Szeptember 1-jén járunk, Villepin és miniszterei mögött ott a felirat: „Haladjunk együtt egy társadalmi növekedés felé!”. Ám a francia miniszterelnök által bejelentett tervnek nem sok esélye van a gazdaság felvirágoztatására. Főleg, hogy keret sincs rá. Az első pont márpedig a havi béremelésekről szól. A szocialisták által javasolt segély 8,8 millió emberre vonatkozik, olyanokra, akiknek szintén nem dagad a pénztárcájuk. Mindez március 1-jétől indulna. Az OFCE francia gazdasági kutatóintézet szerint a létminimumon élők számára ez havi 42-67 euró juttatásig terjed. A francia baloldal, az összes céggel és szakértővel, fölveti a kérdést: jó-e az államnak, ha a fizetésemelések a privát szektorból származnak?

A következő pont, Isten tudja, milyen pénzből, de a jövedelemadó 2007 első harmadától érvénybe lépő reformjáról, csökkentésének tervbe vételéről szól. Ez ugyebár közvetlen az elnökválasztás előtt történne. „De a reformban senki nem mondhatja magát vesztesnek”, állítja Jean-François Copé miniszter. Az államkasszából ez a 3,5 millió euró az adófizetők zsebébe pottyan. De pontosabban melyik adófizető rétegről van szó? Arról a megfoghatatlan középrétegről, amelyet Bercy képtelen jövedelemhez juttatni? „ők azok az emberek, akik nem annyira szegények, hogy segélyekre szoruljanak, de nem is olyan gazdagok, hogy bizonyos előnyökből hasznot húzzanak. De addig, amíg nem tisztáztuk a részleteket, nem tudunk semmit nyújtani.” „A középosztály? Megtévesztő kifejezés”, jelentette ki Jean-Christophe Le Duigou, a CGT titkára. „Bizonyos rétegek számára előnyös lenne a reform, de főleg azoknak, akik a legmagasabb fizetéssel rendelkeznek.” Ráadásul, ha vissza szeretnénk fogni az eljövendő két évben azt a bizonyos 3%-os deficitünket, hogyan nyerjük vissza a hiányt? A szocialista Didier Migaud válaszol: „Átesünk az elnökválasztáson, majd kiürítjük az önök pénztárcáit.”