, ha figyelembe vesszük, hogy pl. az USA 10 éves államkötvényeinek hozama 4% körül volt. Vagyis a villamos piac privát szereplői jelentősen túlfinanszírozottak, ebből adódik a magas árszínvonal.
Távfűtés
A távfűtés struktúrája. A termelés (erőművek és fűtőművek), a szállítás (távvezetékek) és a fogyasztói berendezések (hőközpontok és radiátorok) egyetlen, vertikális felépítésű technikai és gazdálkodási egységet képeznek. Ezzel szemben az erőművi hőtermelés jelentős hányada külföldi befektetők kezében van; a városi tulajdonú szolgáltatók pedig legtöbbször csak a szállítást birtokolják. A tényleges piacot a lakóközösségek képezik, amelyeknek birtokában vannak a fogyasztói berendezések. Ebben a struktúrában az önkormányzat nem tud hatékonyan gazdálkodni, képtelen árhatósági jogkörét eredményesen gyakorolni, mert az árat alapvetően meghatározó forrásoldalt nem tudja befolyásolni.
Városi energiaszolgáltatási üzemek. A városi közüzemek (gáz-, víz-, távhőellátás és villanyszolgáltatás, csatorna, szennyvíz-, kommunálishulladék-ártalmatlanítás) természetes tulajdonosa és üzemeltetője a helyi közösség, illetve a közösség képviseletében az önkormányzat. Ezeket a városi közműveket, ún. városi üzemeket (Stadtwerke) a nyugat-európai államokban is az önkormányzatok üzemeltetik. A rendszerváltozás utáni önkormányzati törvény helyesen rendelkezett a közüzemek önkormányzati tulajdonáról, de a törvényt éppen a kiárusító privatizáció érdekében módosították. A városok hőellátását biztosító (áram- és gázszolgáltató) közüzemek jelentős részben multinacionális cégek tulajdonába kerültek, miáltal a városi „fogyasztók”, illetve az általuk választott önkormányzat helyzete, úgy tűnik, hosszabb időre megpecsételődött.
Panelfűtés. A távfűtési rendszerek elsősorban a tömeges, iparszerű, házgyári lakásépítésekhez kapcsolódva alakultak ki az 1960-as évektől az 1980-as évek közepéig. A kor értékrendjének megfelelően e szolgáltatás működésének pénzügyi-gazdaságossági szempontjai háttérbe szorultak. Ezért a lakások, a távvezetékek és egyéb berendezések energetikai kialakítása nem volt összhangban a primer energiahordozó (földgáz) tényleges értékével. Különösen a rendszerek hőforrásai, a forróvíz-kazánok nem voltak energetikailag hatékonyak.
Fejlesztési tendenciák. A rendszerváltozás után a távfűtés helyzete is alapvetően megváltozott. Az állami dotáció megszűnésével és a gázárak növekedésével a szolgáltatási árak is nagymértékben növekedtek.7 Azóta egyes erőművekben, tehát hőforrás oldalon jelentős fejlődés valósult meg a korszerű kapcsolt hő- és villamosenergia-termelés, a kombinált (gáz-gőz) egységek létesítése révén, ami az erőműépítés sikerágazata lett. Az utóbbi évek kedvezőtlen tendenciája a viszonylag kis energetikai hatékonyságú gázmotoros „fűtőerőművek” létesítése, mivel a jelenlegi szabályozás a nem hatékony kapcsolt energiatermelést is támogatja, s ennek következtében nem ösztönöz a távfűtésben lévő „megtakarítási potenciál” kiaknázására.8 Történtek fejlesztések az erőművek és fogyasztók közötti elemeknél is, de mindez nem tudta a hatékonyságot alapvetően javítani, mert a fogyasztói veszteségek változatlanul elfogadhatatlanul magasak. Ennek csökkentése az utóbbi időben beindult „panelfelújítási program” keretében lehetséges, amelynél a – hőszigetelés mellett – a fűtési berendezéseket kiemelten kell kezelni.
Fogyasztói berendezések. A lakások energetikai megújítását a tulajdonosi és az ebből adódó érdekeltségi rendszer széttagoltsága is hátráltatja. A távfűtés korszerűsítésének egyik kulcskérdése a fogyasztói berendezések és a lakások energetikai rekonstrukciója, amit hátráltat a lakók gyenge pénzügyi helyzete. Ugyanis a nem túl magas használati értékű lakások többségében kis jövedelmű családok laknak.
Politikai környezet, az európai unió
Európai energiapolitika. Bár vannak erre irányuló kezdeményezések,9 de az Európai Uniónak sincs deklarált energiapolitikája, csupán egyes dokumentumai (direktívái) és részintézkedései; politikai nyilatkozatok mutatják a jövőben esetleg kialakuló koncepciót, az „energiapolitikát”. A 25 tagállam közül 11 rendelkezik deklarált energiapolitikával, de ezek közül 5 még az 1990- es évek előtt készült. A tagországok differenciált energiaszerkezetéből és körülményeiből adódó érdekkülönbségek miatt európai szinten nagyon nehéz megtalálni a mindenki számára elfogadható közös energiapolitika alapelveit. Erősen megkérdőjelezhető az unióban eddig uralkodó verseny- és kereskedelemcentrikus és nem emberközpontú energetikai szemlélet.
Energiafüggőség. Európa külső energiaforrásoktól való függése egyre növekszik, két-három évtizeden belül megközelíti a 70%-ot. A növekvő földgázigényeket csak növekvő importtal lehet kielégíteni,10 ezért meghatározó a külső függőség elkerülhetetlen növekedéséhez való viszonyulás. Az ellátásbiztonság kérdését is elsősorban e szempont szerint vizsgálják. A legfőbb politikai célkitűzés a külső igények mérséklése, a beszerzés diverzifikálása és a szállítási infrastruktúra bővítése, mert ez csökkentheti a beszerzési feszültségeket.11
Energiatakarékosság. Az igénynövekedés mérséklése, az energiatakarékosság deklarált közösségi cél. A takarékosság új eleme az épületek energetikai normatíváival foglalkozó direktíva. Az energiafelhasználást csökkenti az energiaátalakítások hatékonyságnövelése, aminek megtestesülése a kapcsolt hő- és villamosenergia-termelést támogató direktíva is.
Saját energiaforrások. A saját energiaforrások körébe tartoznak az ún. megújuló energiaforrások: biomassza, víz-, szél-, nap- és geotermikus energia. Felhasználásuk sokszor irracionálisnak tűnő erőltetése árnövelő tényező, rontja az unió relatív versenyképességét más országokhoz (USA, Kína, Oroszország stb.) képest. A most csatlakozott szegény országok esetében pedig egyre megfizethetetlenebbé teszi az amúgy is növekvő árú energiaszolgáltatást. Ugyanakkor a megújuló energiák használatának szorgalmazása számottevően nem növeli az ellátásbiztonságot.
Versenypiac. A liberalizáció az energiaszolgáltatás kereskedelmére terjed ki, csak rövid távú szempontokat képes érvényesíteni és nem hat vissza a termelői és szállítási rendszerek fejlesztésére. Az energiapiacok liberalizálásával párhuzamosan, Nyugat-Európában is soha nem látott méretű vállalati koncentráció és integráció ment végbe az energetikában, s ez a folyamat változatlanul tart. A korábbi nemzeti monopóliumoknál nagyobb, nemzetközi monopóliumok jöttek létre, amelyek politikai érdekérvényesítő képessége is növekedett. A kezdeti árcsökkenés után a szabadpiaci árak növekedtek.12 Az eddig tapasztalt nehézségek és problémák13 ellenére az Európai Unió döntéshozói végletesen elkötelezettek a versenypiac totális kiterjesztése mellett. Az esetleges visszarendeződésnek az energiaipar nagy társaságai is ellenállnak, mert már sikeresen alkalmazkodtak az új körülményekhez és erős piaci pozíciókat szereztek.
Ellátásbiztonság. Az árampiacon a liberalizáláskor fennálló kapacitástartalékok az EU-ban is kimerülőben vannak, és fejlesztések nélkül 2010-re teljesen elfogynak, folyamatos működési zavarok keletkezhetnek. A beruházások természetes ciklikussága átmeneti kapacitáshiányokat és -többleteket eredményez, s ez a liberalizált piacon óriási áringadozásokat gerjeszthet. A liberalizált piac alapfeltétele az átviteli hálózatokhoz való szabad hozzáférés, miközben a hálózatok direktívák szerinti fejlesztési kötelezettsége intézményesen nem garantált. Hasonló veszélyek fenyegetik a földgázpiacot is. A 2004-ben hatályba lépett új direktívák ugyan a korábbihoz képest hangsúlyosabban deklarálták az ellátásbiztonság növelésének szükségességét, de garanciális feltételeket nem írtak elő, azt a tagállamokra bízták. S valóban, az energetika alapkérdései csak tagállami (nemzeti) keretek között rendezhetők. Jól példázza ezt a UCTE14 filozófiája: a villamosenergia- ellátás biztonsága nemzeti kategória, a korlátozott mértékű kisegítés a közösségi célkitűzés.
Energiapolitikai kritikák. A 2000-ben Lisszabonban kiadott stratégia szerint „egy erősebb gazdaság a fenntartható fejlődést és szociális szempontokat biztosító környezetpolitikák mellett munkahelyteremtéshez fog vezetni.”
Ezt – egyebek mellett – a versenyképes energiaáraknak kellett volna elősegíteni. Újabban európai szakértői körökben is bírálják a stratégia megvalósulását, rámutatva, hogy a liberalizációra történő felkészülés során elért költségcsökkentések nem minden esetben kerültek át a fogyasztóiár-csökkentésekbe, sőt a többletadók és többletterhek áremelésekhez vezettek. Az egységes európai megközelítés az üvegházhatású gázkibocsátás fékezésére további piactorzulásokhoz és a versenyképesség csökkenéséhez fog vezetni a „nem Kiotó” világhoz képest. A bírálók felvetik, hogy az európai ipar koherens, stabil és reális energiapolitikát igényelne. A kritikákban felmerül, hogy Európa számára reálisan elérhető, CO2-mentes energiaforrás a nukleáris energia.15
Uniós politika befolyásolása. Magyarország az Európai Unió tagjaként visszavonhatatlanul a versenypiac mellett kötelezte el magát az energetikában is, azonban ennek mértéke, kiterjedése és működési jellege jelentős bizonytalanságokat, de lehetőségeket is tartalmaz, amit az erősödő energiapolitikai kritikák megalapoznak. A versenypiac terjedése kapcsán fel kell készülni a fizikai kereskedelem látványos növekedésére, az energiatranzit fokozódására is. A tagországok szerepének szűkülése mellett várhatóan növekedni fog a régiók, országcsoportok szerepe. Az ország szuverenitásának csökkenésével előtérbe kerülnek a területi és különféle csoportérdekek. Csatlakozásunk után azonban már nemcsak alkalmazkodnunk kell az EUjoganyaghoz, hanem az egyenjogúságra támaszkodva alakíthatjuk is azt.16 Az irányelveknek az újonnan csatlakozott országok adottságaihoz illeszkedő, differenciált kezelése mellett, a negatív hatások mérséklése és a lehetséges maximális előnyök kihasználása az elérendő cél.
Az energetika jövőképe és eszközei
Energiapolitikai célok. Az energiapolitikának koronként más-más céljai kerültek előtérbe. A magyar energiarendszerek kialakulásakor az ellátásbiztonság és a legkisebb költség elve határozták meg az energiapolitikát. Ez az extenzív iparfejlesztés korszaka volt, amikor létkérdést jelentett a szükséges energiamennyiség rendelkezésre állása úgy, hogy minimális erőforrást kössön le.
A rendszerváltozás utáni időszakban – az állami tulajdon privatizálása és az önkormányzatok tulajdonfosztása mellett – a befektető magántársaságok érdekeinek kiszolgálása volt az uralkodó tendencia. A mindenkori magyar kormányok lényegében a külföldi befektetők érdekei szerint alakították az aktuális kormányzati energiapolitikát. Fokozatosan előtérbe kerültek a környezetvédelmi követelmények is. Látni kell azonban, hogy a nyugat- európai „környezeti elvárások” gyors átvétele, a mi életszínvonalunk mellett, elviselhetetlen fogyasztóiár-növelő tényező lehet.
A magyar hagyományoknak megfelelően az egyik legfontosabb hazai „energiaforrásunk”, az energetikai tudás ma még rendelkezésre áll.
Demokratikus viszonyok között természetes jelenség az egyes társadalmi csoportok törekvéseinek megjelenése is. Magyarország energetikája szempontjából az EUtagság fokozatosan egyre meghatározóbb lesz, ezért kell az uniós környezettel is számolni. A megvalósítandó politika e célok, különböző súllyal figyelembe vett kombinációja, hiszen a célok egymásnak részben ellentmondanak, miközben értékeket és érdekeket fejeznek ki.
Az állam szerepvállalása. Nemzeti konszenzussal kialakított, nem a választási ciklusok aktualitásaihoz, hanem a nemzeti megmaradáshoz, a globális világban is a nemzeti keretek között élhető élethez szükséges, törvénybe foglalt energiastratégiát (energiapolitikát) kell kialakítani. A kialakult vegyes tulajdonú energetikában helyre kell állítani a nemzeti szuverenitást megtestesítő állam (önkormányzat) felelős szerepét.17 Az állam alapvető feladata politikai, tulajdonosi és szabályozási eszközeivel az energiapolitikai célok megvalósítása. A megvalósításhoz állami/közösségi intézményrendszer és szerepvállalás kell, amelyet a ma még meglévő szakértelem bázisán létre lehet hozni. A magyar hagyományoknak megfelelően az egyik legfontosabb hazai „energiaforrásunk”, az energetikai tudás ma még rendelkezésre áll.
Szakmai szervezetek. A nemzeti energiapolitika kialakításában és megvalósításában jelentős szerepet kaphatnának a civil szakmai és társadalmi szervezetek, ha a nemzeti érdekek szerint működnének. Bibó István szerint „különleges európai teljesítmény a hatalommal szemben nem puszta szolgai viszonyban álló értelmiségi réteg kifejlődése”,18 vagyis szerinte az európaiság a hatalomtól független értelmiséget tételez fel. A rendszerváltozással elvileg megnyílt a szellemi felszabadulás lehetősége a szakmai és civil szervezetek előtt is. A gazdasági és társadalmi átalakulás eltelt időszakában azonban a szakmai és civil szervezetek többsége nem tudta az említett fontos szerepét betölteni.
Hazai magántőke. Piacgazdasági viszonyok között a túlsúlyban lévő külföldi tőke mellett fontos szerepe lehet az állami/közösségi tulajdonlás mellett a hazai magántőkének is, amellyel a társadalmi együttműködést szabályozni kell.
Közép-európai szövetségesek. Az EU-ban változást elérni csak szakmai hozzáértéssel párosuló elszántsággal lehet, ha van jól kommunikálható cél, amelyhez a tagállamok egyetértése megszerezhető. A „visegrádi országoknak” lennének közös energetikai céljaik, amelyek megvalósítása a kibővített közép-európai regionalitás keretében lehetséges lenne. Az EU-csatlakozási folyamatban azonban a közös érdekek érvényesítése általában háttérbe szorult. Fel kellene ismerni, hogy egymásra támaszkodva, a közös hosszú távú érdekek alapján az energetika területén is többet lehetne elérni.19
Ellátásbiztonság
Energiahordozók. A rendelkezésre álló hazai primer energiahordozó-készlet számottevően nem növelhető, sőt távlatilag a jelenlegi 64%-nál is nagyobb lesz az import részaránya, mivel a hazai kőolaj- és földgáztermelés csökken. Jelentős primer energiaforrásunk csupán a lignit. Az import energiahordozók nemzetközi távvezetékeken keletről érkeznek. Geopolitikai és gazdasági helyzetünkből adódóan „hídszerepet” tölthetünk be a nyugat-európai és a kelet-délkelet-európai országok között az energetikában is. Alapvető célkitűzésnek kell lenni minden energiapolitikai megfontolásnál, hogy ennek hasznát a magyar energetika, a magyar társadalom élvezze.
Atomenergia. Az atomerőműves villamosenergia-termelés megítélése sok országban ismét javult. A nukleáris bázisú villamosenergia-termelésre hosszú távon hazánkban is szükség van. A nagy aktivitású hulladékok, a kiégett kazetták végleges elhelyezésére vonatkozó stratégia kialakítása során foglalkozni kellene a közép-európai regionális együttműködés lehetőségével is. Az atomerőmű gazdaságos és biztonságos élettartam-hosszabbítása fontos energetikai alapkérdés. A realizáláshoz szükséges a 2003. évi súlyos üzemzavarhoz vezető okok megszüntetése és az atomerőmű iránti közbizalom helyreállítása. Az atomerőmű telephelye önmagában is nagy érték a hazai erőműépítés számára.
Megújuló energiák. Számottevő potenciál a biomasszában van, ennek hasznosítását az EU-támogatások maximális kihasználásával kell ösztönözni. A biomassza-tüzelés mellett szerepe lehet a biogáz-hasznosításnak is. Energiahordozók tárolása. Az energiahordozók közül a kőolaj, a szén és az atomerőművi nukleáris üzemanyag tárolható. E szempontokat az erőművek létesítésénél figyelembe kell venni. A földgáztárolás csak a szezonális téli csúcsigények kielégítésében játszhat szerepet. A földgázellátás biztonságát a nemzetközi távvezetékrendszerekhez való – uniós keretek között megvalósuló – csatlakozás elősegítésével lehet növelni.
Villamosenergia-rendszer. Az erőműstruktúra kialakításánál a rendszerszempontokat és a szabályozhatósági követelményt kiemelten kell kezelni. A villamos energiát elsősorban hazai erőművekben kell megtermelni.20 Az ellátásbiztonság hosszú távú műszaki-gazdasági kockázatainak mérséklése érdekében az országnak a villamosenergia-ellátásban a szilárd, a nukleáris és a szénhidrogén energiahordozó hármasára kell építenie energiastratégiáját.21 A megszakítható földgázellátási szerződéssel üzemelő erőművekben rendeletileg fenn kell tartani az alternatív olajtüzelést, mivel a tüzelőolaj tárolható. Kiemelten fontos annak vizsgálata, hogy egy szivattyús tározós vízerőmű megépítése képes-e gazdaságosan elősegíteni az ország villamosenergia-ellátásának szabályozását és milyen finanszírozás mellett. A villamos átviteli hálózat stratégiai jelentőségű, ezért állami tulajdonban kell tartani, az ellátásbiztonságot és a nemzetközi kereskedelmet távvezetéki összeköttetések fejlesztésével kell szolgálni.
Megbízhatóság. Minél kisebb a létesítmények rendelkezésre állása (megbízhatósága), annál nagyobb tartalék kapacitásokkal biztosítható csak a megkívánt ellátásbiztonság. Ezért az energetikai létesítmények és berendezések megbízhatósági követelményeit államilag kell szabályozni.
Tulajdonpolitika
A nemzeti energetikai vagyon védelme. A központi kormányzat és az önkormányzatok csak a törvényalkotói és szabályozói funkciók gyakorlásával nem tudják a közösség érdekében szükséges befolyásolást megvalósítani.22 Ezért a magántulajdon mellett szükség van az energiapiacon jelentős piaci erőt felmutató közösségi (állami, önkormányzati) tulajdonosi jelenlétre is. Le kell állítani az energiaprivatizáció minden formáját, kétharmados törvénybe kell foglalni a megmaradt vezetékes energiarendszerek közösségi (állami és önkormányzati) tulajdonát. Nem csak megőrizni, de visszavásárlással, beruházásokkal és külföldi befektetésekkel növelni kell a magyar közösségi energetikai tulajdont, annak arányát. A távhőellátásban támogatni kell a többségi önkormányzati tulajdonú városi (termelő és szolgáltató) hőszolgáltató társaságok létrehozását.
Támogatni kell, hogy az önkormányzatok tulajdonosi pozícióba jussanak.
Nemzeti villamos társaság. A privatizáció óta először alakult ki kormány és ellenzék között egyetértés az MVM, a Paksi Atomerőmű, az OVIT és a Mavir társaságcsoport gyakorlatilag 100%-os állami tulajdonban tartása és egységének helyreállítása ügyében. Ez a privatizációs törvény módosításával törvényesített egyetértés megteremtette a nemzeti villamos társaság tulajdoni alapját. Az MVM Rt. tulajdonában lévő villamos társaságokból erős, nemzetközi méretekben is versenyképes, regionálisan meghatározó szerepű, holdingként működő nemzeti villamos társaságot kell létrehozni. Célszerű lenne, ha a MOL Rt.-ben még meglévő állami tulajdoni hányad bázisán az MVM szerepet vállalna a földgázpiacon is. A villany-közszolgáltatásban a jelenlegi struktúra úgy fejlesztendő tovább, hogy az állami tulajdonú MVM Rt.-nek áramszolgáltatói jogosítványa is legyen, vagyis teljes vertikumú piaci szereplő lehessen. Ezenfelül piaci stabilitását regionális terjeszkedéssel is növelje, szerepet vállalva a környező országokban foganatosítandó magyar befektetésekben.
Távfűtés. Az államnak elő kell segíteni, hogy teljes vertikumú önkormányzati (termelő és szolgáltató) távfűtő, sőt energiaszolgáltató társaságok jöjjenek létre. Ez biztosíthatja az árérzékeny, sérülékeny lakossági fogyasztók részére a legalacsonyabb értékesítési árat. Támogatni kell, hogy az önkormányzatok tulajdonosi pozícióba jussanak, ami például úgy lenne elérhető, ha a privatizált, külföldi tulajdonú hőtermelő és a városi tulajdonú „szolgáltató” fúziója révén vegyes tulajdonú városi távhőközművek jönnének létre, amelyekben a városoknak többségi tulajdona lenne.
Árpolitika
Hatósági ármegállapítás. A hatósági ármegállapítást, illetve árellenőrzést – az erre vonatkozó európai uniós korlátozások határáig – a lehetséges legnagyobb körben, kiemelten a lakossági és kommunális szférában, fenn kell tartani. Az uniós tapasztalatokkal összhangban törekedni kell a hatósági szerep növelésére.
Az energetikai hatósági ármegállapításnak hatékony önköltség-ellenőrzésen kell alapulnia. A piaci profitot meghaladó jövedelemelvonást, mint indokolatlan árnövelő tényezőt, a közbeszerzési törvény módosításával kell megakadályozni: a közszolgáltatást végző társaságoknak kötelező legyen a vállalatból „kiszervezett” tevékenységek közbeszerzési pályáztatása.
Az energetika egyik alapvető fontosságú része, a motorhajtóanyagok biztosítása gyakorlatilag teljes mértékben világpiaci beágyazottságú. Fontos szempont az áringadozások mérséklése. Bárminemű befolyásolás csak közvetett lehet, illetve a piacszabályozás fő eszköze a fogyasztóiár-érzékenység. A növekvő árszínvonalat a közlekedéspolitika alakításánál kell figyelembe venni.
Gázár. Meg kell őrizni az állam megmaradt tulajdonosi szerepét a MOL Rt.-ben, s azt a gázüzletágban kell érvényesíteni. Ezen a bázison, a hazai földgáztermelés kedvező önköltségét figyelembe véve, reálisan mérsékelhető a világpiaci áremelések hatása a hazai fogyasztókra.
Villanyár. Reális lehetőség volna a termelés-elosztás-szolgáltatás vertikumának teljes nyereségét igazságosabban elosztani! A nagykereskedői és a fogyasztói ár hatósági szabályozása ma még elvileg lehetővé teszi a nagykereskedő MVM Rt. és az áramszolgáltatók közötti, önköltségalapú jövedelemelosztás révén a fogyasztói ár növelésének elkerülését, vagy akár csökkentését is. Ehhez azonban – a külföldi monopóliumokkal szemben a hazai fogyasztók érdekét érvényesíteni képes – politikai szándékra van szükség.
A távhő ára. A távhő versenyhátrányainak megszüntetésére úgy kell alakítani a nagyüzemi földgázárakat, hogy a lakossági távhőtermelésre használt földgáz ne legyen drágább a lakossági földgáz áránál. (A távhő környezetvédelmi előnyeit az energiaadóval kell elismerni.) A versenyképesség javítása érdekében, az uniós irányelvekkel összhangban, de a hatékonyságra fokozott figyelmet fordítva, növelni kell a hatékony kapcsolt energiatermelés szerepét a távfűtésben. A távfűtési fogyasztók védelmének legfontosabb eleme a teljes körű költségalapú, hatósági (önkormányzati) ármegállapítás és az ehhez kapcsolódó hatékony költségellenőrzés.
Szociális jellegű tarifák. A szolidaritás elvén működő ún. szociális tarifa szerint az energiaszolgáltatások bizonyos fogyasztási szint alatt kedvezményesek, e felett pedig normál díjat kell értük fizetni. Az erre vonatkozó, kidolgozott javaslatokat a politika eddig sorra „lesöpörte” az asztalról. Hogy mindez megtehető volt, abban az is szerepet játszott, hogy nincsenek hatékony fogyasztóvédelmi szervezetek, s ezek létrejöttét a politika eddig nem támogatta. E tarifák bevezetése sürgető és kiemelt energiapolitikai feladat. (Bővebben lásd Kacsó András tanulmányát.)
Támogatások és adópolitika
Az adórendszerünk rendkívül bonyolult, állandóan változó struktúrájú és legfőképpen nem követhető, hogy a beszedett adó mire fordítódik. Ugyanakkor az energetika állandó támogatási forráshiánnyal küszködik (megújuló energiák, energiatakarékosság, szociális támogatások stb.).
Szűkös erőforrásaink megkövetelik, hogy a közpénzeket csak valóban fogyasztói (közösségi) energetikai célokra fordítsuk. A nálunknál sokkal gazdagabb nyugat-európai államok energiapolitikai célkitűzéseinek kritikátlan átvétele, pl. a szélerőművek létesítésének állami támogatása, indokolatlanul drágítja a fogyasztói árakat, nem beszélve ennek piactorzító hatásáról. Az uniós normák alakításában nemzeti érdekeink szerint kell részt venni.
Energiatakarékosság. Mivel az energetikai piacokon a fogyasztói árak változására a fogyasztás mértéke gyengén reagál, az energiapolitikának támogatni kell a kínálati piac kialakulását. Ennek egyik hatékony eszköze az energiatakarékosság ösztönzése.
Az energiatakarékosság egyik fontos területe az energiaellátás veszteségeinek csökkentése, az energiaszolgáltatás hatásfokának növelése. A legnagyobb megtakarítás az energiatermelésben és energiaátalakításban lenne elérhető, ezért kulcskérdés az erőműépítés, illetve -fejlesztés és hőtermelés ilyen célú befolyásolása. A lehetséges kormányintézkedések: minimális fajlagos energetikai hatékonysági mutatók (hatásfokok) meghatározása és előírása az energiatermelésben.
A másik nagy területe a takarékoskodásnak az energiafelhasználási veszteségek csökkentése, vagyis a felhasználási hatásfok növelése. Idetartozik az EU-előíráson alapuló, a jövő évtől kötelező, az épületek energiatanúsításáról szóló kormányrendelet, amely energetikai követelményeket határoz meg. A fogyasztói energiamegtakarítást szolgálhatják a háztartási készülékek hatóságilag előírt energiafogyasztási mutatói, illetve azok betartatása.
A fogyasztói energiamegtakarítás alapproblémája: a jómódú fogyasztókat nem érdekli az energiaszámla, nem hajlandók takarékossági erőfeszítéseket tenni, a szegény fogyasztóknak nincsenek eszközeik pótlólagos befektetésekre. Ugyanakkor a megtérülési idő hosszú. Az állami támogatást ezért kizárólagosan a rászoruló lakossági fogyasztók megtakarításainak ösztönzésére kellene fordítani.
Megújuló energiák közül hazánkban csak a biomassza alapú energiatermelés állami támogatása indokolt.
Kapcsolt energiatermelés. A befektetői és társadalmi érdek összehangolásához – a közüzemi távfűtésben – indokolt a kapcsolt termelés támogatása. A támogatás módját a következők figyelembevételével kell kialakítani: a nagyobb energetikai hatékonyság (tüzelőanyag-megtakarítás) ösztönzése, a környezetvédelmi adók, energiaadók és a támogatások összehangolása és a villamosenergia- termelés rendszerszabályozási követelményeinek érvényesítése.
Energiaadók. Ezek az adók az állam ökoszociális felelősségének érvényesítését szolgálják Az energiatermelés externális költségeinek figyelembevételével kialakított energiaadónak komoly szerepet kell betöltenie az energiatermelés struktúrájának a társadalmi érdekek és értékek szerinti befolyásolásában, például a távfűtés környezeti előnyeinek elismerésében.
Nemzetközi kötelezettségeink mellett főleg saját nemzeti érdekünk a környezetvédelmi jellegű adók ésszerű alkalmazása, amelyekkel az energiaszolgáltatás jövedelemelosztását lehet kedvezőbbé tenni. A bevételből az energiahatékonyság növelését és a környezetkímélőbb energiatermelést (kapcsolt energiatermelés, biomassza-felhasználás) lehetne támogatni. Előnye az áfával szemben, hogy mértéke az egyes energiahordozók és felhasználások esetén különböző lehet a környezeti és egyéb tényezőktől függően. Az azonban elfogadhatatlan, hogy az energiaadók az extraprofitot tartalmazó szolgáltatási árakra többletteherként rakódjanak a központi költségvetési bevételek növelése érdekében.
Az ebbe a kategóriába sorolható – energiatermeléssel összefüggő – környezetterhelési díjak esetében tekintetbe kell venni az azonos célú szennyezőanyag- kibocsátási bírságokat is. Nemcsak a „kettős adóztatás” kerülendő, hanem összehangolt és átlátható, az energia- és környezetpolitikai célokat egyaránt szolgáló integrált adórendszert kell kialakítani, amelynek fokozatos bevezetésénél tekintetbe kell venni a fogyasztók teherbíró képességét is. Világosan kell látni, hogy a nyugat-európai „környezeti elvárások” gyors átvétele, a mi életszínvonalunk mellett, elviselhetetlen fogyasztóiár-növelő tényező.
Jövedéki adók. A kőolaj és kőolajipari termékek világpiaci árai egy idő óta emelkednek. A világpiaci történéseket nem tudjuk befolyásolni, a mi lehetőségünk megfelelő adópolitikával „csak” a következmények mérséklése lehet. A benzin árából kb. 40% a termékár, 40% a jövedéki adó és 20% az áfa. Itt tehát egyrészről kettős adózás van, másrészről a jövedéki adó a mindenkori termékárra, a tulajdonképpeni piaci árra rakódik rá, ennélfogva a költségvetés is érdekelt az áremelésben. A jövedéki adó jelenlegi rendszere a felhasználókat ellenérdekeltté teszi a bio-tüzelőanyagok felhasználásában. Ebben az adóformában is tiszta helyzetet kell teremteni.
Fogyasztóvédelem
Fogyasztóvédelmi intézményrendszer. Állami intézményesített felügyelet és ellenőrzés mellett hatékony és érdemi érdekegyeztetési és fogyasztóvédelmi mechanizmusokat kell kialakítani. Államilag finanszírozott, de független, lakossági energetikai fogyasztóvédelmi szervezetet és érdekegyeztető fórumot kell létrehozni. A formai működtetés helyett meg kell teremteni az érdemi, tartalmas működés feltételeit. Ebben a munkában az illetékes szakmai és civil szervezeteknek is megfelelő szerepet kell biztosítani. E tevékenység során alapvető követelmény a nyilvánosság biztosítása és az energetikai információkhoz való szabad hozzáférés.
Közérdekű szolgáltatások alkotmánya. A közművek társadalompolitikai célokat valósítanak meg. Nemzeti érdek, hogy a piaci verseny veszteseinek is biztosítsuk az alapvető, minimális szintű közérdekű szolgáltatásokat, amelyeknek az EU-direktívákkal összhangban lévő garanciáit „alkotmányba” kell foglalni. Jelenleg az energetikai rendszerek közül – a nélkülözhetetlenség sorrendjében – idetartozik a villamosenergia-szolgáltatás, a gázellátás és a távfűtés. Ezeknél a közérdekű szolgáltatásoknál fenn kell tartani a rászorulók számára is megfizethető szolgáltatást. A rászorulók szolgáltatásból való kiesésének megakadályozására megfelelő mechanizmusokat kell kialakítani.
Fogyasztói magatartás befolyásolása. Ennek egyik lehetősége az energiatakarékos fogyasztói tudat kialakítása és fejlesztése, amelyet az EU Intelligent Energy Europe programja is támogat. A másik lehetőség az ún. fogyasztóoldali befolyásolás, a DSM (demand side management), amely a fogyasztói szokások befolyásolásával, pl. a villanyfogyasztás éjszakai kis terhelésű időszakra terelésével ér el közösségi szinten energia- vagy költségmegtakarítást. Ezeknek a módszereknek az alkalmazásában a piaci szereplők ellenérdekeltek, csak tudatos állami beavatkozással és a piaci szereplőkkel való együttműködéssel használhatók ki, s akár állami fogyasztóvédelemként is felfoghatók.
Intézményrendszer
Kutatás-fejlesztés, oktatás. Az energiaprivatizációval párhuzamosan a hazai energetikai kutatás-fejlesztés szinte teljesen leépült. Az új energiapolitikai koncepcióban, az abban foglalt feladatokhoz illeszkedően meg kell fogalmazni az e területre eső célkitűzéseket is. Ki kell térni a tudásbázis fejlesztésére, az új technológiák fogadásához és fejlesztéséhez szükséges kutatási és oktatási feltételek létrehozására. Külön hangsúlyt kell fektetni az energetikai műszaki felsőfokú oktatás fejlesztésére, a szükséges intézményi feltételek biztosítására.
Az energetika szervezeti megerősítése. Az ipart, a közlekedést, a mezőgazdaságot, a vidékfejlesztést, a környezetvédelmet és a lakosság életminőségét egyaránt érintő komplex energetikai feladatok állami koordinálására (a Miniszterelnöki Hivatalban) energetikai államtitkárságot kell létrehozni. A kormányzat energiapolitikájának megalapozására és támogatására, a kapcsolódó – műszaki, gazdasági – elemzési feladatok ellátására Magyar Energiastratégiai Intézetet (MEI) kell létrehozni.23 Az intézet feladata az energetikai folyamatok figyelemmel kísérése, elemzése és a jövő társadalmi- gazdasági programjaihoz illeszkedő távlati energetikai stratégiák kidolgozása. A Magyar Energia Hivatalt (MEH) a parlament felügyelete alá kell helyezni, szervezetét szakmailag meg kell erősíteni. Biztosítani kell az Országos Atomenergia Hivatal (OAH) közvetlen kormányzati felügyeletét és szervezetének felülvizsgálatát.
Középtávú megállapodások megkötésével a cégek részt vehetnek a fontos társadalmi célkitűzések megvalósításában.
Együttműködés az energiapiaci szereplőkkel. Az állami energiapolitika végrehajtásába be kell vonni a legfontosabb piaci szereplőket is, mindenekelőtt az állami tulajdonú társaságokat. Középtávú megállapodások megkötésével a cégek részt vehetnek a fontos társadalmi célkitűzések megvalósításában. Ellentételezésként az állam, illetve az önkormányzatok támogatásokat, kedvezményeket biztosítanának az érintett társaságoknak.
Jogalkotás
Energiatörvény. A magyar energiapolitika alapjait egy általános energiatörvényben kell összefoglalni. Ebben egyértelműen kell meghatározni az állami szerepvállalás területeit, az energetika államiintézmény-rendszerét, a MEH és a MEI feladatait, az állami hatóságok jogosítványait és kötelezettségeit, a monopóliumok kialakulását megakadályozó szabályokat. E törvényben kell rögzíteni a közérdekű szolgáltatások helyét és szerepét a vezetékes energiaellátások (villany, gáz, távhő) területén az uniós irányelvekkel összhangban. (Közszolgáltatások alkotmánya.) Az államilag finanszírozott, de független, lakossági energetikai fogyasztóvédelmi szervezet és érdekegyeztető fórum törvényi létrehozása, működési feltételeinek szabályozása is az energiatörvénybe való.
Ágazati törvények. Ezeket csak az általános energiatörvény elfogadása után kell megalkotni, illetve a jelenlegieket átdolgozni. Ezekben csak az ágazatok specifikus kérdéseit kell szabályozni, arra törekedve, hogy minél kevesebb alacsonyabb rendű jogszabályra legyen szükség. Ezek lényegében ágazati versenypiaci szabályozások lennének, amelyekhez kapcsolódnának a speciális másodlagos jogszabályok.
A túlszabályozás megszüntetése. A jogalkotási folyamat során végrehajtható lenne a már nagyon sürgető, a fejlődést segítő, jó értelemben vett dereguláció, a felesleges szabályok megszüntetése, a bonyolult szabályozások egyszerűsítése. Lehetővé válna egy konzisztens, átlátható jogi struktúra létrehozása, ami az energetikai piacok fejlődését önmagában is jelentősen elősegítené.
1 Az ökológiai lábnyom azt fejezi ki, hogy egy ember mennyire terheli meg a természeti környezetet, földterületben kifejezve.
2 Járosi Márton: Energiapolitikák a rendszerváltozás után. www.enpol2000.hu.
3 Bogár László: Energia és hatalom. www.enpol2000.hu.
4 Járosi Márton–Petz Ernő: Uniós csatlakozás előtt a magyar energiapolitikáról. Püski Kiadó, 2000. Bp.
5 Járosi Márton–Kacsó András: Az Európai Unió és Magyarország energiapolitikája. Politikatudományi Szemle, 2004. 4. szám.
6 2005. április 12-én az MTA Lévai András Energetikai Alapítvány, a Biomassza Erőművek Egyesülése és az Energiapolitika 2000 Társulat, a VI. Energiapolitikai Fórum keretében konferenciát rendezett a Magyar Tudományos Akadémián BIOMASSZA – HAZAI ENERGIAFORRÁS címmel. A szervezők javaslatot tettek a Biomassza Nemzeti Célprogram (BNC) beindítására. Részletesebben: www.
7 Járosi Márton: A távfűtés válsága és a megoldás irányai. Magyar Energetika 1998/1. sz. 1…11.
8 Járosi Márton: A fűtőerőművek helyzete és jövője. A kapcsolt energiatermelés. EnKon Konferencia Bp. 2004.
9 The Green Paper „Towards a Europea startegy for the security of energy supply” (COM(2000)769 final of 29. Nov. 2000). Green Paper on energy efficiency „Doing More With Less” (COM(2005)265 final of 22.June.2005).
10 Az európai 15-ök számára az importált földgáz 40%-át Oroszország, 25-25%-át pedig Norvégia és Algéria forrásai adják ma is.
11 A Balti-tenger alatt megépülő 1200 kilométer hosszú vezeték 51 százalékban az orosz OAO Gazprom tulajdonában lesz, a fennmaradó hányadon pedig két német vállalat, az E.ON AG közüzemi szolgáltató és a BASF AG vegyipari konszernhez tartozó Wintershall fog osztozni. – Putyin, Schröder és a gáz, Napi Gazdaság, 2005. szeptember 8.
12 A 12 J/16858. sz. beszámoló Magyarország energiapolitikájának végrehajtásáról, valamint a piacnyitásról. Magyar Köztársaság Kormánya, 2005. június.
13 Járosi Márton: A neoliberális villanypiacok válsága és a magyar energiapolitika. V. Energiapolitikai Fórum, 2003. november 18., www., KAPU, 2004/10.
14 UCTE – Union for the Co-ordination of Transmission of Electricity, az egyesült európai villamosenergia-rendszer.
15 Az olajárak tartósan magasak maradhatnak a jövőben is, így az Európai Uniónak (EU) további atomerőműveket kell építenie – mondta az Európai Bizottság (EB) energiaügyekért felelős tagja, Andris Pielbags. – Több atomerőművet akar Brüsszel, Napi Gazdaság, 2005. szeptember 8.
16 Legyünk tudatában annak, hogy európai mércével mérve középhatalom vagyunk. Van beleszólásunk abba, mi történik az unióban, hogy mi történhet az unióban – Sólyom László ünnepi beszéde, Népszabadság Online, 2005. augusztus 20.
17 A közösségi érdekű magyar energiapolitika lehetősége és néhány alapelve az uniós csatlakozás után. Az Energiapolitika 2000 Társulat javaslatai a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium energiapolitikai koncepciójához, www.
18 Bibó István: Válogatott tanulmányok. II. kötet. 510. o. Magvető. 1986. Bp.
19 Legyen az Európai Uniónak közép-európai dimenziója! Beszélgetés Rafal Wisniewski nagykövettel. A Világgazdaság Lengyelország melléklete, 2004. december.
20 Az importszaldó 2001-ben 8%, 2002-ben 10,6%, 2003-ban 16,9%, 2004-ben már 18,2% volt.
21 A villamosenergia-termelés energiahordozók szerinti összetétele 2004-ben:
– szén 24,4%, ebből lignit 14,8%
– szénhidrogén 37,8%, ebből földgáz 35,6%
– atomenergia 35,4%
22 Járosi Márton: Kölcsönhatásban a közvagyon és a privatizáció, Magyar Nemzet, 2005. október 12.
23 Dr. Petz Ernő: Javaslat az Energia-stratégiai Intézet (Est) létrehozására. Bp. 2000. január 11. Készült a MeH részére.
2 Járosi Márton: Energiapolitikák a rendszerváltozás után. www.enpol2000.hu.
3 Bogár László: Energia és hatalom. www.enpol2000.hu.
4 Járosi Márton–Petz Ernő: Uniós csatlakozás előtt a magyar energiapolitikáról. Püski Kiadó, 2000. Bp.
5 Járosi Márton–Kacsó András: Az Európai Unió és Magyarország energiapolitikája. Politikatudományi Szemle, 2004. 4. szám.
6 2005. április 12-én az MTA Lévai András Energetikai Alapítvány, a Biomassza Erőművek Egyesülése és az Energiapolitika 2000 Társulat, a VI. Energiapolitikai Fórum keretében konferenciát rendezett a Magyar Tudományos Akadémián BIOMASSZA – HAZAI ENERGIAFORRÁS címmel. A szervezők javaslatot tettek a Biomassza Nemzeti Célprogram (BNC) beindítására. Részletesebben: www.
7 Járosi Márton: A távfűtés válsága és a megoldás irányai. Magyar Energetika 1998/1. sz. 1…11.
8 Járosi Márton: A fűtőerőművek helyzete és jövője. A kapcsolt energiatermelés. EnKon Konferencia Bp. 2004.
9 The Green Paper „Towards a Europea startegy for the security of energy supply” (COM(2000)769 final of 29. Nov. 2000). Green Paper on energy efficiency „Doing More With Less” (COM(2005)265 final of 22.June.2005).
10 Az európai 15-ök számára az importált földgáz 40%-át Oroszország, 25-25%-át pedig Norvégia és Algéria forrásai adják ma is.
11 A Balti-tenger alatt megépülő 1200 kilométer hosszú vezeték 51 százalékban az orosz OAO Gazprom tulajdonában lesz, a fennmaradó hányadon pedig két német vállalat, az E.ON AG közüzemi szolgáltató és a BASF AG vegyipari konszernhez tartozó Wintershall fog osztozni. – Putyin, Schröder és a gáz, Napi Gazdaság, 2005. szeptember 8.
12 A 12 J/16858. sz. beszámoló Magyarország energiapolitikájának végrehajtásáról, valamint a piacnyitásról. Magyar Köztársaság Kormánya, 2005. június.
13 Járosi Márton: A neoliberális villanypiacok válsága és a magyar energiapolitika. V. Energiapolitikai Fórum, 2003. november 18., www., KAPU, 2004/10.
14 UCTE – Union for the Co-ordination of Transmission of Electricity, az egyesült európai villamosenergia-rendszer.
15 Az olajárak tartósan magasak maradhatnak a jövőben is, így az Európai Uniónak (EU) további atomerőműveket kell építenie – mondta az Európai Bizottság (EB) energiaügyekért felelős tagja, Andris Pielbags. – Több atomerőművet akar Brüsszel, Napi Gazdaság, 2005. szeptember 8.
16 Legyünk tudatában annak, hogy európai mércével mérve középhatalom vagyunk. Van beleszólásunk abba, mi történik az unióban, hogy mi történhet az unióban – Sólyom László ünnepi beszéde, Népszabadság Online, 2005. augusztus 20.
17 A közösségi érdekű magyar energiapolitika lehetősége és néhány alapelve az uniós csatlakozás után. Az Energiapolitika 2000 Társulat javaslatai a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium energiapolitikai koncepciójához, www.
18 Bibó István: Válogatott tanulmányok. II. kötet. 510. o. Magvető. 1986. Bp.
19 Legyen az Európai Uniónak közép-európai dimenziója! Beszélgetés Rafal Wisniewski nagykövettel. A Világgazdaság Lengyelország melléklete, 2004. december.
20 Az importszaldó 2001-ben 8%, 2002-ben 10,6%, 2003-ban 16,9%, 2004-ben már 18,2% volt.
21 A villamosenergia-termelés energiahordozók szerinti összetétele 2004-ben:
– szén 24,4%, ebből lignit 14,8%
– szénhidrogén 37,8%, ebből földgáz 35,6%
– atomenergia 35,4%
22 Járosi Márton: Kölcsönhatásban a közvagyon és a privatizáció, Magyar Nemzet, 2005. október 12.
23 Dr. Petz Ernő: Javaslat az Energia-stratégiai Intézet (Est) létrehozására. Bp. 2000. január 11. Készült a MeH részére.