A két Dominique, Strauss-Kahn volt szocialista pénzügyminiszter és Villepin miniszterelnök kezet foghatnának. Az előbbi épp az egyetemes fejlődésről dolgozta ki elméletét, az utóbbi pedig a szociális növekedést agyalta ki. Közös cél, két koncepció, különböző eszközökkel. Még ha a DSK nem is a feltámadt marxizmus megtestesítője, és a DDV nem a mohó liberalizmusé, világos a rokonság: a miniszterelnök, aki feltehetően a gátlástalan jobboldalt testesíti meg, óvatosnak bizonyul. „Sem homeopátia, sem alkoholtilalom”, közli Villepin, aki egyaránt szeretne a profit és az RMI (revenu minimum d’insertion – minimális beilleszkedési jövedelem) szolgálatában állni, aki kész kezdeményezni és szolidaritást vállalni. Önakaratból és jóakarattal. Ez a meglátás gazdaságilag és társadalmilag paradox, amelyet ő gaulleizmusnak, becsmérlői pedig káosznak hívnak. Szeptember 1-jén így többek közt az adóról, a segélyezésről és a deficitről nyitott vitát. „Ha Franciaországban reformokat szeretnénk, mindent újítani kell”, állítja. „Munka nem lesz munkahely nélkül, befektetés kutatás nélkül, vásárlás adóreform nélkül.” Villepin úgy tartja, hogy Franciaország okkal őrzött eddig egy komplett, sokoldalú gazdaságot.

A miniszterelnök jóakarata számos bökkenővel fogja szembetalálni magát. Korunk viszontagságaival, az olaj problematikájával, de leginkább azzal a ténnyel, hogy a visszaszámlálás 2007-ig elkezdődött. „Jól kell szerepelnem ez alatt a rövid idő alatt”, állapítja meg. Valóban, az elnökválasztásig még szorult helyzetben lesz.