Mi történik, ha egy autópálya magánkézbe kerül? Egy 2003-as jelentés szerint a számvevőszék kivizsgálta a Cofiroute autópálya-üzemeltető céget, amelyet a BTP három óriása, a Vinci, a Bouygues és az Eiffage már 1970 óta őriz. Álláspontja nem túl pozitív. A márkakereskedőnek ugyanis esze ágában sem volt csökkenteni az autópálya-használati díjat, miután az utolsó évben 260 millió euró nyeresége volt, ami ugye nem kevés. Épp ellenkezőleg: 1995 és 2000 között a km-enként fizetendő díj 7,40 eurocentről 9,40-re emelkedett. Ez 27%-os emelés mindössze 5 év alatt. Persze, teszi hozzá a számvevőszék, nem a Cofiroute az egyetlen, aki emeli a díjat. De ha összehasonlítjuk vetélytársaival, láthatjuk, hogy 1990-ben 9%-al drágább volt náluk, és 10 éven belül ez az árkülönbség megduplázódott. Védekezésképpen a társaság azzal áll elő, hogy ők másokkal ellentétben nem húznak hasznot bizonyos kölcsöngaranciákból.

Ha magasak az árak, az jelentheti azt, hogy bizonyos szolgáltatások nem működnek jól. 2003 telén egy éjszaka 60 000 autóvezető állt 12 órán keresztül az A10-esen a sok hó és jég miatt. A Cofiroute nem csak tehetetlen, hanem tájékoztatni is képtelen volt az embereket a nehézségekről. Továbbá képtelen betartani a szavát: 1995-ben az állam olyan szerződést kötött a vállalattal, amely az autópálya 256 km-es hosszabbítását írja elő. „2002 végén járunk, 8 évvel a szerződés aláírása után, […] és a 256 km-nek több, mint 40%-a nem készült el”, írja a jelentés. A munkához 1,5 milliárd euró hiányzik, így ne csodálkozzunk, ha a díjak csak emelkednek…