Az elmúlt hónapban egy rendkívül fájdalmas gazdaságföldrajzi leckét kellett vennünk. Azt, hogy a Mexikói-öböl partvidéke ugyanazt jelenti az olaj berkeiben, mint amit a Wall Street a pénz és amit Hollywood a szórakoztató iparág világában. Az öbölben ugyanis hemzsegnek a finomítók, tengeri fúrótornyok, az olajtartályok és vezetékek – de az olajipari szürkeállomány éppily jelentős mértékben képviselteti magát a térségben. Így az öböl olaja 30, földgáza 20 százalékát adja a két energiahordozó egyesült államokbeli össztermelésének, az ország olajimportjának 60 százaléka is az öböl kikötőibe érkezik be, így nem csoda, hogy a finomítók csaknem fele is itt található. A Katrina épp ezen rendszer megfelelő működését zavarta meg. A pusztító erejű hurrikán közeledtével több száz fúrótornyot kiürítettek, mellyel a gáz- 88, az olajtermelés 95 százalékkal esett vissza. De a finomítókban is leállt munka – vagy legalábbis visszafogták a termelést –, így az energiaárak az egekbe szöktek (az ország déli részén egyes helyeken 6 dollárt kértek egy gallon benzinért).
Számos közgazdász tartós válsággal számol, a múlt eseményeit szemlélve azonban van okunk a bizakodásra. Az Egyesült Államoknak ugyanis sikerült kihevernie a 2001. szeptember 11-e utáni sokkot. Ráadásul az ingatlanpiaci robbanás továbbra is tartja magát, a kormány a múlt héten 13,4 százalékos éves lakásár-növekedést regisztrált, ami az elmúlt huszonöt évet figyelembe véve a legmagasabb mutató. A munkanélküliségi ráta 2,9 százalékos – a legalacsonyabb 2001 augusztusa óta –, míg úgy tűnik, hogy a Federal Reserve jövőre csökkenteni fogja a kamatráták növekedését. Így könnyen lehet, hogy a magas energiaárak megtörik a kamatok felfelé ívelő pályáját.
A hurrikán hatásai azonban nem ismertek teljes egészükben. Az biztos, hogy a légitársaságok jelentős profitkiesést könyvelhetnek el a kerozin árának megugrása miatt, az öböl turizmusa pedig meg fog csappanni. A mezőgazdaság terén azonban a Katrina kevésbé lesz káros, ugyanis lehet, hogy Amerika gabonaimportjának 22 százalékát, exportjának 71 százalékát, míg szójababkivitelének 65 százalékát a Mexikói-öböl kikötői bonyolítják, azonban a tömeges szállítások csak az aratás után, az ősz későbbi folyamán esedékesek, akkorra azonban a kikötők már ismét munkába fognak állni. Ráadásul az elmosott területek újjáépítése 2005–2006-ban a gazdasági növekedés motorja lehet.
Ami a világ közvéleményét igazán aggasztja, az az olaj világpiaca, ami már a Katrina tombolása előtt is komoly problémákkal küzdött. Az 1990-es éveken az olaj globális kereslete lassú mértékben növekedett (az átlagos szint napi 1,4 millió hordó körül mozgott), hogy aztán 2003 és 2004 folyamán Kína feltűnésével erőteljes lökést kapjon. A finomítók kapacitása azonban nem bírt lépést tartani az így megnövekedett kereslettel. Így egy hordó nyersolaj ára a 2002-es 25 dolláros szintről 2004-re 40 dollárra emelkedett, míg napjainkra a 70 dolláros határt ostromolja. De a földgáz piacán is hasonló folyamatokat láthatunk.
A globális rendszer tehát rendkívül kiszolgáltatott egy rossz helyen végigsöprő hurrikánnak, egy közel-keleti terrortámadásnak, egy politikai döntésben testet öltő termelés-visszafogásnak, egy fontos ellátó politikai rendszerének békéjét megbolygató felkelésnek, vagy akár egy vezeték vagy finomító kiesésének. Az ilyen válság nemcsak az Egyesült Államokban, hanem Japánban, Európában és Kínában is jelentős mértékben érzékelteti hatását. Ha az olaj ára eléri a 100 dollárt, akkor már Washingtonban is válságról beszélhetünk. De ez az egész világon érzékelteti hatását. Így perverz módon a Katrina nagy szerepet játszhat az olajpiacok összeomlásában, mivel az erőforrás épp általa magasra hajtott ára megakaszthatja a globális gazdaság fejlődését.