« Vissza: lapszemle tartalomjegyzék 

Átmeneti házasság
Eine Ehe auf Zeit
von Rainer Pörtner
Focus, 26 September 2005


Németország történetében az első nagykoalíció 1966-ban jött létre. Hibái a mai napig éreztetik hatásukat. 1966 decemberében az Unió és az SPD szövetségre lépett, Kurt Georg Kiesinger (CDU) lett a kancellár és Willy Brandt (SPD) a külügyminiszter. A szociáldemokraták először kaptak szerepet a kormányzásban.

A Kiesinger-kabinetnek sikerült több mélyreható reformot véghez vinnie; szanálta a háztartást, milliárdokban mérhető konjunktúraprogramot és új igazságügyi reformokat vezetett be. Olyan gazdasági eredményeket értek el, melyekről a mai politikusok még álmodni sem mernek: 1968-ban a munkanélküliségi ráta 1 százalék alá esett, az ipari termelés 12 százalékkal nőtt. Az 1969-ig tartó koalíció alatt azonban olyan struktúrákat is létrehoztak, amelyek a mai politikai rendszer blokádjáért felelősek. A szövetség és az állami kormányzat feladatmegosztása a későbbiekben megoldhatatlan kavarodást produkált a felelősségi köröket és adóbevételeket illetően.

Mind az Unió, mind az SPD számára a koalíció kezdetektől fogva csak átmeneti megoldást jelentett. A végén mindenekelőtt a szociáldemokraták profitáltak belőle: bebizonyították, hogy az ellenzékben töltött hosszú évek után képesek az országot kormányozni. Bár az 1969-ben tartott parlamenti választásokon csak a második legerősebb pártként került ki, de az FDP-vel (szabad demokraták) kötött koalíciónak köszönhetően tovább tudott lépni, és Willy Brandt személyében először adott baloldali kancellárt Németországnak.




© 2005-2006, Polgári Szemle Alapítvány