Mennyit ér az országimázs: egy berlini kongresszuson Qin Hongliang, a Kínai Népköztársaság egyik embere hangosan ismertette hazája gazdasági adatait: fogyasztás növekedése 10,2%, kereskedelem 35,7%, gazdasági növekedés 9,5%. Qin tudja: ehhez hasonló adatok Németországban, a hosszan tartó gazdasági szélcsend országában különösen jól hangzanak. A távol-keleti marketinggépezet csúcsformában van, a számvarázs pedig működik. A nemzetközi társaságok elöntik pénzükkel a sárkány országát. Egyedül tavaly több mint 60 milliárd USA-dollárt fektettek be különböző vállalatokba és fejlesztési centrumokba. Ezzel világszerte az első helyen áll, messze az USA előtt.

A vállalatigazgatói álmokat azonban csúnya ébredés követi. A befektetést követő számok kijózanítóak. A legtöbb befektető túlértékeli a lehetőséget és nem veszi figyelembe a kockázatokat. Kína gazdasági helyzete ugyanis megváltozott. A történelem során ennyi idő alatt egyik országba sem érkezett ilyen mennyiségű vállalat. A nemzetközi konkurencia minden erejét a kínai piacon dobja be, ráadásul a helyi beruházások száma is szaporodik. Egyedül az autógyártók száma ma már több mint 100-at tesz ki. A Volkswagen, aki 1984-ben Európa első autógyártójaként jelent meg a piacon, 2005 első félévében már 23 millió eurós veszteséget könyvelt el. A soha nem látott verseny következménye: 2010-re várhatóan 2,3 millió személygépkocsit fognak gyártani, és ez az árakból akár tízszázalékos lefaragást fog eredményezni.

A külföldi beruházók számával együtt nő „know-how-lopás” is. A munkahelyüket gyakran váltogató kínaiak magukkal viszik a külföldi cégnél eltanultakat, és amint egy talpraesett kínai vállalkozó eleget látott és tanult, semmi sem tartja őt vissza attól, hogy saját konkurens vállalkozást hozzon létre. A pekingi kormányzat hosszú távú célja egyértelműen a hazai gazdaság fejlesztése. A külföldi partnereket arra próbálják kényszeríteni, hogy minél modernebb berendezésekkel dolgozzanak. Sok külföldi vállalat ezért már csak abban reménykedhet, hogy olyan gyorsan fejlődik iparágának a technológiája, hogy nem lesz elég idő annak lemásolására.

Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy Kínában bevált módszer a kenőpénz, és a megvesztegetés elterjedtségében szép helyet foglal el a világranglistán.

A kínai beruházásról szőtt álmok így sok nyugati vállalat számára nem válnak valóra, és a külföldieknek előreláthatólag majdnem egyharmada vesztesként fogja elhagyni az országot.

Népesség 2004-ben

Kína 1300 millió

Németország 83 millió

Várható gazdasági növekedés 2020-ig

Kína 5,2%

Németország 1,5%

Egy főre jutó GDP

Kína 1040 (2020-ban: 8000)

Németország 26 900