Dominique de Villepin francia miniszterelnök igen jó formában találta Jacques Chiracot a kórházban, miután egy kisebb érbaleset miatt látási problémákkal vitték be. A kórház is jó állapotáról számolt be, mégis egy hetes kezelésen kellett részt vennie, és javasolták, a kezelést követően 6 hétig még ne üljön repülőre.

A franciák mélyen gondolkodóba estek. Vajon ugyanaz a jelenet zajlik le, amelyet már végignéztünk Georges Pompidou-val? Vagy elég Francois Mitterand-ra gondolni, akiről egészen 1992-ig, az első operációjáig nem tudtuk, hogy valójában már 1981 óta prosztatarákban szenved. Jacques Chirac-ról sem tudnánk valamit? Mert ha csak egy „kis érbaleset”-ről volt szó, az orvosok miért nem tisztázták egy pontosabb diagnózissal? Pedig nem volna túl bonyolult. A kórházi kezelés annak ellenére, hogy próbálták nem nagydobra verni, sokkot keltett az országban. Ez az egész a franciáknak ellentmondott a köztársasági elnökről eddig alkotott képükkel, melyben Chirac maga volt az egészség megtestesítője. Egészsége megrendíthetetlennek tűnt, és az egészség volt, amelyből politikai fegyvert faragott, és amellyel nem egyszer kampányában is érvelt, pl. Balladur ellen: „…inkább a természet ereje, mint egy migrénes az Elysée-ben.”, mondogatták a barátai. Márpedig Chirac hosszú ideig erős dohányos volt. Mára már csak nagy evő és sörivó, és még csak nem is sportolt soha, sőt, a járni sem jár szívesen. Tehát gyakorlatilag mindent elkövetett azért, hogy egészsége ellen forduljon.

Mindenesetre Chirac már nem a régi a franciák szemében. Már nem úgy tekintenek rá, mint eddig. Tekintetük ezentúl ráncos arcán rögzül, és mindenki a fáradtság és a betegség jeleit keresi majd rajta. Mitterand már ismerte ezt a jelenséget az utolsó éveiben. Ezzel persze az ember népszerűsége csak nő, de azért nem mindegy, milyen szempontból. Még ha nem is feküdt volna kórházban, ha betegsége egyáltalán nem hagyna rajta nyomot, a politikai helyzet akkoris megváltozik. Hiszen minden politikus felteszi a kérdést: vajon meddig bírja még? A Sarkozy-Villepin páros már alakul. A Chirac-utáni korszak elkezdődött…