Bombay szívében minden eddiginél magasabb áron kelnek el az ingatlanok. Június 20-án a DLF Group 160 millió dollárért vásárolta meg a hajdani Bombay Textilgyár 17,5 holdas telephelyét – Indiában ennyit még soha nem fizettek földért azelőtt. Egy másnapi ajánlat azonban ezt is felülmúlta, 100 millió dollárt kínálva egy 5 holdas területért. A városban hat hónap alatt 25 százalékkal növekedtek az ingatlanárak. A tendencia azonban országos jelenség, melynek hátterében a rohamosan fejlődő informatikai ipar valamint az ennek következtében megizmosodó középosztály felemelkedése áll. Rendkívül fontos, hogy az építkezési kedv lépést tartson India évi 4 százalékos növekedési ütemével. Nem csoda, hogy a befektetőket leginkább az olyan technológiai forradalom élén álló térségek vonzzák, mint Bangalore, Bombay, Hyderabad, Madras vagy Gurgaon, Új-Delhi egyik külvárosa. De az ingatlanár-robbanás a második vonalban lévő városokat, így Kalkuttát is elérte. Mindennek eredményeképpen 2004-ben 18 millió négyzetlábnyi kereskedelmi ingatlan épült az országban. Idén 23 millió négyzetlábnyi nem hasznosított földterület kerül a piacra, ami a Cushman & Wakefield ingatlanpiaci iroda szerint 2009-re elérheti az 50 milliót. Ez a fejlődési ütem azonban csekélynek mondható, ha a kínaival állítjuk párhuzamba, ahol egyedül Pekingben 25 millió négyzetlábnyi kereskedelmi és 200 millió négyzetlábnyi lakóingatlan fog épülni 2005 végéig. De elemzők szerint Indiának éppoly kedvező lehetőségei vannak, mint Kínának – főleg akkor, ha a kormányzat a fellép a befektetéseket megszorító szabályzatok felszámolása érdekében.

Az építőipar fellendítésében a külföldi cégeknek rendkívül fontos szerepe van. Tavaly februárban például Új-Delhiben engedélyezték, hogy külföldi cégek hazai partnerintézmény nélkül is pályázhassanak új területek beépítésére. Azóta féltucat külföldi cég jelent meg építőipari befektetőként, akik mindezért cserébe a legfrissebb technikákat, a fegyelmet és a modern vezetői szervezetet hozzák el a formálódó új piacra.

Az új épületek 70 százaléka – legyen az a cégek számára épülő ipari park vagy a dolgozók számára készült lakópark, bevásárlóközpont - az informatikai iparban dolgozók számára épül. Egyre javuló anyagi helyzetük és az egyre könnyebbé váló hitelnyújtási feltételeknek tudható be az, hogy a lakóingatlan-piacok már huzamosabb ideje szárnyalnak. Ezt a helyzetet számos tény támasztja alá. Az első lakástulajdonosok átlagéletkora például a tíz évvel ezelőtti 45 éve életkorról 32-re csökkent, a lakásbérletek átlagos időtartama pedig a korábbi tíz évről húsz évre emelkedett. Mindennek eredményeképpen a lakásárak az elmúlt három év folyamán 40 százalékkal emelkedtek – Bombayban például.

Egyesek azonban óvatosságra intenek. Az egyik legnagyobb külföldi befektető, a K. Raheja vezetője szerint ugyanis a fellendülés nem fog sokáig tartani, ami az illogikus, a külföldi tőkét visszafogó szabályrendszernek tudható be. „Tíz éven belül a jelenlegi befektetők 60 százaléka el fog tűnni” – mondja. Az optimistább hangok szerint azonban lehet, hogy idővel egy-két vállalat megüti a bokáját, de hosszú távon az országban mindig is szükség lesz az ipari parkokra, irodaházakra, üzleti tornyokra. Mármint ha India fej-fej mellett kíván haladni az olyan feltörekvő hatalmakkal, mint Kína.