Ezernyi álló kocsi, több órányi várakozás a benzinkútnál, gyengülő idegrendszer, konfliktusok sora, végül rendőri beavatkozás. A kanton vidék egyszer csak üzemanyag nélkül találta magát egy kiadós viharnak köszönhetően, mely elzárta Kína déli részét. Egyes benzinkutak kénytelenek voltak bezárni. A kaotikus állapotot a televízió is hosszan közvetítette.

A hatóságok meg szeretnék értetni a kínaiakkal, hogy túl sok energiát fogyasztanak. Bizonyos városokban időnként tartós áramszünet is volt. A kilowattban mért hiány 25 millió. Ez több mint Shanghai egy évi fogyasztása, ezért speciális helyzet alakult ki a gazdaságban. A nehézipar dolgozói július 5 - augusztus 20-ig szabadságot kaptak, mert ez a nyár legmelegebb időszaka, és ilyenkor a legnagyobb a kereslet, viszont cserébe hétvégén és éjszaka is dolgozhattak, mikor a legkisebb. Kína pazarló ország. 1 euro PIB-hez (Produit Intérieur Brut – bruttó hazai termék) négyszer annyi energiára van szüksége, mint Európának. „Kína 10 éve még exportőr volt, ma már importőr.”, hangsúlyozza Wang Zhen egyetemi professzor. 2004-ben a fogyasztás évi 30%-os emelkedésével az ország a világpiac második helyére került, megelőzve Japánt.

Peking is helyet szeretne foglalni a világpiacon. Először is, júliusban egy kínai társaság 18,5 milliárd dollárért szerette volna megvásárolni az Egyesült Államok egyik legnagyobb olajtársaságát, a kaliforniai Unocal-t, de politikai okok miatt kénytelenek voltak visszalépni. Egy másik társaság pedig nemrég 4,2 milliárdot ajánlott egy kazahsztáni társaságnak. Hu Jintao elnök országának olajtársaságait VRP-vé alakította. Az államnak már csak egy esélye maradt: ellátási szerződéseket kötni. A legutóbbit Venezuelával kötötték napi 300 000 gallon vásárlásáról, amely az ország fogyasztásának 20%-át teszi ki. Kína csak keres és kutat. Főleg a szomszédos területeket nézte ki magának, vagyis Közép-Ázsiát és Szibériát. A végszükség arra is készteti az országot, hogy leásson egészen a Kirgisztán melletti hóborította területekig.

Japánnal, Ázsia 3. olajtermelőjével is kemény a verseny. A két szomszéd konok háborújának tétje a szibériai olaj. Tokiónak – mely ország olajának 90%-át Közép-Keletről importálja – az orosz feketearany biztosítékot jelent az arab országok válságának esetén. Pillanatnyilag az Oroszország és Kína közötti olajvásár technikai akadálya az, hogy a szállítás a síneken történik, és ez drágítja és lassítja a folyamatot. Egy útvonalat javasolnak Mandzsúriáig, ahonnan a Japánok is hozzáférhetnének, ám Tokiónak ezt nem tetszik túlságosan. Az ő alternatívájuk, hogy az olajvezeték a kínai területeket elkerülve Vladivostokig érjen, és onnan hajók közvetítsék a szigetvilágba. De mivel Peking is előszeretettel vásárol orosz fegyvereket, és szövetségesek is Washingtonnal szemben, Vladimir Putyin a kínai megoldást favorizálja. A konfliktus másik forrása a Taiwan mélyén lévő gáz. Kína elkezdett fúrni a Tokiótól visszakövetelt területig, ami felháborodásra adott okot Koizumi Junichiro miniszterelnöknek. Ami még inkább aggodalomra ad okot, az a japán flották baljós őrjárata a partvidékeken.